A „varsói modell” – politikai leszámolás brüsszeli módra

Napokon belül véget ér a féléves lengyel EU-elnökség, amely egy új politikai alku időszakának volt tekinthető Brüsszel és Varsó között. A korábbi konzervatív lengyel kormány leváltását célzó, nyolc esztendőn át tartó jogállamisági offenzíva, a „varsói modell” brüsszeli szempontból sikerrel zárult 2023 végén, győzelemhez segítve a Tusk-kormányt. Az egy évvel később kezdődő lengyel elnökség hatalmi szempontból éppen a tranzitidőszakra esett, a belpolitikai viharok mellett a közvélemény érdektelen maradt a féléves brüsszeli időszakkal szemben. A kormány politikai lojalitása és uniós irányvonalakhoz való igazodása egyértelmű elvárás volt az EU részéről, az új lengyel kormány pedig ennek megfelelően teljesített. 2024 elején az Európai Unió rekordsebességgel szabadította fel a korábban visszatartott több mint 100 milliárd euró összegű uniós forrást a lengyel kormány javára, anyagilag ezzel azonban nem az ország gazdaságát, hanem a Tusk-párti politikai elit hatalmát erősítették meg. Eközben a demokrácia és a jogállamiság egyértelmű leépülésével szemben cinkos módon nem emel szót egyetlen uniós intézmény sem. (tovább…)

TREND: A nagy kifulladás

A nagy 20. századi európai néppártoknak – legyenek akár kereszténydemokraták vagy szociáldemokraták – leáldozott, amely nem csak a társadalom politikai reprezentációját töredezi szét, hanem az országok kormányzásában is instabilitást vált ki. Míg a régi nyugati jobbközép pártok egy része balkanyart vett, az új jobboldal viszont szuverenista-populista irányba fordult, addig a régi baloldal helyén kisebbségi identitásokat képviselő liberális frakciók hemzsegnek. A pártrendszer összeomlása előbb-utóbb a parlament összetételében is megmutatkozik, majd az ingatag kormánykoalíciók bukdácsolásába torkollik. A 27 EU-tagország felében koalíciós felállás van, negyedüket kisebbségi kormány vezeti, három országban ügyvezető kabinet működik, de csak három olyan akad, ahol egy párt(szövetség) birtokolja a parlamenti mandátumok többségét. Az utóbbiak közül is egyértelműen kiemelkedik Magyarország, ahol négy ciklus óta kétharmados, dominánspárti berendezkedés szavatolja a kormányzati stabilitást. (tovább…)

Kommentár: Etnopluralizmus

Az identitás és a sokszínűség fogalma az elmúlt években gyakori szereplője lett a politikai vitáknak. A globalista erők szemében a konstruált identitások élveznek elsőbbséget, a multikulturalizmus fogalma a hagyományos közösségek sokszínűsége helyett valójában az elszigetelt egyének kavalkádját jelenti. Ezzel szemben jelent meg az etnopluralizmus fogalma, amely nem egyes népek felsőbbrendűségét vagy ellenkezőleg, az egész emberiség azonosságát hirdeti, hanem a különbségek elismerésére épülő realista szemléletet képvisel. (tovább…)

„Tudtam, hogy itt eltemetjük a Kádár-rendszert”

A rendszerváltoztatás és a huszadik századi magyar történelem egyik legfontosabb beszédeként méltatták Orbán Viktor 36 évvel ezelőtt, Nagy Imre és társai újratemetésekor mondott szavait a XXI. Század Intézet által szervezett Egy bátor beszéd 1989. június 16. – A kezdet című konferencia felszólalói.  (tovább…)

MINDIG PÉNTEK: Nemzetiek a nemzetköziek ellen

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozatának legújabb adásának címe: Nemzetiek a nemzetköziek ellen. Békés Márton történész–politológus, az intézet igazgatója a kiegyezéstől napjainkig tekinti át a magyar politikatörténet két szemben álló erejét. (tovább…)

MINDIG PÉNTEK: „Totális háború” a nép ellen

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozatának legújabb adásának címe: „Totális háború” a nép ellen. Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója és Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője arról beszélgetnek, hogyan folytat a mai, nyugati típusú demokrácia „totális háborút” a népakarat ellen, miközben egy elit által működtetett rendszer irányítja a közéletet, amely látszólagos demokratikus keretek között valójában korlátozza a többségi akaratot. A demofób gondolkodás ma kifinomult intézményrendszeren keresztül érvényesül: az alkotmányosság, a bíróságok és az ombudsmanok hálózata nem a népuralom elvét, hanem egy szűk elit értékrendjét védi. (tovább…)

Itt van már az ukrán maffia?

Rabok legyünk vagy szabadok?

A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ – az utókor szempontjából, amelynek magyarázattal tartozik a történelem. (tovább…)

Brüsszel csapdába ejtené a gazdasági szuverenitást

Az Európai Parlament 2025. május 23-i plenáris szavazásán elfogadta azt az új uniós jogszabálytervezetet, amely egységesítené a harmadik országok beruházásainak ellenőrzését a tagállamokban és újabb hatásköröket adna az Európai Unió kezébe e téren, a tagállami hatáskör rovására. Az új javaslat az Európában tapasztalható geopolitikai feszültségekre hivatkozik, de a valóságban francia és német érdekek és a jól ismert brüsszeli birodalmi törekvések húzódnak meg mögötte. Ráadásul az uniós szintű befektetés-átvilágítás – különösen a döntési jogkörrel kiegészülve – precedenst teremthet arra, hogy a Bizottság más gazdasági területeken is jogosultságot szerezzen (pl. iparpolitika, innovációs támogatások, tőkemozgás), megnyitva ezzel az utat a gazdaságpolitikai föderalizmus előtt – amit a francia államfelfogás történetileg mindig is támogatott, Németország pedig pragmatikusan elfogad, amennyiben úgy látja, hogy gazdasági előnye származhat belőle. Az új szabály az európai szuverenitás védelmére hivatkozik, pedig annak feltétele nem az, hogy az EU elnyomja, hanem éppen, hogy segítse a nemzetállamok szabadságát és önrendelkezését: külső viszonylatban érvényesítse, belső viszonylatban pedig a legmesszebb menőkig tiszteletben tartsa azt. (tovább…)