Így lehet vége a háborúnak

WP Post Author

A XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában G. Fodor Gábor politikai filozófus és Gerő András történészprofesszor beszélget minden héten, félórában a kampány aktuális kérdéseiről. A legújabb adás témájául magától értetődő módon az orosz–ukrán háború szolgált, amelynek kapcsán a vendégek egyetértettek abban, hogy az orosz agressziót legitimálni nem, ám magyarázni lehet. Meglátásuk szerint a konfliktus eszkalálódását mindenáron meg kell állítani, miután az egyik fél érdekeit sem szolgálja. Ukrajna szomszédjaként Magyarország érdekeivel ellentétes a háborúba való belesodródás, ám a baloldal hatalomra jutásával valós veszély fenyegetné hazánk békéjét és biztonságát.

Gerő András szerint a nyugati tablón végig nézve (példaként említette az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és a NATO-t) olyan színtelen, szagtalan, jellegtelen vezetők sorával állunk szemben, akikről nehéz elképzelni, hogy egy ilyen válságot eredményesen tudnának kezelni. Miközben az orosz agressziót is teljes mértékben elutasította, azon véleményének is hangot adott, hogy súlyos hiba Putyin racionalitását megkérdőjelezni, miután az orosz gondolkodásmód egészen eltér a nyugatitól. G. Fodor Gábor ehhez azt fűzte hozzá, hogy egy olyan politikai helyzet állt elő, amire sürgető, az eszkalálódásnak gátat vető politikai választ kell adni, ám Nyugaton a vezetői képességek hiánya hátráltatja ezt. Véleménye szerint szemmel látható, hogy a régi status quo-nak vége, és egy új világrend körvonalazódik, amiben éppen Oroszország kiírása történik a nyugati civilizációból. Ez azonban azt is magával vonja, hogy bizonyos döntések nem lesznek fenntarthatók – emelte ki.

A történészprofesszor szerint az összbiztonságot kielégítő kompromisszumra kellene törekedni, amire történelmi példaként a vesztfáliai tradíciót említette, amely évszázadokon át érdekbeszámításos módon rendezte a konfliktusokat, és teremtett stabilitást. Meglátása szerint a legfőbb kérdés, hogy a Nyugat most hajlandó-e erre, hiszen az 20. század tapasztalatai azt mutatják, hogy történelem veszteseinek reménytelen helyzetbe hozása és megalázása újabb konfliktusokat generál. A politikai filozófus szerint a kompromisszum kialakításának peremfeltételei jelenleg még nem láthatóak, miután az sem egyértelmű, hogy a Nyugat mit tudna eredményként elkönyvelni. Gerő András azt fűzte hozzá, hogy Európának érdeke lenne egy, a békét biztosító stabilitás, amiben azonban a megváltozott status quo-hoz kellene idomítani az újfajta érdekbeszámítást. Oroszországgal összefüggő történelmi példaként említette Ausztria és Finnország esetét, miután az ott alkalmazott modus vivendi­ (békés együttélési mód) a jelenlegi helyzetben is követendő példa lehet véleménye szerint.

Magyarország kapcsán egyetértettek a vendégek abban, hogy a kormányzati álláspont a reálpolitikai megfontolásokat figyelembe véve helyesen elkötelezett a konfliktusból való kimaradás, a békepártiság, az EU- és NATO-szövetségesekkel való egység, valamint a rászorulóknak való humanitárius segítségnyújtás mellett . G. Fodor Gábor hangsúlyozta, hogy a háború nemcsak az unióban követeli meg az egységet, hanem a belpolitikában is, ezért az ellenzéknek is támogatnia kellene a kormány álláspontját a kérdésben.

Éppen ezért rendkívül felelőtlenek az olyan kijelentések Márki-Zay Pétertől, a baloldali miniszterelnök-jelölttől, hogy katonákat és fegyvereket szállítsunk Ukrajnának, ami által mi is belesodródnánk a konfliktusba. A politikai filozófus szerint a baloldal megint eltérő véleményével próbál kitűnni, ám ez a magyar emberek érdekeit nem képviseli. Gerő András szerint Márki-Zay Péter azon hétvégi kijelentése, amely szerint Orbán Viktor személyesen felelős az ukrajnai háborúért és emberek haláláért, teljes mértékben komolyan vehetetlen, és ismételten arra világít rá, hogy nincs politikai alternatíva az ellenzék oldalán.

A beszélgetés végén egyetértettek abban, hogy mindenképpen politikai, és nem háborús megoldásnak kell születnie, ám ez úgy nem fog menni, ha mindkét fél csak a konfrontációban gondolkodik.