Válságálló az Orbán-kormány

  •  
  •  

A 2010 előtti balliberális kormányok kommunikációs kormányzást folytattak, így az első igazi válsághelyzet hatására politikai és gazdasági szempontból is súlyos helyzetbe került hazánk: az IMF és más nemzetközi hitelezők segítségére szorult és még a miniszterelnök is megbukott. 2010-ben fordulat állt be: Orbán Viktor miniszterelnökként számos lokális és globális krízishelyzettel vette fel sikeresen a küzdelmet, politikája több esetben is iránymutatóvá vált Európában, legyen szó akár a 2015-ös migrációs krízisről vagy a koronavírus elleni oltásokról. A magyar gazdaság ráadásul válságálló lett, amelyet a legfrissebb GDP-adatok is alátámasztanak. A ma ugyancsak Gyurcsány Ferenc által dominált és fragmentált baloldal továbbra sem lenne képes egy ilyen teljesítményt nyújtó kormányzat felállítására, sőt: maga a hatpárti szivárványkoalíció idézne elő egy politikai krízist, amivel az ország válságállóságát sodornák veszélybe.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése azt járja körbe, hogy miként reagáltak a Gyurcsány–Bajnai, majd az Orbán Viktor vezette kormányok az aktuális lokális vagy globális válsághelyzetekre, illetve hogy a jelenlegi baloldali hatpárti koalíció milyen hatást gyakorolna az ország válságállóságára.

Politikai instabilitás jellemezte a balliberális kormányzást

A 2002 és 2010 között egymást követő, ám politikai folytonossággal tevékenykedő Medgyessy-, Gyurcsány-, és végül Bajnai-kormány működésére nagyfokú szervezeti és politikai instabilitás volt jellemző. Annak ellenére, hogy a koalícióban csak két párt vállalt szerepet, folyamatosak voltak a politikai és személyi viták, amelyek kétszer is a kormányfő lemondásához és új kormány megalakításához vezettek. Medgyessy Péter, a koalíciós pártok közti ellentétekre és az iránta való megrendült bizalomra hivatkozva 2004 augusztusában lemondott, ettől kezdve ügyvezető miniszterelnökként tevékenykedett szeptember 29-ig. Az őt követő, majd 2006-ban új kormányt alakító Gyurcsány Ferenc pedig az MSZP 2009. március 21-én tartott pártkongresszusán, arra hivatkozva, hogy „személye akadályává vált a szükséges reformok keresztülvitelének” és ezáltal pártja politikai sikerességének, „új miniszterelnök keresésére” tett javaslatot. A hosszas viták és „szereplőválogatás” után végül – a Gyurcsány Ferenc által is javasolt – Bajnai Gordon lett Magyarország miniszterelnöke (2009. április 14.) anélkül, hogy pozícióját bármilyen demokratikus választás legitimálta volna.

A miniszterelnökök lemondásához vezető kormányválságokat a koalíciós partnerek végül mindkét esetben parlamenti eszközökkel oldották meg. A köztársasági elnök és az ellenzék szándéka, illetve akarata ellenében megakadályozták, hogy előrehozott választásokat kellejen tartani.

Ennek következtében (leginkább a második kormányválság után) a kabinet iránti választói bizalom történelmi mélypontra zuhant.

A nyolc év alatt regnáló négy kormány – a Medgyessy- és Bajnai-kormányok között Gyurcsány Ferencnek két kormánya is volt – kivétel nélkül progresszív politikai szemléletet követett. A reformok ígérete ugyan mindvégig jelen volt a kormányzati kommunikáció szintjén, ám a társadalmi alrendszerekben valódi strukturális változás nem történt, ennek legismertebb lelepleződése a 2006-os őszödi beszéd volt.

A kisebb, majd a 2008–2009-es globális krízisre adott válaszok jellemzően olyan neoliberális gazdaságfilozófián alapuló intézkedések voltak, amelyek a lakossági megszorításokra és a szociális háló megnyirbálására épültek.

A legismertebb megszorító intézkedései a következők voltak: két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, megszűntették a 13. havi illetményt, előre hozták a nyugdíjkorhatár 65 évre való emelését, elmaradt a nyugdíjkorrekció, megszüntették a 13. havi nyugdíjat, a gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt, eltörölték a lakástámogatási rendszert, fokozatosan megszüntetették a gázár- és távhő-kompenzációt. A Bajnai-kormány rendelkezései egyformán súlyosan érintették a bérből és jövedelemből élőket, az alkalmazottakat, a családokat, a középosztályt vagy éppen a mélyszegénységben élőket.

A megszorítócsomag a szociális válság mellett azonban nem javított az államháztartási mutatókon sem, így a progresszív politika 2010-re megbukott.

Az MSZP–SZDSZ koalíció válságkezelése azonban, ahogy a progresszív neoliberális politika is, sikertelennek bizonyult. A „progresszió válsága”, ami az úgynevezett „reformerek” politikai bukása is volt egyben, végül szükségszerűen rendszerszintű kríziséhez vezetett. A gazdaság recessziója mögött ugyanis általános társadalmi, politikai, erkölcsi, később legitimációs válság állt, illetve alakult ki, így a rendszer bukásra volt ítélve 2010-ben. A kormányváltás, ami később a posztkommunista korszak lezárásának bizonyult, így lehetőséget nyitott egy szuverenista politikán alapuló új, nemzeti korszak építésére.

Az ország politikai érdekérvényesítő képessége és a kormány mozgástere a ciklus végére beszűkült, így a csőd elkerülése érdekében az ország kénytelen volt nemzetközi segítséget kérni. Az IMF és az Európai Unió gyakorlatilag mindenféle ellenállás nélkül képes volt érvényesíteni akaratát az országgal szemben, az országot a csődtől végül a kormányváltás után megalakult Orbán-kormány mentette meg.

Fordulat 2010-ben: gyors és hatékony reagálás

A 2010-es kormányváltást követően a 2008-as gazdasági válság utóhatásait kellett kezelnie elsőként a második Orbán-kormánynak. Az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika keretében Matolcsy György vezetésével alapjaiban írták át mindazt, amit addig a közgazdaságtani alapvetésekről gondoltunk. A korábbinál nagyobb mértékben bevonták a közös teherviselésbe a bankszektort, a multinacionális cégeket, a korábban privatizált stratégiai ágazatokban meglévő vállalkozásokat elkezdte visszaszerezni az állam és ismét nemzeti tulajdonba kerültek. Így a közműszolgáltatások esetében jelentősen nőtt a magyar tulajdon aránya, ami például a 2010 előtti rezsiár-növekedési időszaknak vetett véget és hosszú idő után jelentős rezsiár-csökkentés következett be.

Az Orbán-kormány intézkedéseknek köszönhetően 2012-re Magyarország kikerült a gazdasági válságból és míg a hasonló helyzetben lévő Görögország politikai és gazdasági mozgástere az egész évszázadra beszűkült a nemzetközi mentőcsomagok következtében, Magyarország szuverén politikai építkezésbe tudott kezdeni.

A 2008-as gazdasági válság utóhatásainak megoldása mellett és azt követően több lokális krízishelyzettel is meg kellett küzdenie emellett a jobboldali kormánynak. Ilyen volt a 2010. októberi vörösiszap katasztrófa, amely során az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben.

Orbán Viktor gyorsan cselekedett: október 11-én napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy őrizetbe vették a bajt okozó MAL Zrt. vezérigazgatóját, a vállalatot pedig állami irányítás alá vonják.

Bakondi György katasztrófavédelmi biztosként átvette a MAL Zrt. vezetését, az országgyűlés pedig rekord tempóban, október 11-én fogadta el a sajtóban lex MAL-nak nevezett törvényt, amely – a honvédelmi törvény módosításaként – lehetővé tette, hogy katasztrófahelyzetekben az állam átvehesse a magáncégek irányítását; az első ilyen a MAL Zrt volt. Az újjáépítés pedig szinte azonnal megkezdődött, az érintett településeken 2011. január 30. és június 30. közötti időszakban közel 1.200 ember összehangolt munkájával új épületek jöttek létre, amelyeket 2011 júliusában már birtokba is vehettek a tulajdonosok

A vörösiszap-katasztrófát követő mentési munkálatokból levont következtetések a későbbiekben is hasznosultak, így például a 2013-as árvízhelyzet kezelésénél is.

2013. május 30. és június 3. között nagymennyiségű csapadék hullott a Duna bajor és osztrák vízgyűjtőin, melynek következtében a Duna felső szakaszán régóta nem tapasztalt áradás indult el. Orbán Viktor 2013. június 4-től 11-ig, egy teljes hétig személyesen a helyszínen felügyelte az árvízvédelmet, rendszeresen saját maga jelentkezett a legfrissebb árvízvédelmi információkkal. A szervezett védekezésnek köszönhetően a német, a cseh és az osztrák károknak a töredékét szenvedte el Magyarország. Jól mutatta Orbán Viktor sikeres válságkezelését és annak politikai sikerét, hogy az MSZP még azt is bejelentette, hogy az árvíz idejére felhagy a kormány támadásával, azzal kapcsolatos érdemi kritikát az ellenzék sem tudott megfogalmazni.

Két globális krízist is sikerrel küzdött le hazánk

A 2015-ös migrációs válság már nem csak egy regionális krízishelyzet volt, hanem egy globális válság, amelynek során az Európai Unió egyik hónapról a másikra több százezer illegális bevándorló érkezésével szembesült. A magyar kormány a megnövekedett migrációs nyomás miatt már 2015 júniusában azt fontolgatta, hogy a Szerbiából beáramló illegális migránsok okozta problémát határzár létesítésével, valamint egyéb, például az államhatár védelmét szolgáló jogi eszközökkel kezeli. Erről a döntés végül 2015. június 15-én született, megkezdték a műszaki határzár építését a déli, szerb határ mentén.

Angela Merkel német kancellár augusztusban egy olyan nyilatkozatot tett közzé, amely szerint Németország a Szíriából érkezettek esetében nem küldi vissza a menekülteket abba az uniós országba, ahol beléptek. Amikor Angela Merkel nyilatkozatának és a magyar határzár építésének híre eljutott a migránsokhoz, a többségük elkezdte vagy megtagadni a magyarországi regisztrációt és a Magyarországgal való együttműködést, vagy regisztrált, de nem várta meg kérelme elbírálását, hanem még az elbírálás előtt elhagyta az országot. Jól mutatja mindezt, hogy szeptember 2-áig 159 968 illegális határátlépést regisztráltak Magyarországon, de csak 148 643 menedékjog iránti kérelem érkezett. Szeptember 5-én Angela Merkel újabb nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelentette: „a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja”.

Ennek hatására még több migráns indult meg Magyarországon keresztül Németország felé.

Magyarország sikeresen szállt szembe a migrációs válsággal is, a déli határszakaszra felépített kerítéssel, illetve a jogszabályváltoztatásoknak köszönhetően gyakorlatilag hermetikusan zárva van a határ az illegális bevándorlók előtt. A magyar bevándorlásügyi intézkedéseket ugyan korábban számtalan támadás érte, ma már egyre több ország veszi át a hazánk által alkalmazott megoldásokat.

A magyarországi baloldali politikusok a kezdetektől fogva támadták a kormány bevándorlásügyi lépéseit, többségük csupán álproblémának tartotta a bevándorlást.

Így miután a 2008-as gazdasági világválságot félrekezelték, a 2015-ös migrációs válság során a már ellenzékben lévő baloldal politikusokra nem lehetett számítani, ugyancsak az emberek akaratával szemben politizáltak, a Soros-hálózathoz hasonlóan bevándorláspárti álláspontot képviseltek.

A baloldal emellett nemzetközi támadássorozatot is generált a kormány bevándorlásügyi intézkedései ellen, az Európai Parlamentben is kritizálták a lépéseket. A kormány ugyanakkor népszavazást is tartott a kötelező betelepítési kvóták kapcsán, illetve több nemzeti konzultáció során is kikérte a magyar emberek véleményét, akiknek túlnyomó többsége párthovatartozástól függetlenül a baloldali politikusokkal szemben az Orbán-kormány álláspontját osztotta a kérdésben. Ezt jelezte a 2018-as parlamenti választás eredménye is, ahol harmadszorra szerzett kétharmados parlamenti többséget a Fidesz–KDNP.

Ugyancsak komoly kihívás elé állította Európa és a világ országait a koronavírus-járvány, mely krízishelyzetből Magyarország az elsők között tudott kikerülni.

Ehhez elengedhetetlen volt a sikeres oltási program, illetve a keleti vakcinabeszerzés, amely a bevándorlásügyi intézkedésekhez hasonlóan számtalan kritika ért mind az Európai Unió, mind a magyarországi ellenzék irányából, ugyanakkor ma már Magyarországhoz hasonlóan több uniós tagállam is rendelt orosz vakcinákat, a kínai oltóanyagot a WHO engedélyezte, az ellenzéki politikusok pedig sorra ismerik el, hogy sikeres a magyar oltási program. A tényadatok is a magyar kormány döntését támasztják alá: az átoltottsági arány lényegesen magasabb az uniós átlagnál.

Jól példázza, hogy a nem csak az oltási program során ért el komoly sikereket Magyarország, hanem a gazdasági válságkezelés terén, hogy a legfrissebb GDP adatok alapján a magyar gazdaság 2021. első félévében már növekedésnek indult és a várakozásoknál sokkal hamarabb került ki a koronavírus-járvány jelentette krízishelyzetből.

G. Fodor Gábor Az Orbán-szabály című könyvében azt írta, hogy Orbán Viktor egy háborús miniszterelnök, akinek jól áll a válságkezelés.

Az elmúlt 11 év eseményei mindezt alátámasztják, hiszen a fentiekben sorolt vörösiszap-katasztrófára rendkívül gyorsan reagált a kormány, a 2013-as árvíz a régióban Magyarországon okozott a legkisebb kárt, a 2015-ös migrációs válságok sikeresen megállította, a koronavírus-járványt pedig az elsők tudhatja a háta mögött Magyarország.

A hatpárti szivárványkoalíció politikai krízist hozna

Mindez elképzelhetetlen lett volna a politikai stabilitás nélkül, ami ilyen krízishelyzetekben az egyik legnagyobb értéknek számít. A pandémia elleni védekezés bebizonyította, hogy egy erős, szuverenista kormányzat hatékonyabban képes kezelni a válságot, mint egy sokpárti koalíciós vagy kisebbségi kormány.

Magyarország ebből a szempontból versenyelőnyben van, hisz 2010 óta kétharmados többséggel rendelkező demokratikus kormányzat regnál.

A keleti vakcinák használatával hazánk – a szintén stabil kormányzatú Málta mögött – a második helyen áll a lakosság átoltottságát tekintve, ami leginkább a határozott kormányzati intézkedéseknek tudható be.

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy azok az országok tudtak cselekvőképesen és hatékonyan fellépni a különféle krízishelyzetek során, amelyek politikailag stabilak, míg a koalíciós problémákkal küzdő tagállamokban a politikai instabilitás hátráltatja a járvány elleni védekezést. Mindez azért van, mert a koalíciós feszültségek és ellentétek miatt nem voltak képesek gyorsan reagálni az eseményekre, a korlátozó intézkedéseket is késve hozták meg tavaly tavasszal.

A magyarországi ellenzéki pártok által létrehozandó hatpárti koalíciós kormány ezt a versenyelőnyt sodorná veszélybe, ugyanis egy ilyen szivárványkoalíció még azokban az országokban is ritka, amelyek hozzászoktak a koalíciós kormányokhoz. A mostani ellenzéki koalíció nem csak azért okozhat kormányzásképtelenséget az ország élén, mert sok pártból áll, hanem azért is, mert abban ellentétes gondolkodású pártok vesznek részt.

Borítékolni lehet tehát, hogy a balliberális politikusok kormányra kerülésük esetén azonnal politikai káoszt, majd gazdasági krízist hoznának magukkal.

Ez már jól látható az egyes ellenzéki vezetésű önkormányzatokban is, ahol felbomlott a szivárványkoalíció. Ilyen település Göd, Eger, Szolnok, Pécs vagy például Ferencváros, ahol néhány hónap alatt egymásnak estek az ellenzéki politikusok. Több ellenzéki polgármester csak a rendkívüli jogrendnek köszöneti azt, hogy hivatalban maradt, hiszen annak köszönhetően egyszemélyben képesek döntéseket hozni. Ugyanez várható tőlük kormányon is, ahogyan 2010 előtt az MSZP–SZDSZ-koalíció is felbomlott, úgy ez a még színesebb hatpárti összefogás is erre a sorsra van ítélve.

Deák Dániel – Nagy Ervin