Kaktusz: Van-e fantázia a baloldalban?

WP Post Author

A XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában G. Fodor Gábor politikai filozófus és Gerő András történészprofesszor beszélget minden héten, félórában a kampány aktuális kérdéseiről. A legújabb adásban többek között szó esett az életünket felforgató váratlan eseményekről, a politikai professzionizmus művészi jellegéről, az ellenzék rendre rossz pozíciót fogó politikájáról, valamint az “eklektikus kormányzás” szükségességéről. A vendégek egyetértettek abban, hogy az ellenzéki szivárványkoalíció oldalán se politikai innovációt, se egy – széles körben elfogadott – karakteres vezetőt nem lehet találni.

Fodor Gábor a beszélgetés kezdetén kifejtette, hogy hiába vannak a politikában tervek, elképzelések és szándékok, az élet rendre felrúgja ezeket különböző események formájában. A mostani kampány menetét és eltervezett tematikáját például az orosz–ukrán háború rúgta fel, ami a diskurzust is megváltoztatta. Gerő András azt fűzte hozzá, hogy ilyenkor mutatkozik meg, hogy a politika valójában egy szakma, amit Klemens von Metternich, az egykori osztrák kancellár szavaival élve úgy jellemzett, mint „a tudomány és a művészet ötvözete”. A magyarországi ellenzék kapcsán úgy vélekedett, hogy annak tagjai elszalasztották a történelmi esélyt a legitim magyar kormány támogatására a jelenlegi háborús helyzetben, és ehelyett a fegyverszállítások kapcsán is rossz pozíciót fogtak meg.

A politikai filozófus meglátása szerint az életünket felforgató események elsősorban nem igazságkérdésnek minősülnek, – noha meg kell felelniük valamennyire ennek a kritériumnak – és a valódi kérdés az, hogy a megfelelő időzítés mellett hogyan reagálunk a megszokott rend felborulására. Példaként említette, hogy amikor 2015-ben a Charlie Hebdo elleni iszlamista terrorcselekmény után Orbán Viktor korrelációt vont a migráció és a terrorizmus között, akkor ezáltal 2018-ig uralta a politikai diskurzust. Ezzel szemben az ellenzék a migráció, a covid-járvány és most a háború esetén is a kormányzati pozícióval szemben szögesen ellentétes pozíciót vett fel, ami ráadásul az emberek érdekeivel is rendre szembement. A történészprofesszor véleménye alapján ez a politikai fantázia, az innováció és az alkalmasság teljes hiányáról tanúskodik az ellenzék térfelén. Fodor Gábor másképp közelítette meg a kérdést: szerinte nem a fantázia hiányában, hanem a valóságot nélkülöző megvalósítási tervben keresendő a probléma gyökere. Meglátása szerint miután a politika a személyiségek versenye is, a valódi kérdés az, hogy kiről feltételezzük, hogy alkalmas egy feladat végrehajtására?

A beszélgetés végén mindketten egyetértettek abban, hogy a modern világban egy kormányzás akkor sikeres, ha “eklektikus” jelleget ölt. Erre jó példa a Fidesz, hiszen a regnáló kormányzat egyszerre hoz jóléti és nemzeti karakterű intézkedéseket, ezáltal pedig a párt arcélét is nehéz kirajzolni egy hagyományos politikai koordináta rendszerben. Mindezzel párhuzamosan a valóság talaján álló, mérsékelt kormányzás az emberek érdekeit is szolgálja, ami jelen helyzetben például a háborúból való kimaradásban ölt testet. A stabilitás és biztonság akkor válik értékké, amikor váratlanul veszélybe kerülnek – vonták le közösen a beszélgetés tanulságát.