Baloldali bosszúhadjárat

  •  
  •  

Miközben a baloldali szivárványkoalíció a társadalom megosztásával és politikai ellenségképzéssel vádolja az Orbán-kormányt és a Fidesz–KDNP-pártszövetséget, addig egyes ellenzéki szereplők – egyelőre minden következmény nélkül – egyre erőszakosabban fenyegetik meg politikai ellenfeleiket. Annak ellenére, hogy az ellenzék vezetői közös nyilatkozatban tettek ígéretet a politikai árkok betemetésére, mégis számtalanszor nyilatkoznak Magyarország „fidesztelenítéséről”, jobboldali közéleti személyek és művészek ellehetetlenítéséről, sőt egy olyan jogállamisággal ellentétes politikai bosszúállásra utalnak, amire esetleges választási győzelmük után kerülne sor. Az egyre gyakrabban felbukkanó fenyegetés sajátos licitversenyt hívott életre, amely spirálszerűen válik egyre durvábbá, mögötte pedig az erősorrend kialakítása és a protestszavazatokért folyó ellenzéki küzdelem áll.

A XXI. Század Intézet elemzésében a politikai baloldalon egyesülő szivárványkoalíció köreiből származó, egyre gyakoribb verbális fenyegetéseket, illetve egy esetleges antidemokratikus politikai bosszúhadjárat lehetőségére utaló nyilatkozatokat mutatjuk be. Keresve egyúttal az okokat, de rámutatva a következményekre is.

Ellenzéki ígéret: az árkok betemetése

A múlt év december 20-án hivatalosan megkötött ellenzéki együttműködés révén kétosztatú pártrendszer van kialakulóban. Néhány jelentéktelen politikai mozgalmon kívül, a baloldalon egyetlen, nemzetközi párttá vált tömörülés áll az Orbán-kormánnyal és a Fidesz–KDNP által egyesített jobboldallal szemben. A szocialistáktól a liberálisokon át a szélsőjobboldalig terjedő habarékellenzék, benne a Demokratikus Koalíció, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd vezetői bejelentették, hogy közös miniszterelnök-jelölttel és közös listával akarják megbuktatni az Orbán-kabinetet, továbbá „lebontani” a regnáló politikai korszakot. A közös listaállítás feltételeit tartalmazó Korszakváltás Garanciái című dokumentum 13. pontja szerint az összefogás résztvevői vállalják, hogy „a megosztás és gyűlöletkeltés helyett társadalmi békét teremtenek, és azon fáradoznak, hogy begyógyítsák a magyar társadalomban máig elevenen élő történelmi sebeket.”.

A nyilatkozat megszületése óta azonban – közös politikai program hiányában – továbbra is egyetlen olyan cél van, amivel minden résztvevő egyetért: az Orbán-kormány leváltása és a rendszer működtetőinek elszámoltatása. Az ellenzéki politikusok – a politikai árkok betemetésének ígéretével szemben – számtalan esetben céloztak és céloznak ma is arra, hogy az elszámoltatáson nem csupán jogi, hanem politikai, az alkotmányos kereteket átlépő elszámoltatást értenek.

Az utóbbi egy évben elszaporodott fenyegető nyilatkozatok arra utalnak, hogy a baloldal egy olyan – esetleges kormányváltás utáni – bosszúhadjáratra készül, ami az Európai Unióban példanélküli lenne.

A politikai árkok betemetése iránti látszólagos elkötelezettség ellenére több olyan nyilatkozat hangzott el a közelmúltban, amelyekben a most kormányon lévőket fenyegetik meg, illetve egy esetleges kormányváltás esetén a pártpolitikával nem foglalkozó jobboldali (polgári, nemzeti, konzervatív felfogású) művészekkel, tudósokkal és közéleti szereplőkkel szembeni bosszúhadjáratot helyeznek kilátásba.

A „békéhez” vezető út bosszúval van kikövezve

Alig másfél hónappal az együttműködési megállapodás aláírása után Fekete-Győr András, a Momentum pártelnöke interjút adott az Azonnali hírportálnak, amelyben szokatlanul vulgáris stílusban a magyar állam „fidesztelenítéséről” beszélt. Az interjú során azt állította, hogy „a békéhez vezető úton lesz egy pont, ahol a korrupt fideszes elitet meg kell regulázni, le kell váltani, bíróság elé kell állítani”; majd így folytatta: „példát kell statuálni azokkal az emberekkel, akik ezt a rendszert működtették.” Végül, egészen szokatlan stílusban fogalmazta meg a bosszúállás igényét: „A legvalószínűbb forgatókönyv most, hogy egyszerű többségünk lesz 2022-ben. Vannak persze korlátai az egyszerű többségnek, de jóval kevesebb, mint azt első ránézésre gondolnánk. Minden esetben van arra lehetőség, hogy a magyar gazdaság, illetve a magyar állam különböző kulcspozícióiban segget nyaló személyeinek működését ellehetetlenítsd.”. Fekete-Győr András nem először beszélt egy esetleges választási győzelem után tervezett politikai leszámolásról. Még 2020. október 30-án, a Szabad Európa podcastjében az állam „fidesztelenítésével”, a köztársasági elnök alkotmánnyal ellentétes menesztésével és a legfőbb ügyész elleni jogi-politikai eljárással fenyegetőzött.

A baloldal erőszakos és antidemokratikus eszközökről való legitim gondolkodása nem előzmény nélküli. A Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc 2020. augusztus 1-én közzétett nyilvános Facebook-posztjában fenyegette meg Vidnyánszky Attilát a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult politikai vita során. A volt miniszterelnök így fogalmazott: „Most nincs mit tenni. Készülni kell. Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés.” A Demokratikus Koalíció vezetőjének szavai után ugyan országos botrány robbant ki, ezrek tiltakoztak petíció formájában, de a demokráciában elfogadhatatlan mondatoknak semmilyen jogi vagy politikai következménye nem lett.

A DK szövetségesei közül hivatalosan egyetlen párt sem határolódott el Gyurcsány Ferenc erőszakos, demokráciában vállalhatatlan, a magyar közéletben példanélküli mondataitól.

Jakab Péter, a Jobbik elnöke 2020. december 28-án az Alfahírnek adott interjújában szintén arról értekezett, hogy nem a kormányt, hanem a „rezsimet” kell megbuktatni, majd szintén a közélet megtisztására utalva, bosszúhadjáratot helyezett kilátásba. Ennek megvalósításához ő maga burkoltan az alkotmányos kereteken túli eszközöket, önkényesen „faragott jogszabályokat” is megengedhetőnek tart. Hasonlóan nyilatkozott 2021. január 7-én Kunhalmi Ágnes is, aki a Klubrádióban úgy vélekedett, hogy „az, hogy milyen típusú elszámoltatást lehet véghez vinni, az attól is függ, hogy önöktől, választóktól, milyen felhatalmazást kapunk.”.

A legdurvább fenyegetés a miniszterelnök-jelölti előválasztáson is indulni szándékozó hódmezővásárhelyi polgármestertől, Márki-Zay Pétertől hangzott el még 2018. február 15-én, egy lakossági fórumon, ahol forradalmat és akasztást vizionált. „Nem akarom mondani, hogy a kandellábereket mire lehet még használni a plakátok ragasztásán és helyezésén kívül…” utalt talán nem is annyira burkoltan a jövőbeni korszakváltás durva folyamatára. Habár a politikus később igyekezett mondatait letagadni, a szalonképtelen gondolatokról videófelvétel készült. Az ellenzéki pártok ahogy akkor, úgy később sem tartották fontosnak azt, hogy elhatárolódjanak Márki-Zay Pétertől. Szavainak semmiféle következménye nem volt, ma is polgármesterként és potenciális miniszterelnök-jelöltként politizál a baloldalon. Ahogy a Momentumban dolgozó Szarvas Koppány Bendegúztól sem határolódott el egyetlen ellenzéki párt sem akkor, amikor tavaly április 15-én, a kórházi ágyfelszabadítások kapcsán a következőképpen vélekedett nyilvános Facebook-posztjában: „Járványkezelés Fidesz módra. Nehéz erre szalonképesen reagálni, inkább csak úgy fogalmazok: megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.”

A baloldalon egyre szaporodó erőszakos fenyegetésekből, a következmények nélküliségéből, az elhatárolódás hiányából arra lehet következtetni, hogy az egyesült baloldal komolyan fontolóra vette a megtorlás és a politikai bosszúállás lehetőségét.

Antidemokratikus verseny a protestszavazatokért

Az egyre erőszakosabbá váló verbális hadviselés és a jövőbeni politikai számonkérés lehetőségének folyamatos napirenden tartása az elmúlt egy évben ellenzéki licitversennyé szélesedett. A szivárványkoalíció egyes vezetői úgy gondolják, hogy minél súlyosabb erőszakkal, minél durvább hangnemben fenyegetőznek, annál népszerűbbé válhatnak a Fideszt elutasító, Orbán-ellenes protestszavazók körében. Másrészről a megfélemlítési licitversenytől egyes ellenzéki vezetők azt is remélik, hogy ezáltal jobb pozíciót biztosíthatnak önmaguk számára a közös listán. Hatalomért folyó versenyben így minden eszközt megengedhetőnek tartanak.

Az erőszakos politikai retorika és a jövőbeni bosszúállás lehetőségének felvázolása azonkívül, hogy teljes mértékben sérti a demokratikus normákat és rombolja a politikai vitakultúrát, egyúttal megfélemlíti azokat a pártpolitikával nem foglalkozó másként gondolkodó személyeket is, akik a tudományos életben, a művészvilágban, a közéletben, a sajtóban vagy a gazdasági életben tevékenykednek sikeresen. Az ellenzék leegyszerűsítő olvasata szerint ugyanis a legtöbb sikeres ember ma a rendszer kiszolgálója, így tartania kell a „korszakváltástól”. A portestszavazatokért folyó, egyre sokasodó ellenzéki fenyegetések azokat a polgárokat is félelemmel töltik el, akik semmilyen kapcsolatban nincsenek a politikával, de világképük és gondolkodásuk szerint a jobboldalhoz állnak közelebb.

Biró András – Nagy Ervin