Az elmúlt hetek közel-keleti eseményei jól szemléltetik az erőpolitika által kilátásba helyezett új világrend működését. Az iráni helyzetnek köszönhetően egyre több ország sodródik bele a háborúba, amely a lokális és regionális emberi áldozatok, ellátási és infrastrukturális problémák mellett Európára nézve energia-, migrációs- és biztonsági kérdéseket is felvet. Magyarország kormánya békepárti álláspontot képvisel, az ország stabilitása szempontjából pedig kiemelten fontos, hogy a lehetőségekhez mérten mérsékelhetők legyenek a háború okozta globális hatások, kihívások, ezáltal pedig érvényesüljön a békepárti álláspont.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a nemzetközi kontextusban értelmezi Magyarország békepárti álláspontját.

Erőpolitika mint mozgatórugó

A neoliberális világrend és a nemzetközi jog jelentőségének csökkenését támasztják alá napjaink nemzetközi eseményei. Az új világrendet – az ún. „szabályokon alapuló nemzetközi berendezkedést” követően – egy merőben új irányvonal alakítja. Donald Trump külpolitikája jól szemlélteti azt a paradigmaváltást, amely a liberális nemzetközi rend szétesésén, az erőpolitika által dominált nemzeti érdekérvényesítés mentén halad. A nagyhatalmi politizálás előrevetíti a nemzetközi berendezkedés változását, amely tetten érhető a közel-keleti és az orosz–ukrán háború kapcsán is. Ezen külpolitikai doktrína hangsúlyozza leginkább az Egyesült Államok irányváltását a korábbi elnöki adminisztrációhoz képest. A nemzetközi jog és a hozzá kapcsolódó intézmények hosszú távon nem tudták megőrizni a neoliberális alapokon nyugvó nemzetközi rendet; ennek következtében a nagyhatalmak saját érdekeik érvényesítésére kezdtek törekedni, amely a mozgástér bővítéséhez és a hatalmi, befolyási terület kiterjesztéséhez vezet(ett). Ebben a helyzetben a nemzetközi intézmények már nem tudnak kényszerítő erőt alkalmazni a nagyhatalmakkal szemben. Ez a reálpolitikán alapuló stratégia inkább a gyakorlati hasznokat és nemzeti érdekeket veszi alapul az ideológiai elköteleződés helyett.

Az Egyesült Államok és Izrael együttes támadása Irán ellen jól szemlélteti, hogy az erőpolitika az a mozgatórugó, amely a globális átrendeződés folyamatát irányítja. A diplomácia helyét a közvetlen támadások, beavatkozások veszik át, melyeknek – a hatalmas pusztítás mellett – globális hatásuk is jelentős. Az iráni háború kiterjedt a szomszédos közel-keleti államokra, azaz regionalizálódott, sőt mozgósított olyan radikális szervezetet is, mint a Hezbollah és a jemeni húszik. Az Egyesült Államok már nem egyedüli nagyhatalomként van jelen a világban. Kína és további felemelkedő hatalmak is gazdasági és biztonsági kockázatot jelenthetnek számára.

Európára nehezedő kihívások

A háború nemzetközi hatásainak egyik legfőbb szegmense az olajárak növekedése. Az orosz–ukrán háború okozta energiaproblémákat követően újabb áremelkedés-hullám érheti el Európát a közel-keleti útvonal lezárása miatt. Irán a harmadik legnagyobb olajkészlettel rendelkezik a világon, ebből adódóan meghatározó szerepet tölt be a globális energiapolitika tekintetében. Irán hatalmas olajkészlete befolyási potenciált is ad számára: a Hormuzi-szoros lezárása és a szállítási nehézségek miatt már érezhető az olaj árának emelkedése. A világpiaci olajár meghatározásában referenciatípusként szolgáló WTI (az amerikai West Texas Intermediate) nyersolaj és a Brent kőolaj ára közel 30 százalékkal növekedett, amely hordónként meghaladta a 100 dollárt – ennek következtében a magyar kormány védett árat vezetett be a benzinkutakon. A kezdeti hatalmas áremelkedés a legmagasabb árszintet jelentette 2022 óta, amikor az orosz–ukrán háború következményeként jelentősen növekedett az olaj ára.

Az Európai Unió stratégiai hibát vétett az orosz olaj szankcionálásával, mivel – ahogyan napjainkban is látható – egy újabb háború kirobbanása még inkább kiszolgáltatja a kontinenst az energiahordozók szempontjából. Irán leállította a Rumaila olajmezőn folyó termelést, Katar az LNG-termelést, Szaúd-Arábia pedig a Ras Tanura olajfinomítót, amelynek köszönhetően Európa még inkább növeli kitettségét az amerikai energiahordozóknak, amely mind a költségek, mind a szállítás terén problémákat vet fel. Ebből adódóan az Egyesült Államok nem csak az orosz–ukrán háborúból profitálhat, de a közel-keleti konfliktusnak köszönhetően még inkább függővé teszi Európát az amerikai LNG-től. Tovább nehezíti Magyarország és Szlovákia helyzetét, hogy az orosz–ukrán háború következtében január 27. óta a Barátság kőolajvezetéken keresztül sem érkezik olaj a két ország részére.

Bár a közel-keleti konfliktus nem érinti közvetlenül hazánkat, egy esetleges migrációs hullám még inkább destabilizálhatja az európai térséget. Európa 2015 óta néz szembe a migráció problémájával, amely napjainkban is kihívások elé állítja az bevándorlók tömegeit befogadó országokat. Magyarország a kezdetektől elkötelezett az illegális migrációval szemben, amelynek következményei napjainkban is tapasztalhatók Európa-szerte. Az iráni háború tekintetében szintén fennáll a veszélye egy esetleges balkáni útvonalat követő migrációs hullámnak, amely megpróbáltatások elé állítaná Európát, tekintve, hogy a befogadó országok társadalmi összetételét jelenleg is nagymértékben teszik ki a bevándorlók. Az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének jelentése szerint, ha Irán lakosságának (90 millió főnek) mindössze 10 százaléka indul el Európa felé, az az elmúlt évek legnagyobb bevándorlási hullámát jelentené.

A migrációhoz kapcsolódó további veszély a terrorizmus, amely már napjainkban is hatalmas veszélyt jelent Európa országaiban. 2015-öt követően számos terrorakcióra került sor az európai nemzetállamokban, amelyek civil áldozatokkal is jártak. A háborúban résztvevő terrorszervezet (a Hezbollah), illetve az iráni válaszreakció is arra mutat rá, hogy Európának is fel kell készülnie az esetleges biztonsági és migrációs kihívásokra. Az Egyesült Államok mellett Németország is alvósejtekre figyelmeztet, amelyek az iráni válaszcsapások kapcsán Európa-szerte aktiválódhatnak. Ebből adódóan Európa országainak fokozott figyelemmel kell kísérnie a kontinensen működő hálózatokat és radikális csoportokat.

Békepárti álláspont

A nemzetközi átrendeződés hulláma már korábban is érintette Magyarországot az orosz–ukrán háború kapcsán. A magyar kormány következesen képviseli azt az álláspontot, amely a háborúból való kimaradást szolgálja, és az ország számára a legkedvezőbb gazdasági helyzetet teremti. Ennek példája többek között, hogy Magyarország nem vesz részt az ideológia-vezérelt szankciók alkalmazásában, amely a kedvezőbb orosz gáz helyett drágább alternatívák használatát sürgeti. Ennek köszönhetően fenntartható a rezsicsökkentés, amely havonta átlagosan 43 ezer forint megtakarítást jelent a háztartások számára.

Magyarország diplomáciai eszközökkel is törekszik a háború lezárására. Orbán Viktor békemissziója keretében közvetítő szerepet töltött be az orosz–ukrán háborúban érintett felek és szövetségeseik között. Emlékezetes: Volodomir Zelenszkijjel, Vlagyimir Putyinnal, Hszi-Csin pinggel és Donald Trumppal is tárgyalt a béke előmozdítása érdekében. Ennek megfelelően – bár a közel-keleti helyzet földrajzi szempontból nem érinti közvetlenül az országot – a magyar kormány alaposan és következetesen felkészül Európára és az országra veszélyt jelentő helyzetekre.

Magyarország békepárti álláspontját gyakran érte kritika az Európai Unió részéről, mivel nem vesz részt a szankciós eljárásokban, illetve abban a 90 milliárd eurós hitelfelvételben sem, amely hatalmas adóssággal fenyegeti az Európai Unió államait. Ennek ellenére a békepárti stratégia élénk támogatottságot élvez a lakosság körében, amely visszaigazolást ad a kormány számára a háborúellenes irányvonal követésében. Magyarország úttörő volt a békepárti álláspont kiépítésében, a későbbiekben pedig több tagállami vezető is támogatásáról biztosította a miniszterelnököt, felismerve a migráció hatásait és a háború következményeinek negatív gazdasági mutatóit, diplomáciai sikertelenségeit, a tagállamok részéről várt egyre nagyobb vállalásokat.