Orbán távlatos víziója a magyar siker titka

WP Post Author

A hétvégi Fidesz-kongresszuson elhangzott beszédek, Orbán Viktor megnyilvánulásai és az elmúlt évek szakpolitikai lépési mind azt mutatják, hogy a nemzeti oldal a baloldallal szemben képes távlati célokat megfogalmazni, azaz képes a stratégiai gondolkodásra. Ilyen emlékezetes célkitűzés volt például az egymillió új munkahely megteremtése vagy a stratégiai nemzetgazdasági ágazatok ismételt magyar kézbe vétele. Az Orbán-kormányok hosszútávú stratégiaalkotása független a választási ciklusoktól, így az elmúlt egy évtizedben volt lehetőség arra, hogy stabilizálódjon az ország gazdasági és társadalmi helyzete. A baloldal mindezt veszélyezteti, hiszen egyik vezető politikusuknak sincsen koherens elgondolása az ország és a világ ügyeiről, szinte szóról szóra külföldi üzeneteket mondják föl és a jelek szerint kiszolgáltatnák az országot Brüsszelnek. Ez mutatkozik meg többek között Márki-Zay Péter (egykori energetikai lobbista, jelenleg polgármester és baloldali miniszterelnökjelölt) kommunikációjában is, aki a brüsszeli iránymutatásnak megfelelően eltörölné például a rezsicsökkentést.

Önmagáért beszélnek a gazdasági adatok

A héten jött ki a legfrissebb GDP-adat, amely szerint a harmadik negyedévben Magyarország bruttó hazai terméke 6,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az első 9 hónapban így 7,1 százalékkal, a naptárhatással kiigazított adatok szerint 6,8 százalékkal emelkedett a gazdaság teljesítménye a múlt év járványsújtotta időszakához viszonyítva, miután az első fél évben a nyers adat szerint 7,6 százalékkal, a kiigazított és kiegyensúlyozott mutató szerint 7,7 százalékkal nőtt. Így a magyar gazdaság már a második negyedévben meghaladta a járvány előtti teljesítményét, a harmadik negyedévben pedig továbbra is dinamikus növekedési pályán maradt.

Az idén összességében rekordmértékű, 6,8 százalékos lehet a gazdaság teljesítményének növekedése.

A sikeres válságkezelésnek és a magyar gazdaság válságállóságának köszönhetően egy ilyen válságos időszakban is olyan kormányzati lépések meghozatalára van lehetőség, mint például az SZJA-visszatérítés, a 25 év alattiak adómentessége, a 13. havi nyugdíj visszahozatala és a rekordösszegű nyugdíjprémium. Ez több százmilliárdos többletforrást jelent a lakosság számára, míg a 2008-as gazdasági világválság során olyan katasztrofális állapotban volt a költségvetés, hogy újabbnál újabb megszorításokat vezettek be az akkori Gyurcsány- és Bajnai-kormányok.

Már a 2010-es kormányváltás után rögtön szakított ezzel a politikával Orbán Viktor, és megjelent a magyar kormányzati politikában a stratégiai gondolkodás. Az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika keretében Matolcsy György vezetésével alapjaiban írták át mindazt, amit addig (neoliberális hatásra) a közgazdaságtani alapvetésekről gondoltunk. A korábbinál nagyobb mértékben bevonták a közös teherviselésbe a bankszektort, a multinacionális cégeket, a korábban privatizált stratégiai ágazatokban meglévő vállalkozásokat elkezdte visszaszerezni az állam és ismét nemzeti tulajdonba kerültek. Így a közműszolgáltatások esetében jelentősen nőtt a magyar tulajdon aránya, ami például a 2010 előtti rezsiár-növekedési időszaknak vetett véget és hosszú idő után jelentős rezsiár-csökkentés következett be. Az Orbán-kormány intézkedéseknek köszönhetően 2012-re Magyarország kikerült a gazdasági válságból, és míg a hasonló helyzetben lévő Görögország politikai és gazdasági mozgástere az egész évszázadra beszűkült a nemzetközi mentőcsomagok következtében, Magyarország szuverén politikai építkezésbe tudott kezdeni.

Önmagáért beszél a foglalkoztatottsági adat is: az idei harmadik negyedévben 4 millió 663 ezer foglalkoztatott volt Magyarországon.

Ez azt jelenti, hogy sosem látott magasságba emelkedett a foglalkoztatottak száma, ennyien ugyanis a koronavírus-járvány előtt sem dolgoztak. A hazai elsődleges munkaerőpiac teljesítménye is kedvező, az átmenetileg külföldön dolgozók és a közfoglalkoztatottak nélkül elérte a 4,5 millió főt a dolgozók száma. Az adatok azt is mutatják, hogy az elmúlt évtizedben Magyarországon nemcsak a szegénységnek kitettek aránya csökkent jelentősen, hanem a vagyoni és a jövedelmi egyenlőtlenségek is sok uniós országnál kisebbek. Fontos, hogy az elmúlt 10 évben a legrosszabbul keresők nagyobb jövedelemnövekedést értek el, mint a leggazdagabbak – vagyis a jövedelmi különbségek is csökkentek.

Világos nemzeti érdekek

A távlatos gazdaság- és társadalompolitika mellett nemzetpolitikai és geopolitikai kérdésekben is hosszútávú gondolkodás és ebből eredő stratégiaalkotás jellemzi Orbán Viktort. Míg a baloldal mindig a nyugati függőség pártján állt és most ellenzékben is ezt szorgalmazza, addig a jobboldal már 2010 óta a keleti és déli nyitás fontosságát hangsúlyozza. Kezdetben nagyon sokan támadták emiatt Magyarországot, de az eredmények ebben a kérdésben is igazolják a nemzeti oldal álláspontját: a legtöbb befektetés keletről érkezik, az országnak fontos partnerei lettek keleten, illetve az ország kiszolgáltatottsága is jelentősen csökkent, elég csak az oroszokkal kötött gázszerződésre gondolni, ami biztosítja az alacsony rezsiárakat Magyarországon. Miközben sokan a baloldalról azzal vádolták Orbán Viktort, hogy kiszolgáltatja hazánkat mindenféle keleti hatalmaknak, a valóság éppen ennek az ellenkezője!

Az egyirányú nyugati kiszolgáltatottságot felváltotta a több lábon állás, ami politikai és gazdasági szempontból is lényegesen nagyobb mozgásteret biztosít Magyarországnak.

A stabil és szuverén külpolitika a határon túli magyarok ügyében is komoly sikereket eredményezett. Míg korábban igen ellenséges volt Magyarország viszonya a szomszédos országokkal, így a határon túli magyarok számára is nehéz volt az élet, az utóbb években az Orbán-kormány távlatos nemzetpolitikájának köszönhetően a legtöbb szomszédos országgal jelentősen javította a viszonyt, ezáltal a határon túli nemzettársaink helyzetét is. Elég csak arra gondolni, hogy a Vajdaságban például nagyon gyakoriak voltak korábban a magyarverések és a magyarok ellen elkövetett erőszakos cselekmények, ma azonban már ilyenre egyáltalán nincsen példa annak köszönhetően, hogy Szerbiával kiváló kapcsolat alakult ki. Ez annak a stratégiának köszönhető, hogy az Orbán-kormány érdekeltté tette a szomszédos országokat is az együttműködésben.

De ugyancsak tetten érhető a távlati gondolkodás sikere a V4-es kapcsolatrendszer megerősítésében és a Brüsszellel való viszonyban. 2010 előtt lényegében mindenben engedelmeskedett Magyarország a brüsszeli akaratnak, ám azóta érdemi változás következett be ebben is. Az Orbán Viktor vezette kormányok képesek voltak a nemzeti érdekek megfogalmazására, amiből nem engedett még az uniós viták során sem. A V4-országokkal együttműködve pedig akár költségvetési, akár jogállamisági kérdésekben hatékonyan tudta képviseli Magyarország az érdekeit.

Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy például Németországgal szemben tudjon eredményeket elérni ez a térség, ma azonban ez már a realitás.

A baloldal veszélyezteti az eddig elért eredményeket

A koronavírus-járvány és az azzal járó gazdasági válság megmutatta, hogy azok az országok tudtak cselekvőképesen és hatékonyan fellépni a különféle krízishelyzetek során, amelyek politikailag stabilak, míg a koalíciós problémákkal küzdő tagállamokban a politikai instabilitás hátráltatja a járvány elleni védekezést. Mindez azért van, mert a koalíciós feszültségek és ellentétek miatt nem voltak képesek gyorsan reagálni az eseményekre, például a korlátozó intézkedéseket is késve hozták meg tavaly tavasszal.

A magyarországi baloldali pártok által létrehozandó hatpárti (vagy már hétpárti) koalíciós kormány ezt a versenyelőnyt sodorná veszélybe, ugyanis egy ilyen koalíció még azokban az országokban is ritka, amelyek hozzászoktak a koalíciós kormányokhoz, bár arrafelé sem működőképesek (Belgium, Hollandia, Izrael, Olaszország, Szlovákia). A mostani ellenzéki koalíció nem csak azért okozhat kormányzásképtelenséget az ország élén, mert sok pártból áll, hanem azért is, mert abban ellentétes gondolkodású pártok vesznek részt. Borítékolni lehet tehát, hogy a balliberális politikusok kormányra kerülésük esetén azonnal politikai káoszt, majd gazdasági krízist hoznának magukkal.

Ám nem csak a politikai instabilitás, hanem a baloldali politikusok vízióhiánya is komoly veszélyt jelent Magyarországra nézve.

Miközben Orbán Viktor akár október 23-án vagy a Fidesz kongresszuson is képes volt több évtizedre előre tekinteni beszédeiben, addig a baloldalon Márki-Zay Péter semmi ilyesmire nem volt képes. Ez azt jelzi, hogy komoly intellektuális válság van a baloldalon, ami miatt nem tudják megfogalmazni még azt sem, hogy mi a nemzeti érdek, melyek azok az irányok, amelyek hosszútávon Magyarország érdekeit szolgálják. Sokszor úgy tűnik, hogy még azt sem értik, amiről Orbán Viktor beszél, hiszen nem tudnak hosszútávú stratégiákban gondolkodni, csupán az aktuálpolitikai helyezkedések kötik le a figyelmüket.

Ráadásul Márki-Zay Péter baloldali miniszterelnök-jelölt a többi baloldali politikusokhoz hasonlóan Brüsszelnek és a nyugati nagyhatalmaknak akar megfelelni, a legtöbb kérdésben az ő érdekeiket szolgálnák ki. Nem véletlen, hogy például a rezsicsökkentést is ilyen élesen támadja, ugyanis annak bevezetése és a közműcégek magyar tulajdonba vétele éppen a nyugati multiknak fájt a legjobban. Szintén ebbe a körbe illeszkedik bele, hogy Márki-Zay Péter a bevándorláspárti álláspontot képviseli, illetve hogy támadja a benzin árának csökkentését is.

Brüsszelnek Márki-Zay Péter lenne a tökéletes választás: egy instabil koalíciós kormány élén egy gyenge miniszterelnök, aki a legtöbb kérdésben osztja a brüsszeli álláspontot.