Az Európai Számvevőszék pár héttel ezelőtt napvilágot látott jelentése szerint az Európai Unió 2024-ben az éves uniós költségvetés 3,6%-át szabálytalan módon költötte el. Ez az összeg Magyarország tavalyi befizetésének négyszerese. A költségvetés kohéziós fejezetében a hibaszint még ennél is magasabb, 5,7% volt, ami azt jelenti, hogy minden húsz euróból legalább egy eurót szabálytalanul fizettek ki. Az uniós programok alacsony hatékonysággal működnek, az Európai Unió egyre növekvő hitelállománya pedig az eladósodással fenyeget, néhány nappal ezelőtt a több, mint 100 milliárd eurós helyreállítási alap hatékonyságát is kritizálta a Számvevőszék. A költségvetési egyensúly felborult, a tervezés helyét az állandó tűzoltás, az ésszerűtlen és megalapozatlan forráskihelyezések és a politikai zsarolás vette át. Európa napjainkban a saját jövőjét éli fel. Az elfolyt eurómilliárdok, a felelőtlen hitelfelvétel, az ész nélküli háborús finanszírozás, összességében tehát az uniós intézmények okszerűtlen gazdálkodása a jogállamiság elveinek egyértelmű és súlyos megsértését jelenti ennek megállítására pedig csak az európai patrióta összefogás teremthet lehetőséget.

Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója az Európai Számvevőszék legutóbbi jelentéseit tekinti át a brüsszeli vezetés elszámoltathatóságának szempontjából.

Hat éve szabálytalanul költi Brüsszel az adófizetők pénzét

Az európai uniós szerződések alapján az Európai Számvevőszék évente auditálja az EU költségvetését. Feladata, hogy véleményt adjon arról, vajon az uniós kiadások szabályosak-e, tehát összhangban vannak-e a jogszabályokkal és az uniós programok szabályaival és az elszámolás megbízható-e, vagyis a pénzeket valóban arra költötték-e, amire szánták, és megfelelő ellenőrzés mellett tette-e ezt az Európai Bizottság. Az éves jelentés végén a Számvevőszék auditvéleményt ad, amely lehet elfogadó, feltételes, amennyiben kisebb eltérések tapasztalhatók, illetve elutasító vélemény, amennyiben a Számvevőszék súlyos, rendszerszintű hibákat talál.

Az Európai Számvevőszék testülete immár egymást követő hatodik alkalommal utasította el az Európai Unió kiadásainak jóváhagyását. Ez azt jelenti, hogy amióta a von der Leyen Bizottság hivatalban van, még nem volt olyan költségvetési elszámolás, amelyet a Számvevőszék szabályszerűnek fogadott volna el.

Ha az Európai Unió egy gazdasági vállalkozás lenne és a könyvvizsgáló már hat éve nem hagyta volna jóvá a mérleget, az ügyvezetéstől már rég megvonták volna a bizalmat a tulajdonosok, lemondatták volna őket és büntetőeljárás indult volna velük szemben az okszerűtlen gazdálkodás miatt. A nemzeti alkotmányos rendszerekben hasonlóképpen, a kormány bukásával lenne egyenértékű egy ilyen körülmény, amit bizalmatlansági indítvány, vagy vezetői felelősségre vonás követne. Ha fordított helyzetről lenne szó, vagyis az EU vizsgálná a tagállamok költéseit, szintén súlyos következményekkel kellene számolni, politikai állástól függően jöhetne a kötelességszegési vagy jogállamisági eljárás, hiszen a Magyarországnak járó uniós források kifizetésének egy részét anélkül függesztette fel az EU, hogy bármilyen visszaélés ténylegesen bizonyítást nyert volna. A kohéziós források elszámolása esetén pedig már 2-3%-os hibaszint esetén valamilyen arányú visszafizetési kötelezettséget írhat elő az Európai Bizottság.

Az Európai Unió saját intézményeivel szemben tehát azoknak az elvárásoknak a töredékét sem támasztja, mint amit saját tagállamaival vagy a területén működő vállalkozásokkal szemben megkövetel.  Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a Számvevőszék elutasító véleménye nem blokkolja az EU további költéseit. Érdemi következménye nincs, a Bizottság továbbra is végrehajthatja a költségvetést, a Parlament pedig megadhatja a költségvetési mentesítést a Bizottságnak, amelynek értelmében politikailag „felmenti” a Bizottságot az adott év pénzügyi végrehajtásáért. Ez alól egy kivétel volt huszonöt évvel ezelőtt, 1999-ben, amikor a Számvevőszék jelentése az egész Santer-bizottság lemondásához vezetett, de annak sem gazdasági hitelességi, hanem elsősorban politikai okai voltak.

Sosem látott mértékű eladósodás felé tart az EU

Jelenleg tehát nem jár semmilyen felelősséggel a brüsszeli vezetés számára, hogy a tagállamok érdekeit figyelmen kívül hagyva gazdálkodik azokkal a pénzügyi forrásokkal, amelyeket saját tagországai bocsátottak a rendelkezésére. Pedig az Európai Unió működéséről szóló Szerződés és az annak alapján született elsődleges uniós jog kötelező alapelveket határoz meg az uniós költségvetés végrehajtására nézve, amelyek többek között olyan előírásokat foglalnak magukban, mint a költségvetési fegyelem, pontosság, az átláthatóság és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás. Ezek a szabályok azonban jelenleg csak elméletben léteznek. Az elmúlt évtizedek gyakorlata, a Katargate botrány és egyéb visszaélések ismeretében jogos a kijelentés: „kecskére káposztát” bízunk azzal, ha valódi ellenőrzést várunk az EU egyik intézményétől az uniós pénzügyek elköltése felett. A Számvevőszék tevékenysége azonban még ebben a formájában is veszélyt jelent a brüsszeli bürokrácia működését és céljait tekintve hiszen felhívja a figyelmet arra, hogy hová vezetett a brüsszeli háborús politika az elmúlt években.

A Számvevőszék jelentése ugyanis egyértelműen kimondja, hogy jelenleg az Európai Unió egy soha nem látott mértékű eladósodás felé halad. Előrejelzésük szerint 2027-re a kinnlevő uniós hitelállomány meghaladhatja a 900 milliárd eurót – ez közel tízszerese annak, ahol az Unió a von der Leyen Bizottság színrelépését megelőzően állt. Vagyis néhány év alatt Európa a pénzügyi stabilitás jelképéből a közös adósság kockázati övezetévé vált. A helyreállítási alap kamatterhei szintén elszabadultak: míg a Bizottság korábban 14,9 milliárd eurós kamatkiadással számolt, a tényleges összeg már most meghaladja a 30 milliárdot – vagyis több mint kétszeresére nőtt. És ez még csak a kezdet: a következő, 2028–2034 közötti pénzügyi ciklusban a kamatfizetések elérhetik a 74 milliárd eurót is. A visszatörlesztést rövidesen meg kell kezdeni, miközben a források felét sem osztották ki, Magyarország pedig a rájutó 10 milliárd euróból mindeddig csak töredékösszegekhez fért hozzá. A Helyreállítási Alap adósságának visszatörlesztése évi szinten csaknem 14 milliárd euróba kerül majd. A ReArm Europe újabb hitelfelvétele a korábbi adósságra is kihat, a piacoknak 660 milliárd euró nettó kötvénykínálatot kell majd felszívniuk, ami a korábbi hitelfelvétel költségeinek jelentős emelkedésével járhat.

Minden új hitelfelvétel a jövő generációk mozgásterét szűkíti és minden kamatfizetés olyan forrásokat von el, amelyeket fejlesztésre, innovációra, a tagállamok támogatására lehetne fordítani. Az orosz–ukrán háború folytatását célzó hatalmas összegű forráskihelyezés az uniós hitelállomány robbanásszerű növekedésének alapindoka. 2022–2024 között az EU több mint 160 milliárd euró értékű támogatást biztosított Ukrajnának, túlnyomórészt katonai célokra. Ezen belül 50 milliárd euró a Ukraine Facility néven ismert négyéves pénzügyi program jelentős része, hitelből finanszírozott. A 2028–2034-es MFF-tervezetben pedig további 366 milliárd eurónyi elköteleződés várható – vagyis a támogatás beépült az uniós struktúrába. A kölcsönöket az EU nevében veszik fel, a törlesztést pedig a tagállamok befizetéseiből kell fedezni. Magyarország – ahogy a közép-európai országok többsége – ennek megfelelően nettó befizetőjévé válhat egy olyan támogatási mechanizmusnak, amelynek gazdasági előnyeit nem élvezi.

A Számvevőszék világosan fogalmaz: ha az Unió meg akarja őrizni költségvetése fenntarthatóságát, komolyan mérlegelnie kell a hitelfelvételi kötelezettségek növekvő terheit, és valódi, szilárd garanciákat kell beépítenie a rendszerbe. Brüsszel ugyanis ma nem kevesebbet kockáztat, mint Európa pénzügyi önállóságát és a jövő nemzedékek szabadságát.

Az uniós büdzsé szabályos elköltése bizalmi kérdés

Az európai integráció, azon belül a tagállamok közötti szolidaritás egyik legfontosabb megjelenése a közös uniós költségvetés. Ezen keresztül támogatja az unió a költségvetési források végső kedvezményezettjeit, az állampolgárokat, vállalkozásokat, piaci és társadalmi szereplőket. Ennek révén juttatja el a kohéziós támogatásokat a rászoruló tagállamoknak és régióknak, valamint finanszíroz számos olyan programot, amelyektől az uniós állampolgárok életszínvonaluk javulását és lehetőségeik bővülését várják. A közös költségvetés tehát nemcsak az intézmények és az unió működését biztosítja, hanem egyben kézzel foghatóvá is teszi az integrációs előnyöket az állampolgárok számára – ha megfelelő, felelős módon költi el Brüsszel.

Az elkövetkező időszak többéves költségvetésének tervezése során éppen ezért kiemelt fontosságú, hogy a józan ész és az elszámoltathatóság elve érvényesüljön. A jelenlegi brüsszeli vezetés számára ilyen körülmények között létkérdés, hogy Magyarországon megszabaduljon a jelenlegi patrióta-szuverenista kormány nyomásától és hatalomra vezesse az általa választott politikai formációt, a Tisza Pártot. Ennek oka, hogy a patrióta és konzervatív összefogás komoly eredményekre számíthat e téren, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök mellett Robert Fico szlovák és a hamarosan kormányt alakító Andrej Babiš cseh miniszterelnök patrióta hármasa a Tanácsban is jelentős erőt képvisel, az Európai Parlamentben pedig az Európai Konzervatívok és Reformerek csoportja szintén potenciális szövetséges. Eközben Nyugat-Európában is megindult egy csendes, de mély átrendeződés. Hollandiában a közvélemény-kutatások szerint Geert Wilders Szabadságpártja stabilan vezeti a népszerűségi listákat. Wilders pártja az egyik legfegyelmezettebb fiskális kultúrájú országban követeli Brüsszel elszámoltathatóságát, mondván: a holland adófizetők pénzét nem lehet a brüsszeli pazarlás fedezeteként kezelni. Hollandia nettó befizetőként a brüsszeli hibákat saját költségén érzi, ezért természetes módon kapcsolódhat a közép-európai szuverenista törekvésekhez. Nem meglepő, hogy az Európai Tanácsot vezető António Costa most azt célozza, hogy már egy évvel az új ciklus kezdete előtt, 2026 végére véglegesítsék a 2028 és 2034-re vonatkozó pénzügyi keretet. Ennek fő oka Emmanuel Macron francia elnök mandátumának lejárta, amely után jó eséllyel a Marine Le Pen és Jordan Bardella által jegyzett patrióta oldal kerülhet hatalomra az EU második legnagyobb országában, akik programjuk szerint nemcsak a brüsszeli költségvetési fegyelmet szeretnék megerősíteni, de az ukrán háborúra szánt összegeket is tetemes mértékben visszavágnák.

Pedig tudomásul kellene venniük, hogy az Európai Unió erőforrásait a közös költségvetés alapozza meg és a tagállamok biztosítják. Ennélfogva a tagországok felé kell elszámolniuk az EU intézményeinek, nem pedig fordítva.

Az uniós intézmények felelősséggel tartoznak azért, hogy az európai integráció és annak alapelvei mögé biztosítsák az európai állampolgárok többségének támogatását. Ez nem adottság, ezt a bizalmat el is lehet veszíteni az igazságtalan eljárások, túlzó intézkedések, kettős mérce okozta csalódások miatt. Éppen ezért sürgető patrióta terv napirendre tűzni az uniós intézmények jogállamisági elszámoltathatóságát. Nem véletlenül küzd a jelenlegi brüsszeli vezetés minden lehetséges eszközzel a magyar kormány és az egyre erősödő patrióta összefogás ellen.