Gyurcsány Ferenc hosszú menetelése

WP Post Author

Október 22-én lesz tízéves a Demokratikus Koalíció, amely következetes Orbán-ellenes politikával lépésről-lépésre építkezve győzte le versenytársait, így mára az ellenzék legstabilabb és legerősebb politikai közössége lett. A kezdetben csupán Gyurcsány Ferenc politikai túlélését biztosító párt egy évtized leforgása alatt először megszilárdította helyzetét, majd kolonizálta az MSZP-t, megszállta a budapesti városházát, végül az összefogás keretei között maga alá gyűrte a Momentumot és a Jobbikot. Mára létrejött egy olyan ellenzéki konstelláció, amelyben – függetlenül attól, hogy lesz-e kormányváltás – a Demokratikus Koalíciónak lehet a legnagyobb baloldali frakciója a következő parlamenti ciklusban. Gyurcsány Ferenc stratégiája, azaz egy új, sikeres politikai–szervezeti keret megteremtése pontosan egy évtizedig tartó projektben valósult meg, ennek köszönhetően az egykori bukott miniszterelnökből mára a szivárványkoalíció vezetőjévé vált.

A XXI. Század Intézet elemzése a Demokratikus Koalíció történetét tekinti át, miközben megvizsgálja a baloldalon elért részsikerek okait. Az elemzés továbbá rámutat arra, hogy Gyurcsány Ferenc – annak ellenére, hogy bukása óta máig a legelutasítottabb politikus – tudatos építkezéssel és jól megválasztott taktikával mára a baloldali összefogás megkerülhetetlen vezetőjévé vált.

2011–2014: pártalapítástól a politikai túlélésig

Gyurcsány Ferenc tíz évvel ezelőtt, 2011. október 22-én jelentette be, hogy a napra pontosan egy évvel korábban megalapított, az MSZP nyitott platformjaként működő Demokratikus Koalíció önálló párttá válik. A jogi átalakulás felgyorsítása érdekében a platform tagjai a volt XVII. kerületi szocialisták által már 2020 februárjában jogerősen bejegyzett Demokratikus Pártba léptek be, amit átneveztek Demokratikus Koalícióvá. Ez a taktikai manőver egyértelművé tette, hogy Gyurcsány Ferenc már a miniszterelnöki bukása után lépéseket tett a háttérben annak érdekében, hogy 2010 után ne essen ki a politika élvonalából, és az MSZP-től független szervezeti keretek között tudjon építkezni.

A párt megalapításának céljaként a 2010-ben történelmi vereséget szenvedő baloldal megreformálását tűzték ki.

Az egyes számú tagkönyvet jelképesen az MSZP egykori alapítója, Gyurcsány Ferenc személyes jóbarátja, Vitányi Iván kapta, aki haláláig a DK örökös és tiszteletbeli elnöke maradt (korábban tagja volt az MKP-nek, az MDP-nek, az MSZMP-nek és az MSZP-nek). Az alapítók és az elnökség tagjai Gyurcsány Ferenc akkori szűkebb környezetéből kerültek ki. Többek között alelnök lett Bauer Tamás egykori SZDSZ-es képviselő, Debreczeni József, aki 2008-ban elsőként írta alá a Gyurcsány Ferenc által életre hívott Magyar Demokratikus Chartát, Molnár Csaba, a második Gyurcsány-kormány közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztere (később a Bajnai-kormány kancelláriaminisztere) és Niedermüller Péter. Az MSZP-frakcióból további tíz olyan képviselő lépett át a DK-ba, akik közül többen a Gyurcsány-kormányok tisztségviselői voltak (Ficsor Ádám, Kolber István, Oláh Lajos, Szűcs Erika, Vadai Ágnes és Varju László), ám önálló frakciót az akkori házszabályok, illetve az MSZP ellenállása miatt nem alakíthattak.

Gyurcsány Ferenc a DK megalapításával tehát olyan szervezeti keretet alakított ki önmaga számára, amelyben vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen.

2014-es választások előtt egyértelművé vált, hogy nem sikerült meghaladniuk a 2010 előtt megbukott politikát, így az is bizonyos volt, hogy önállóan képtelenek lennének megugrani a bejutási küszöböt. Jól látszott azonban az is, hogy indulásukkal komoly károkat okozhatnának a baloldalnak. Így Gyurcsány Ferenc pártja a 2014-es országgyűlési választásokon – a balliberális értelmiségi holdudvar hathatós nyomására – végül az MSZP-vel együtt alkotott többpárti szövetségben, az Összefogás (DK–Együtt–MLP–MSZP–PM) listáján indulhatott el, és négy mandátumot szerzett. Gyurcsány Ferenc rövid távú célja, azaz a politikai túlélés a képviselői mandátummal biztosított volt 2014-től, még akkor is, ha a házszabály szerint frakciót ekkor még nem tudott alakítani.

2014–2018: az első sikertől a frakcióalakításig

A párt első „nagy áttörése” a 2014-es európai parlamenti választásokon történt, ahol – a közvélemény-kutató intézetek méréseire rácáfolva – közel tíz százalékos eredménnyel két képviselői mandátumot nyertek el (Molnár Csaba, Niedermüller Péter). A baloldalon elért részsiker mögött a DK radikális Orbán-ellenes retorikája és a szervezet stabilitása állt. (Az okok között az uniós választások procedúrájának sajátosságát, az egyfordulós listásszavazás adta lehetőséget is meg kell említeni, ami kedvezett a DK-nak.)

A 2015. február 21-én tartott tisztújításon ellenjelölt nélkül ismét Gyurcsány Ferencet választották meg elnöknek, frissítették a párt logóját, arculatát és új politikai célokat fogalmaztak meg. A DK politikai mondanivalóját 2015-től az Orbán-kormány antitéziseként lehet jellemezni, ami a mai napig részben egybeesik a Nyugat-Európában elterjedt progresszív ügyek, így a bevándorláspártiság, az LMBTQ-jogok és az Európai Egyesült Államok eszméjének nyílt felvállalásával. Ennek köszönhetően a DK 2018-as kampányában már ismert európai politikusok is részt vettek, továbbá fontos megemlíteni azt, hogy a párt pénzügyi háttere is feltűnően bővült, bár a források átláthatatlanok voltak. (Az Állami Számvevőszék 2019-es jelentése kiemelte, hogy a DK 2018-ban tiltott támogatást használt fel kampánya finanszírozására, amely miatt később feljelentés született – az ügy máig nem tisztázódott.)

A következetes és radikális ellenzéki politika, a nyugat-európai partnerek támogatása és a szervezet centralizált működése meghozta a várt eredményt a 2018-as választásokon: a DK önállóan jutott be a parlamentbe és kilenc fős frakciót alakított.

2019–2020: uniós választásoktól a baloldal kolonizálásáig

2019. május 26-án tartott uniós parlamenti választásokon a DK ismét önálló listával indult el és kisebb meglepetésre 16 százalékos eredménnyel és négy megszerzett mandátummal (Ara-Kovács Attila, Dobrev Klára, Molnár Csaba, Rónai Sándor) a legerősebb ellenzéki pártként szerepelt. A választások előtt Gyurcsány Ferenc tudatosan háttérbe vonult, így a nála népszerűbb felesége, azaz Dobrev Klára személyével, illetve az Európai Egyesült Államok eszméjével kampányoltak, de a részsiker oka a hangsúlyos és következetes Orbán-ellenesség volt. (Jó példa erre, hogy miközben a többi ellenzéki párt megváltoztatta véleményét a határon túli magyarok szavazati jogáról és a határkerítéssel kapcsolatban, addig a DK továbbra is elutasító maradt mindkettővel szemben.)

A DK 2019-re azért vált a baloldal legerősebb pártjává, mert politikája következetes volt, másrészről beérett a tudatos építkezés, miközben a többi ellenzéki párt meggyengült, végül pedig Gyurcsány Ferenc a kampány során maga elé tolta Dobrev Klárát, ami utólag sikeres taktikának bizonyult. Nem csoda, ha a 2019-es helyhatósági választásokon az úgynevezett lokális koordinált együttműködésekben a DK már komoly alkupozícióból tárgyalt a többi ellenzéki párttal. Összességében elmondható, hogy a különböző együttműködésekből Gyurcsány Ferencék sikeresen kerültek ki: számos DK-s vagy DK által is támogatott polgármester nyert országszerte, illetve a fővárosban három kerületnek is DK-s vezetője lett (Cserdiné Németh Angéla XV. kerület, László Imre XI. kerület, Niedermüller Péter VII. kerület).

A 2018-as országos és a 2019-es uniós és helyhatósági választások után egyértelművé vált a baloldal történelmi átalakulása: az MSZP gyengülésével párhuzamosan erősödött meg a DK.

A Demokratikus Koalíció alig kilenc év alatt – következetes Orbán-ellenes politikával – az ellenzék olyan vezető erejévé vált, amely vonzó alternatívát mutatott a baloldali szavazóknak. Gyurcsány Ferenc 2020-ra elérte célját: a DK felfalta az MSZP-t, ezzel együtt kolonizálta a baloldalt. Az MSZP válsága és a DK által nyújtott vonzó alternatíva miatt 2020 eleje és 2021 nyara között tucatnyi alapszervezet és számos meghatározó politikus lépett át, vagy egyenesen kényszerült arra, hogy a DK-ban keresse a helyét. Ez volt a két párt történetében a második legnagyobb átáramlás. Jelképesnek mondható az, hogy az MSZP egykori elnöke, Molnár Gyula is arra kényszerült 2021 júniusában, hogy a DK-ba folytassa politikai pályafutását.

2019–2020: a budapesti városháza megszállása

A 2019-es választások után alig fél évvel a fővárosi közgyűlésben lévő erőviszonyok a DK irányába billentek. 2020 februárjában két MSZP-s kerületi polgármester is átlépett a DK-ba (Kiss László III. kerület, Szaniszló Sándor XVIII. kerületi) – ezzel a fővárosi közgyűlésben Gyurcsány Ferenc pártjának lett a legerősebb baloldali frakciója (DK 6, MSZP 5, Momentum 4, Párbeszéd 2 fő). A DK befolyásának növekedése az ellenzék által elnyert pozíciók kiosztásán is hamar megmutatkozott, hisz a legnagyobb porfólióval bíró főpolgármester-helyettesi székbe Gy. Németh Erzsébet került. Főpolgármester-helyettes lett még az a Kiss Ambrus is, aki Gyurcsány-kabinetek államtitkára és kabinetfőnöke volt. (Azóta távozott a városházáról, de a budapesti politikában befolyása megmaradt.) A Karácsony Gergely mögött felállt és 41 főre felduzzasztott tanácsadói testület is számos DK-s taggal bővült, illetve több olyan politikus került budapesti intézmények és cégek élére, akik az egykori Gyurcsány-kormányokban dolgoztak miniszterként vagy államtitkárként (Draskovics Tibor, Katona Tamás, Kolber István).

A fővárosi politikában mára a Demokratikus Koalíció megkerülhetetlen tényező lett, Karácsony Gergely Gyurcsány Ferenc frakciója nélkül nem tud a közgyűlésben döntéseket átvinni.

A főpolgármester megítélése ráadásul az elmúlt egy évben sokat romlott, így Gyurcsány Ferencék könnyen tudják politikai alapon zsarolni – amiről maga Karácsony Gergely is őszintén vallott.

2021: életbe lép a Gyurcsány-forgatókönyv

A DK elnöke volt az első, aki a 2019-es, regionálisan mérsékelt részsikereket hozó koordinált együttműködés után felvetette az úgynevezett totális együttműködés forgatókönyvét, amely a 2022-es választásokra minden körzetben egy közös jelöltet, egy közös listát és egy miniszterelnök-jelöltet jelentett. 2020-ban még nem volt közös nevező az együttműködésről, a legnagyobb vita arról alakult ki, hogy egy vagy két listával kell-e 2022-re felállni, illetve abban sem értettek egyet, hogy miként válasszák ki a közös miniszterelnök-jelöltet. Gyurcsány Ferenc – egy 2020 tavaszi videómegosztásában – az „egy lista, egy miniszterelnök” elvéről beszélt, amire a Jobbik és a Momentum rögtön nemlegesen reagált. Alig telt el egy év, és 2021 elején már azt jelentette be a hat együttműködő párt, hogy a Gyurcsány Ferenc által szorgalmazott totális összefogást fogják követni, ehhez pedig előválasztást szerveznek.

Összességében elmondható, hogy a DK a 2021-ben megtartott előválasztásnak nevezett előválogató kampányban a legerősebb pártként vett részt és ennek megfelelően folytatott háttértárgyalásokat.

Így a számos háttéralkuval megszervezett és lefolytatott ellenzéki előválasztásnak nevezett kampányesemény-sorozat végére olyan baloldali konstelláció állt fel, amelyben részben a DK–Jobbik-paktumnak, részben pedig Gyurcsány Ferenc taktikájának köszönhetően a DK-nak lett a legtöbb egyéni képviselő-jelöltje. Gyurcsány Ferenc éppen pártja megalapításának tizedik évfordulójára tudta érvényesíteni hegemóniáját, amelyet az egész baloldali ellenzék fölött gyakorol. Ezen az sem változtat, hogy felesége végül elveszítette a baloldali előválasztás miniszterelnök-jelölti versenyét, hiszen a most ellenzékben lévő pártok közül minden bizonnyal a DK-nak lesz a legnagyobb – ezáltal döntő pozícióban lévő – frakciója 2022-től.

A baloldali összefogás pártjai közül egyedül csak a DK tudott erősödni. Ma már látszik az is, hogy Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelöltsége sem változtatott a 2020–21-re felállt erőviszonyokon. A hódmezővásárhelyi polgármester mögött sem párt, sem olyan infrastruktúra nincs, amellyel érdemben meg tudná határozni a későbbi folyamatokat, vagy meg tudná kerülni Gyurcsány Ferenc és pártjának vezető szerepét.