Címke: Gyurcsány

Az elmúlt hónapok során az ellenzéki erőviszonyok érdemben nem változtak: a kis pártok a túlélésért küzdenek, a Demokratikus Koalíció pedig dominálja a baloldalt. Gyurcsány Ferencék az árnyékkormány megalakításával, illetve a folyamatos átigazolásokkal lépéselőnybe kerültek, amit Donáth Anna visszatérése sem tudott ellensúlyozni. Míg a Jobbik és a történelmi mélypontra került MSZP hitelességi problémákkal küszködik, illetve tagságuk is drámaian fogyatkozik, addig a zöldpolitikáért síkraszálló két pártnak, az LMP-nek és a Párbeszédnek továbbra sincs valós társadalmi támogatottsága. A 2024-es választásokig a DK folytatni fogja a konkurens pártok megosztását és az aktív politikusok átléptetését. Gyurcsány Ferenc célja, hogy a DK tartósan olyan domináns szervezetté váljon, aminek nincs alternatívája a baloldalon. (tovább…)

A politikai frontvonalak megmerevedtek: a társadalmi többséget maga mögött tudó kormány szuverenista állóháborút folytat az uniós bürokráciával, az ellenzéki oldalon pedig sem megújulás, sem érdemi erősödés nem történt a választások óta. A Demokratikus Koalíció és a Momentum továbbra is dominanciaküzdelmet vív egymás kárára, miközben a Jobbik, az LMP és az MSZP is a túlélésért küzd, a Párbeszéd pedig mérhetetlen. Dobrev Klára árnyékkormánya új választókat nem vonzott be, de átrendezte az ellenzéken belüli erőviszonyokat, Gyurcsány Ferenc stratégiájának köszönhetően pedig egyre több politikus igazol át a Demokratikus Koalícióba, amely ezáltal lépéselőnybe került. A következő hónapokban a Momentum Donáth Anna reaktiválásával próbál majd felzárkózni, miközben Gyurcsány az elaprózódott ellenzék darabjaiból folytatja az építkezést. (tovább…)

Magyarországon – szemben az úgynevezett westminsteri típusú demokráciákkal – az árnyékkormány intézménye közjogilag értelmezhetetlen, így megalakulása csupán politikai kampányként értelmezhető. A Demokratikus Koalíció célja, hogy legerősebb baloldali pártként bizonygassa: már nem az összefogásra, hanem az ellenzéki oldal leuralására törekszik. Gyurcsány Ferenc vezető szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen, a Dobrev Klára által megalakított árnyékkormány összetétele pedig arra utal, hogy a 2010 előtti politikai elit – az európai baloldal segítségével – vissza akar térni a hatalomba. (tovább…)

A választási kudarc óta egymással is versengő baloldali pártok – a Demokratikus Koalíció kivételével – szellemi–ideológiai, szervezeti és vezetési válságba kerültek, így szavazóik tömegesen fordultak el tőlük. Ezt támasztják alá a sorozatban elbukott időközi önkormányzati választások, illetve a KATA-módosítás elleni tüntetéssorozat kudarca is, amelyre nem tudtak sikeresen mozgósítani, sőt: a szervezők egy része nyíltan elhatárolódott a pártoktól. Jól mutatja a megújulás hiányát, hogy ismét aktivizálta magát Márki-Zay Péter, illetve továbbra is csak Gyurcsány Ferencnek és a DK-nak van esélye arra, hogy integrálja a balliberális szervezeteket. Az ellenzéki szavazótábor ráadásul nem tud eltartani ennyi pártot, így a következő időszak – megújulás hiányában – a túlélésről és az egymással való versengésről fog szólni.

(tovább…)

Az ellenzéki összefogás a választási kudarc után szétesett, az egymással is versengő pártok – a Demokratikus Koalíció kivételével – politikai válságba kerültek, a közvélemény-kutatások szerint jelenleg a Mi Hazánk Mozgalom megítélése is jobb, mint a hat párt népszerűsége külön-külön. Továbbra sincs ideológiai karaktere és nem találja saját hangját a parlamentbe először bekerülő Momentum, amely az elhúzódó vezetési válság mellett intellektuálisan is kiüresedett, „obstrukciós” akcióinak pedig egyre rosszabb megítélése van. Az úgynevezett zöldpártok szintén vezetési válságtól szenvednek, az egykori országos hálózatát elvesztő LMP, illetve a tagsággal sosem rendelkező Párbeszéd is csupán médiapártként működik. A Jobbik elvesztette nemzeti jellegét, megszűnt a párt szuverenitása, botrányok és az önvizsgálat teljes hiánya miatt a szervezet leépülése folytatódni fog, sőt a párt jövője is kérdésessé vált. A Demokratikus Koalíció az egyetlen olyan szervezet, amelynek vezetése és struktúrája stabil maradt a közös választási kudarc után, így – mivel Gyurcsány Ferenc újra össze szeretné fogni a baloldalt – vélhetően először a megszűnéshez közel álló, történelmi mélyponton lévő MSZP-t fogja beolvasztani. Gyurcsány célja a 2010 előtti MSZP–SZDSZ-koalíció mintájára egy hasonló fazonú, általa vezetett DK–Momentum-koalíció megteremtése, amelybe a többi baloldali párt is részt venne. (tovább…)

Míg a jobboldalon büszkén vállalják az újságírók és elemzők, hogy a nemzeti oldal értékrendjét támogatják, addig a balliberális oldal véleményformálói rendre a függetlenség és az objektivitás hamis fátyla mögé bújva tagadják a politikai elköteleződésüket. Az utóbbi időszakban azonban egyre kevésbé hihető ez az állítás, hiszen egyre több, magát pártatlannak valló baloldali újságíró és elemző tűnik fel a szivárványkoalíció politikusainak tanácsadó csapatában, sőt közülük többen már egy-egy műsorban is elszólták magukat politikai hovatartozásuk és szimpátiájukat illetően. A baloldali véleményvezérek elköteleződését bizonyítja továbbá, hogy az elmúlt hetekben két korábbi újságíró is csatlakozott Márki-Zay Péter kampánycsapatához, míg az elemzők közül szinte mindenkit köt valamilyen szerződés egy-egy baloldali párthoz, vagy politikushoz. (tovább…)

Az elmúlt években több olyan nemzetközi esemény is történt, amelyek a 2006-os hazai rendőrattakkal párhuzamba állíthatók, ám a 15 évvel ezelőtti eseménysorozat különleges abban a tekintetben, hogy a hatósági erőszak mértéke máig példátlan, az események politikai háttere pedig tisztázatlan. A XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorának vendégei László András, nemzetközi kapcsolatok szakértő és Kosztur András, az intézet vezető kutatója a 2006-os eseményeket helyezték mai kontextusba. A vendégek egyetértettek abban, hogy a rendőri erőszak kérdésében a balliberális többségű nyugati média rendre kettős mércét alkalmaz és csak azon ellenfeleit marasztalja el, akik geopolitikai vagy ideológiai szempontból eltérnek az általuk megszabott véleménysodortól. (tovább…)

Míg a Magyar Szocialista Párt tíz év leforgása alatt elvesztette szavazótáborának felét, magyar és uniós parlamenti jelenléte történelmi mélypontra zuhant, addig a Demokratikus Koalíció az ellenzék, sőt az egész baloldal vezető erejévé vált. A történelmi átrendeződés mögött a DK stabilitása, szélsőségesen Orbán-ellenes politikája és Gyurcsány Ferenc tudatos stratégiája áll. Az MSZP válsága és a DK vonzó alternatívája miatt tucatnyi alapszervezet, a tagság jelentős része és számos meghatározó politikus lépett át, vagy egyenesen kényszerült arra, hogy a DK-ban keresse a helyét. Vitatott körülmények között, de ez történt legutóbb a párt egykori elnökével, Molnár Gyulával is, ami jelképesnek mondható, hiszen az MSZP valamikori első emberéről van szó. Az előválasztásokig folytatódni fog az átlépési hullám, az MSZP-árvák a Demokratikus Koalícióban fogják keresni az egzisztenciális túlélés lehetőségét. Gyurcsány Ferenc célja ma már az, hogy függetlenül az esetleges kormányváltástól, a Demokratikus Koalíciónak legyen a legnagyobb frakciója a következő parlamenti ciklusban. (tovább…)

Miközben a baloldali szivárványkoalíció a társadalom megosztásával és politikai ellenségképzéssel vádolja az Orbán-kormányt és a Fidesz–KDNP-pártszövetséget, addig egyes ellenzéki szereplők – egyelőre minden következmény nélkül – egyre erőszakosabban fenyegetik meg politikai ellenfeleiket. Annak ellenére, hogy az ellenzék vezetői közös nyilatkozatban tettek ígéretet a politikai árkok betemetésére, mégis számtalanszor nyilatkoznak Magyarország „fidesztelenítéséről”, jobboldali közéleti személyek és művészek ellehetetlenítéséről, sőt egy olyan jogállamisággal ellentétes politikai bosszúállásra utalnak, amire esetleges választási győzelmük után kerülne sor. Az egyre gyakrabban felbukkanó fenyegetés sajátos licitversenyt hívott életre, amely spirálszerűen válik egyre durvábbá, mögötte pedig az erősorrend kialakítása és a protestszavazatokért folyó ellenzéki küzdelem áll. (tovább…)

Az ellenzéki pártok által megfogalmazott hatpontos alapvetések olyan általános és megfoghatatlan kampányszlogenek, amelyek már önmagukban is jól rávilágítanak arra, hogy ezeknek a pártoknak valójában nincsen közös víziója, a konkrétumokban nem értenek egyet, a dualizmus időszakához hasonló kormányzásképtelen habarékellenzék jött létre – mondta Deák Dániel videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte, a programalkotás önmagában nem jelent közös víziót is, hiszen az sokkal inkább belső meggyőződésből fakad, nem pedig a tárgyalóasztaloknál megkötött egyezségekből. Hozzátette: a Gyurcsány Ferenccel történő együttműködés hatására a Jobbik, az LMP és az MSZP támogatottsága is jelentősen csökkent, a Momentumra is hasonló sors várhat. Békés Márton legújabb elemzésére utalva megjegyezte, a nemzeti erők – amelyeket a Fidesz–KDNP parlamenti többsége és az Orbán-kormány képvisel – egy „sokféle összetevőből álló, kívülről irányított nemzetközi erőkkel” állnak szemben. (tovább…)

A közép-európai rendszerváltoztatások után általánosan elvárttá és elfogadottá vált a nyugati országok másolása.
(tovább…)

Szanyi Tibor kilépése az MSZP-ből már a sokadig példa arra, hogy a szocialisták komoly válságban vannak, már egyáltalán nem vehető biztosra, hogy a párt 2022 után is létezni fog. Az elmúlt időszakban tapasztalható sorozatos kilépések mögött Gyurcsány Ferenc erősödő és megosztó szerepe áll: míg sokan a Demokratikus Koalícióba lépnek át, addig mások – éppen az ő növekvő befolyása miatt – tőle független, alternatív politikai formációkat keresnek. Gyurcsány Ferenc célja egyértelmű, egy általa vezetett ellenzékkel akar nekifutni a következő országgyűlési választásnak. (tovább…)