Az európai multikulturalizmus bukása

Október 7-én a Hamász váratlan és brutális támadást indított izraeli katonai és civil célpontok ellen, amire válaszul Izrael teljes blokád alá vette a Gázai övezetet, majd teljes ostromot rendelt el. A kiújult palesztin–izraeli harcok következtében Nyugat-Európa nagyvárosai is forronganak, Londontól kezdve Párizson, Madridon és Rómán át egészen Berlinig szervezik folyamatosan a minden korábbinál nagyobb méretű palesztin- és Hamász-párti tüntetéseket. Mindez nem pusztán arra világít rá, hogy az európai országok a muszlimok tömeges bevándorlásával vallási–etnikai problémákat importáltak, de arra is, hogy bizonyos nagyvárosokban immár olyan kritikus szintet ért el a kulturálisan idegen lakosság létszáma, hogy az a többségi lakosságtól nemcsak kultúrájában, de értékrendszerében is eltérő párhuzamos társadalmakat eredményezett. A belső társadalmi instabilitást tovább súlyosbítja az Európán kívülről érkező migrációs hullámok veszélye, ami egy permanensen jelen lévő külső destabilizációval fenyeget. (tovább…)

Tagállami szuverenitás függvénye az európai autonómia

Az Európai Unió saját maga csak akkor tekinthető szuverénnek, ha valamennyi tagállamának érdekeit és szuverenitását biztosítva jár el mind külügyi kérdésekben, mind saját belső működése során. Saját szuverenitásának feltétele, hogy külső viszonylatban érvényesítse, belső viszonylatban pedig tiszteletben tartsa a nemzetállamok szabadságát és önrendelkezését. Ezzel szemben napjainkban az uniós intézményrendszer különféle külső érdekeket szolgál, s teret enged a szuverenitást sértő beavatkozásoknak. A nemzetállami döntési szabadság meghaladását a biztonság és a béke zálogaként mutatja be, míg a tagállami cselekvőképesség fenntartására irányuló mindennemű törekvést káros populista retorikának, ártalmas nacionalista szorongásnak tekinti. Mindeközben az EU szuverenitását a stratégiai autonómia szlogenjére és az azt felhangosító látszatintézkedésekre szűkíti le. Ez a felfogás az integrációtörténet egyik legsúlyosabb tévedése. A szuverenitás biztosítása nélkül Európa sebezhető, azonban az EU ma képtelen megvédeni saját polgárait, holott ez nem lehetősége, hanem kötelessége lenne. (tovább…)

Háború idején „béke kell, bölcsőkkel és nem sírokkal teli világ”

Április 30-án zárult Ferenc pápa háromnapos magyarországi látogatása. A nemzetközi sajtó már előzetesen is páratlan érdeklődéssel fogadta a katolikus egyházfő budapesti útját, a pápai vizit során elhangzott apostoli üzeneteket pedig – országtól és pártállástól függően – ideológiai elkötelezettségének „képére és hasonlatosságára” formálta. Pedig a Szentszék és Ferenc pápa felfogása az orosz–ukrán háború vagy az Európai Unió témájában meglehetősen egyértelmű. Az Apostoli Szentszék hagyományos álláspontjának középpontjában ugyanis az a fajta teljes elköteleződés áll a kontinens békéje iránt, ami annak idején az európai egység gondolatának alapjául is szolgált. (tovább…)

Zsákutcában a német zöldek energiafordulata

Egy évvel ezelőtt még senki nem gondolta volna, hogy „a nagy zöld átmenet” víziója éppen a német zöldbaloldal (Bündnis 90/Die Grünen) kormányra kerülése idején fog léket kapni. Az orosz–ukrán háború nyomán kialakult energiaválság azonban átstrukturálta a prioritásokat Németországban, vagyis az ellátásbiztonság fontosabbá vált a „zöldítésnél”. Az Egyesült Államokból hatalmas, természetszennyező tankerhajókon érkező LNG-gáz, a még működő német atomerőművek üzemidejének meghosszabbítása, és a kétes emberi jogi helyzettel rendelkező közel-keleti rezsimekkel való tárgyalások mind ebbe a sorba illeszkednek. Ám a német Energiafordulat (Energiewende) program kudarcát mégis az szemlélteti legjobban, hogy az erkelenzi szénbánya terjeszkedése miatt szélerőműveket szerelnek le, ez pedig már nyíltan a német energiaforradalom bukásának beismerése. (tovább…)

Alain de Benoist: Válságban van az Európai Unió

A nagy sikerű Eötvös-előadások keretében ezúttal az európai új jobboldal alapító atyja, Alain de Benoist tartott előadást az Európai Unió válságáról a Terror Háza Múzeumban. A világhírű filozófus, író, a Francia Akadémia esszé-nagydíjasa előadásában kifejtette, hogy a 20. század során Európa elveszítette többezer éves identitását, amit tovább súlyosbított, hogy az Európai Unióban – a hatáskörök és illetékességek átláthatatlan bürokratikus rendszerén keresztül – demokratikus és társadalmi deficit keletkezett. Meglátása szerint, ha egyetlen szóval akarjuk jellemezni az Európai Unió mai állapotát, akkor az a szó nem lehet más, mint a „válság”: napjaink átmeneti korában Európa politikai, gazdasági, lelki, szellemi és erkölcsi válságban van. (tovább…)

Lendületben a jobboldal Európában

Szeptemberben több olyan választás is történt Európában, amelyeken a választópolgárok kinyilvánították elégedetlenségüket a regnáló kormányzattal szemben. Először Svédországban, most pedig Olaszországban került sor jobboldali fordulatra, a cseh önkormányzati választásokon az Andrej Babiš vezette ANO-mozgalom ért el jelentős sikereket, míg az október 2-ára kitűzött előrehozott bolgár választásokon szintén a jobboldal előretörésére lehet számítani. Noha a felsorolt esetekben országspecifikus okok állnak a választási eredmények mögött, összességében megállapítható, hogy az elmúlt évek egymással is konvergáló válságainak (többek között migrációs, gazdasági és a szankciópolitikából fakadó energiaválság) félrekezelése járult hozzá leginkább az erőviszonyok – adott esetben váratlan – átalakulásához. Nem meglepő tehát, hogy a szankciópárti és/vagy ingatag koalíciós kormányok különösen gyenge választási eredményeket értek el az elmúlt hetek európai választásai során. (tovább…)

Egy szankcióellenes szövetség menthetné meg Európát

Teljesen egyértelmű – már egyes ellenzéki véleményformálók által is elismert – tény, hogy az uniós szankciós politika hatására emelkedtek egekbe az energiaárak Európában, ami hatalmas inflációt eredményez az egész kontinensen. Különösen igaz ez a május végén elfogadott hatodik szankciós csomagra, ami az olajembargót is tartalmazza – hangsúlyozta legújabb videóelemzésében Deák Dániel. A XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint Európát csak egy olyan szankcióellenes szövetség létrehozása menthetné meg, amely megakadályozza, hogy a fél év után lejáró szankciós csomagokat meghosszabbítsák Európa vezetői. Magyarország egyedül ehhez kevés lenne, ugyanakkor, ha például a jövő héten várható jobboldali fordulat után Olaszország is csatlakozna, akkor már sikerrel járhatna hazánk szankcióellenes törekvése. (tovább…)

Alacsony a háború- és szankciópárti politikusok népszerűsége

Folyamatosan gyengülnek, sőt meg is buknak a háború- és szankciópárti nyugati vezetők. Az olasz kormányfő tegnap lemondott, amit ugyan az államfő nem fogadott el, de kétséges, hogy tud-e többséget teremteni maga mögé az olasz törvényhozásban, az országban jobboldali fordulatot eredményező előrehozott választás jöhet. A szintén lemondott Boris Johnson brit miniszterelnök körül a botrányai miatt fogyott el a levegő, de a szankciópárti amerikai és francia elnök és a német kancellár sem állnak túl jól, miközben a békepárti magyar kormányfő és a Fidesz–KDNP támogatottsága eddig a válság ellenére is töretlen volt. A nyugati politikusok támogatottságcsökkenésének oka az egyes országok belpolitikai botrányai mellett, hogy a lakosság egyre nehezebben viseli a háború és az elhibázott szankciók egyre érezhetőbb negatív hatásait. (tovább…)

Történelmileg sikertelen a szankciópolitika

Az orosz–ukrán háború kirobbanását követően a nyugati országok és szövetségeseik szankciók ezreit vezették be Oroszországgal szemben, amelyek deklarált célja az, hogy olyan gazdasági károkat okozzanak Moszkvának, amelyek rákényszerítik a hadműveletek befejezésére. Eddig azonban úgy tűnik, a szankciók nem érik el a várt hatást: a rubel mondhatni szárnyal, az orosz költségvetés pedig extraprofitra tesz szert a magas földgáz- és kőolajáraknak köszönhetően. A Putyin-rendszer támogatottsága is stabilan 80 százalék fölötti, az országot elhagyó nyugati vállalatok pedig megkezdték a gyakran fedett visszaszivárgást. A szankciók eközben már nem a mielőbbi békéért folynak, hanem a háború más formáját jelentik. A szankciópolitika kudarca azonban történelmileg nem meglepő: számos példa bizonyítja, hogy ez az intézmény az elmúlt évtizedekben sem mutatkozott életképesnek. (tovább…)