Pogrányi Lovas Miklós: Politika és erkölcsi képmutatás

  •  
  •  

Mi folyik Amerikában? – kérdezzük magunktól a képernyőre meredve.

A Black Lives Matter aktivistái által elkövetett fehérellenes rasszista erőszak, az Antifa vandalizmusa azt a benyomást kelti bennünk, hogy egy katasztrófafilmet nézünk. Nem fér a fejünkbe: hogyan szűnhetett meg a személy- és vagyonbiztonság egyik pillanatról a másikra? Miként lehetséges, hogy a világ elsőszámú szuperhatalma egész városok felett veszíti el a szuverenitását saját területén belül? A rend felbomlása nem spontán folyamat, és pláne nem előzmény nélküli. Getrude Himmelfarb: Egy nemzet, két kultúra című könyve áttekinti az amerikai moralitás történetét, rámutat a vallás társadalomformáló erejére, és egyúttal leleplezi az Amerikát maga alá temető intézményesült képmutatást is.

Himmelfarb a konzervatív értelmiségi jellegzetes képviselője volt: nem hagyta nyugodni hazája, illetve tágabb környezetének morális állapota. Egész életében arra kereste a választ, miért enyésznek el a társadalom egységét biztosító konvenciók, mi az oka a szabadosság térnyerésének, milyen következményekkel fog járni az erkölcsi züllés. Ami egyénivé teszi őt, az higgadtsága és pozitív szemlélete. Nagy rokonszenvvel fordul az angolszász történelem viktoriánusnak nevezett korszaka felé. És nem pusztán azért, mert az úgymond erényes volt. Hanem azért, mert a megelőző korokhoz képest volt ilyen, tehát nem illeszkedik a pesszimisták által szajkózott, évezredes hanyatlástörténetbe. A zsidó származású szerző nagy érzékenységgel és őszinte rokonszenvvel figyelte az Egyesült Államok népének időről-időre bekövetkező vallási és erkölcsi ébredéseit, melyek elsősorban a protestáns felekezetekhez köthetők. E megújulásokból Amerika történetében négyet különített el.

A 18. század közepén a metodistáknak köszönhetően zajlott le az első nagy ébredés, mely befolyással volt az amerikai nemzeti öntudat kialakulására s így a későbbi függetlenségi háborúra is. Szellemiségét a szigorú kálvinizmus határozta meg. Himmelfarb Tocqueville-re hivatkozva megjegyzi: a vallásosság és a szabadság általában egymás ellenében szoktak hatni, Amerikában azonban ennek épp az ellenkezője figyelhető meg: a kettő összefonódva uralkodik és ez tartja egyensúlyban a társadalmat.

A következő nagy vallási ébredés a polgárháború idejére esett – társadalmi elvei a józanság, a mértékletesség és az oktatás jelentősége volt – állítja Himmelfarb. A vallásos hit ez esetben is morális és populista karakterű volt, és szorosan kötődött a kapitalista ethoszhoz, mely szerint az önfegyelem és az önérdek szükségszerűen együtt jár.

A 19-20. század fordulójának harmadik nagy ébredése azonban különbözött az előző kettőtől: teológiájában modernista, szociális elveiben radikális volt. Ez a hullám bírálta a nagytőkét, és támogatta a munkásegyleteket, a társadalmi reformokat és a kor egyéb haladó ügyeit. A harmadik megújulás a többihez hasonlóan új szektákat hívott életre, melyek mind a lelkészek, mind a laikusok számában felülmúlták a korábbi felekezeteket. Az új prédikátorokat fanatizmus jellemezte, szellemiségük vállalkozói volt és populista. Ahogy Himmelfarb fogalmaz – „a vallás szabadpiacán kereskedtek”. E stílus, szellemiség, a mai napig jellemzi az Egyesült Államok vallásosságát.

A negyedik vallási ébredés sokat váratott magára. Az USA megvívott és megnyert két világháborút, az országot gyökeresen átalakította a modernizáció két hulláma – egy a húszas évektől, egy pedig a negyvenes évek végétől kezdődően. Kialakult a fogyasztói társadalom és a tőkés társaságok minden korábbinál nagyobb hatalomra tettek szert. Mindeközben a lakosság soha nemlátott jólétben él. Az ötvenes évek oktatási reformjai és a széles tömegeket elérő vulgár-pszichológiai irodalom (pl. Kinsey) terjedése kikövezte az útját a hatvanas években elkezdődő szexuális forradalomnak. Ellenhatásként kezdetét vette a negyedik megújulási hullám is, mely ökumenikus jellegű volt. Érintette mind az addigra kialakult protestáns felekezetek, mind a katolikusokat, és a korábbiakhoz hasonlóan új felekezetek burjánzását is eredményezte. E spirituális ellenforradalomból emelkedett ki a keresztény jobboldal, mely egyedülálló fejlemény: megteremtette a politikai kereszténység korszerű formáját civilszervezetekkel, hálózatokkal és lobbicsoportokkal. Tegyük hozzá: ma már látható, ők segítették hatalomba Donald Trumpot 2016-ban, s így Amerika 4 évre levegőhöz jutott a progresszió áradatában.

Pogrányi Lovas Miklós teljes írása a Látószög blogon olvasható.