És lőn: a Soros-hálózat tényleg dolgozik

  •  
  •  

A nyílt társadalom hívei számára a nemzeti közösség szétrobbantásra ítéltetett, míg a nemzetállam egy lebontandó akadály.

Soros György rendre bizonyítja, hogy létezik Soros-hálózat, mely vele s egykor majd nélküle is – meghatározott politikai célok mentén – kész egy-egy ország belügyeibe beavatkozni. Ír egy tanulmányt, papírra vet egy cselekvési tervet, vagy beszél arról, hogy mit kellene a politikusoknak tenniük. Majd megmutatja, hogy van eszköze, képessége és szándéka arra, hogy kierőszakoljon olyan „progresszív” politikai célokat, amelyek az úgynevezett „nyílt társadalom” ideája felé tolják a nyugati együttélési formákat. Ebben a kérdésben pedig harcban áll a szuverenista kormányokkal, a nemzeti öntudattal szerveződő közösségekkel.

De mi is a nyílt társadalom? Ha most eltekintünk az eredeti, Karl Popper által papírra vetett félelemkeltés elméletétől és az ellenségek megjelölésétől, akkor azt mondhatjuk, hogy a „nyílt társadalom” eszméje az 1980-as évek végétől az egyre inkább kiteljesedő globális világgazdaság sajátos politikai ideo­lógiájává nőtte ki magát, ami a Szovjetunió felbomlása után kapott egy új és erős lökést a nyugati civilizációban. Ma egy olyan „ideá­lisnak” vélt politikai-társadalmi berendezkedést értünk leginkább rajta, amelyben – a megálmodói szerint – egyetlen vallás, ideológia, világnézet, életfelfogás, sőt egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Ennek az együttélési formának egy szereplője van: a múlt hagyományaitól megszabaduló, végtelen szabadsággal felruházott egyén. Egy olyan (absztrakt) individuum, amely (vagy aki) minden történelmi és közösségi érték „nyomásától” megszabadulva, saját autonómiája szerint dönti el, hogy milyen meggyőződésekkel, politikai világképpel és kulturális mintákkal azonosul, és milyen célok jegyében teljesedik ki élete.

Tágabb értelemben a hagyományos nemzetállami kereteket meghaladó multikulturális társadalmakról beszélhetünk. Továbbá (és ezzel összefüggésben) a közhatalom értéksemlegességét értjük a fogalom gyakorlattá válása alatt, azaz olyan társadalmak megszületését, amelyekben többfajta kultúra és identitás keveredik egymással – bármilyen előjogok nélkül.

Olyan elképzelt világot, ahol a különböző (az egyén által teremtett vagy minden szellemi béklyó által választott) identitások képesek konfliktus nélkül egymás mellett létezni. Más kérdés, hogy a valóság azt bizonyítja, hogy értéksemlegesség (leginkább a politikában) nem létezik.

Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.