Konzervatív reneszánsz Magyarországon

WP Post Author

A Fidesz–KDNP elmúlt 12 éves kormányzása és a hazai nemzeti-konzervatív szellemiségnek a rendszerváltoztatás óta eltelt 32 évben véghezvitt építkezése vezetett oda, hogy ma Magyarországon jobboldali politikai konjunktúra tapasztalható és konzervatív kultúrfölény érvényesül. A sorrendben a negyedik, minden korábbinál nagyobb arányú kétharmados győzelem és a politikai gondolkodás látványos megújulása kéz a kézben jár, sőt egymást feltételezi.

Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója interjút adott a Mandinernek, amelyben többek között a hazai jobboldali politikai sikereiről és ennek szellemi feltételeiről is beszélt. Az alábbiakban ebből közlünk szerkesztett, szó szerinti részleteket, kiegészítésekkel.

Jobboldali konjunktúra

Három szempontból is konzervatív reneszánszról beszélhetünk idehaza, amelyek felerősítik egymás hatását. Először is politikai szempontból jobboldali konjunktúra érvényesül, mégpedig jó másfél évtizede: a Fidesz 2006 ősze óta minden országos választást megnyert – összesen négy parlamentit, ugyanennyi önkormányzatit, három-három európai parlamenti választást és népszavazást. Legutóbb aratta sorrendben a negyedik, ráadásul minden eddiginél nagyobb arányú törvényhozási felhatalmazással végződő kétharmados győzelmét.

Másodszor értékrendi értelemben hagyománypárti fordulatról beszélhetünk, rögtön két okból is: egyfelől, mert 3 millió ember szavazott a jobboldalra és ennél is jóval többen osztották a kormánypártok üzeneteit a gyermekvédelmi népszavazáson, másfelől, mert a legutóbbi adatok szerint nálunk a házasodási kedv az EU-s átlag duplája és Magyarországon a megkérdezettek 55-60 százaléka tartja magát jobboldalinak, amely szintén uniós rekord. Harmadszor pedig a hazai szellemi életben egyértelmű a nemzeti-konzervatív kultúrfölény (folyóiratok, kiadók, könyvek, tévéműsorok, intézetek, képzések).

Idehaza konzervatív forradalom zajlik.

Magyarországon a jobboldal az elmúlt 32 évben a perifériáról – és nem a szélről! – a politikai centrumba került, az elmúlt 12 évben pedig létrejöttek egy konzervatív korszak intézményi-intellektuális feltételei, amely egy olyan történelmi periódus megnyitását jelenti, ahol az alapvető értékek (Isten, haza, család, munka, otthon, biztonság) forradalmi erővel térnek vissza. A magyar jobboldal és a hazai nemzeti-konzervatív gondolkodás történelmi szövetséget kötött egymással.

Konzervatív reneszánsz

A hazai konzervatív fordulat szellemi és politikai feltételei egyaránt adottak. A politikai jobboldal sikerei és azok legitimációjának mértéke magáért beszél, a konzervatív térnyerést pedig bizonyítja például a 93. ünnepi könyvhét kínálata, amelyben a szélesen értelmezett nemzeti-konzervatív tábor kiadói (Alapjogokért Központ, Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, Ludovika, MCC, Századvég) kitűnően teljesítettek. De hasonlóról számolt be már címében is az NKE Molnár Tamás Kutatóintézetének júniusi konferenciája, melynek címe a következő volt: Magyar konzervatívok sikeres 30 év után, és nem véletlen, hogy az első Európában rendezett CPAC-nek Budapest adott otthont, ahol a vezérszónok nem más, mint Orbán Viktor volt.

A kettő, vagyis a jobboldali politikai és a konzervatív szellemiség rokon abban, hogy szintézist teremt, vagyis kialakítja a „szellemi együttműködés rendszerét” (Galló Béla), amely a 21. század geopolitikai, gazdasági és kulturális kérdéseire keresi a magyar válaszokat. Ezek között a válaszok között mindenfélék vannak: klasszikus liberálisok, régimódi szocdemek és régivágású kereszténydemokraták, nemzeti-konzervatívok és jobboldali szuverenisták. A fő kérdés az, hogy a tengely, amely körül elhelyezkednek, micsoda. Jelenleg ez a tengely, vagyis a közép közepe nem más, mint a nemzeti érdek.

Az interjú teljes terjedelmében a Mandineren olvasható.