Gyurcsány Ferenc évértékelőjének kapcsán kevés szó esett még arról a bravúrról, amelyre senki e hazában nem képes: a Jobbik szövetségeseként burkoltan szélsőjobboldalinak nevezni Orbán Viktort.
Ehhez a kétségtelenül egyedülálló mutatványhoz elég volt csupán annyit mondania, hogy a lengyel Jog és Igazságosság párttal – ami kvázifasiszta képződmény – jó kapcsolatot ápol a magyar miniszterelnök.
Talán az egykori, idősebb „antifasiszták” (értsd itt: kommunisták) felszívódásával és az SZDSZ kimúlásával kezdett egyre életlenebbé válni a fasisztázás, mint politikai fegyver. (Bár sosem értettem, hogy miért erősebb fasisztázni, mint nácizni, de úgy látszik ennek megértéséhez nem éltem eleget a kádárizmusban.) Persze nem tűnt el végleg e billog, inkább átalakult, majd újra és újra előbukkant, más formát öltve. Egyre inkább burkoltan. Leginkább úgy, hogy rámutatok valakire, aki ugyan nem szélsőséges, de aki szerintem szélsőségesekkel barátkozik. Ennyi elég is a balliberális oldalon.
Maga Gyurcsány Ferenc mondta a következőket még 2012-ben: „Képtelen vagyok megérteni, és képtelen vagyok elfogadni, hogy egy önmagát demokratikusnak mondó párt hogy a csudában parolázhat a Jobbikkal, ezzel a fasiszta párttal?” Emlékszünk még arra, mikor egy évvel később a 2014-es kampányra fordulva megjelentek azok a vádak, hogy a Fidesz a „fasiszta” Jobbikkal fog majd össze a következő választásokon?
Bizony, Csurka István után a mellényes Vona került Orbán mellé az aláírás nélküli szórólapokon. Fidesz egyenlő Jobbik, Orbán kiegyezett a szélsőjobbal – hirdették nyíltan a Ron Werber-i eszközökkel élő lejáratókampányban. „Aki kiegyezik a jobboldallal, az utat nyit a náciknak, akik egyébként is itt masíroznak” – fogalmazott akkor még Gyurcsány Ferenc.
Azonban 2018 után minden megváltozott. A Demokratikus Koalíció vezetésével összeállt az ellenzék színe-java. Az utódpárt, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd, a Jobbikkal kiegészítve. Adva van tehát – Mikszáth egykori szavaival élve – egy egységesülő ellenzéki „habarék párt”, amiben a baloldaltól a liberálisokon át a szélsőjobbig mindenki benne van, aki le akarja váltani a kormányt. Azok is, akikre maga Gyurcsány Ferenc mondta egykor, hogy fasiszták.
Mikor Gyurcsány beszédíró csapatával készült a nagy évértékelőre, vajon melyik eszementnek jutott eszébe, hogy elővegye az abortusz témáját? Talán teljesen mindegy. Gyurcsány Ferenc értékelt évet, ő mondott beszédet, ő felel érte. Ő rukkolt elő azzal, hogy a lengyel Jog és Igazságosság párt és Orbán Viktor jó barátságban van egymással. Ez az a párt, ha nem tudná a kedves néző és hallgató – folytatja Gyurcsány –, amelyik szigorította az abortusztörvényt.
Ugyan az abortusztörvény ma nincs napirenden a magyar politikában, de hátha lehet belőle csinálni valamit a Fidesz ellen. És ha már a Jobbik végül a Demokratikus Koalícióval kötött szövetséget, kell helyette egy olyan pártot keresni, amit le lehet fasisztázni. Itt jön a képbe a lengyel párt.
Gyurcsány ezután felhergelte magát: rátámadt az egyházakra. Az érvelés a következőképpen szólt: a Jog és Igazságosság párt kegyetlen, amikor szigorítja az abortuszt, a lengyel párt barátja a Fidesznek, tehát a Fidesz is kegyetlen. Szélsőséges, akár az egyház, mert az irgalom nevében abortuszellenes. (Ez ugyan így, ebben a formában nem fedi a valóságot, logikailag hajmeresztő, de ez jól láthatóan nem zavarta a szónokot.)
Az egyházak pedig ne csodálkozzanak azon, hogy emiatt a kegyetlenség miatt üresek lesznek a templomok. Hogy is van ez? Irgalmasság nevében támogatja Gyurcsány az abortuszt? Igen, sőt azt mondja, hogy az egyház (mert a Jog és az Igazság pártja és a Fidesz is – nehéz követni!) „istentelen”. Talán itt nincs több mondanivaló, ez túl van a párbajképesség morális vonalán.
Sok beszédnek sok az alja. Érhető, hisz nincs mondanivaló. Gyurcsány Ferenc mégis hosszan értekezett mindenféle dologról, burkoltan fasisztázott egy kicsit, de egy aprócska rész azért kimaradt. A politikai program. Vízió, cél.
Azt mondja Gyurcsány Ferenc, hogy a Fidesz a múltban él, hogy Orbán a múlt csapdájában vergődik. (Bezzeg ő!) Ha egy kicsit visszapörgetjük az időt, úgy a 90-es évek elejére, amikor az igaztalan fasisztázás még divatos volt, akkor visszadobhatjuk azt a bizonyos labdát. Gyurcsány Ferenc él a múlt csapdájában.
Nagy Ervin írása a Magyar Hírlap oldalán jelent meg.
