Lovas Miklós: Csoóri 90

  •  
  •  

Szép kort élt meg, de mégis úgy érzem „igazán élhetne még”.

Vannak matuzsálemek, akik hozzátartoznak az életünkhöz, mint egy Isten kegyelméből sokáig köztünk lévő dédszülő, vagy egy idős ember az utcánkban. Olyan rég óta öregek már itt közöttünk, hogy mikor eltávoznak, valami különös ünnepélyességet érzünk. „De szép kort élt meg!” – sóhajtunk fel, kicsit irigykedve. Kicsit rettegünk, ugyanakkor – mi lesz, ha nekünk is végig kell néznünk házastársunk, testvéreink, barátaink halálát. Egyetemista korú ember temetésén ilyen ünnepélyesség soha nem fordul elő. Ott a jeges döbbenet fagyasztja a levegőt, mert átjár bennünket a gondolat: ennyi erővel én is feküdhetnék itt a ravatalon.

Csoóri Sándor február 3-án lenne 90 éves. Én negyven leszek pillanatokon belül, és ő gyermekkoromban is ősz hajú öreg bácsi volt, régi idők tanúja. Nevét mindig áhítattal ejtettük ki, mert nem csak szeretett költő volt, hanem a soha meg nem alkuvó antikommunista is, a sokat látott, tapasztalt ellenállók egyike.

Életműve minden magyar ember számára kincsesbánya kellene, hogy legyen, de mégis csak a jobboldal érzi magáénak. Mérhetetlen pazarlás és oktalanság ez. Csoóri Sándor teljes munkássága nem más, mint a szín tiszta népi balosság: a cigányság iránti együttérzés nem petíciók gyártásában és tüntetések szervezésében nyilvánult meg, hanem átjárta egész munkásságát.

Népi szürrealizmusát áthatja a paraszti világ pusztulása felett érzett fájdalom, és a szegénység tapasztalata. Életműve a népi kultúra átmentésének nagyszabású kísérlete mind az irodalomban, mind a filmművészetben.

A magyar baloldal mentségére legyen mondva: nekik már rég óta semmi közük ahhoz, amit képviselniük kéne, hiszen a szolidaritás eszméjét régen feláldozták a haladás oltárán, a népiség gondolatát pedig a Nyugat vélt elvárásainak megfelelően felváltották a kozmopolitizmussal. A XX. század története a baloldal hazaárulásának 100 éves krónikája. Semmit nem tanultak, de szemmel láthatóan sok mindent szeretnének elfelejteni. Ennek következménye, hogy a nemzet iránti hűségük feloldódott egy rosszul értelmezett európaiságban. A valódi szolidaritás, mely nem ügyek mentén botrányozik, hanem tartós megoldásokat keres: számukra már nem csak érdektelen, hanem hozzáférhetetlen is – mind érzelmileg, mind pedig intellektuálisan.

Mi, jobboldaliak azonban tartsuk nyitva szemünket! Csoóri Sándor műve legyen ott a könyvespolcunkon és a filmgyűjteményünkben. A nemzet lelkiismeretének egyetlen sora, egyetlen gondolata nem avult el, hiába szeretnék ezt láttatni velünk ellenségei.

Nyugodjék békében!

Az írás eredetileg a 30 éve szabadon oldalán jelent meg.