Habarékellenzék az egységes jobboldallal szemben

A baloldalon egy olyan hatalomtechnikai alkukon alapuló ellenzéket akarnak létrehozni, amelynek sem közös ideológiája, sem közös víziója nincsen, így kormányzásképtelen. Ezt mutatják az ellenzéki vezetésű önkormányzatok is, ahol alig fél év után sorra bomlanak fel az együttműködéseik. Míg korábban egységet tudott felmutatni a baloldal, mára ez egyértelműen a jobboldal sajátossága, megszűnt a baloldal váltópárti jellege. Az Orbán Viktor által létrehozott jobboldali szövetség rendkívül sikeres, már a harmadik választást nyerte meg kétharmados parlamenti többséggel, a mostani parlamenti ciklus felénél is a biztos pártválasztók között 50 százalék feletti támogatottsággal bír. Nem ismeretlen a magyar történelemben az a politikai megosztottság, amelytől a mai baloldal már hosszú ideje szenved. A dualizmus idején az egymással össze nem illő politikusokat sorai között tudó „szövetkezett ellenzéket” a kortársak nem éppen dicsérően „habarék pártnak” hívták. A kormányzásképtelen formáció 1906-os hatalomra jutását követően a külső és belső ellentétek hatására csúfos kudarcot vallott, egyetlen célkitűzését sem sikerült elérnie. A térségünkben azonban nem csak magyar sajátosság a habarékellenzék. Szerbiában, Lengyelországban és Szlovéniában is olyan jobboldali kormány van hatalom, amely a belpolitikai viszonyokhoz képest a legstabilabb és legkoncentráltabb politikai táborral rendelkezik, míg megosztott baloldali ellenzékük rendre kormányzásképtelen. (tovább…)

2010–2020: visszaszerzett önrendelkezés

Az amerikai és a nyugat-európai zavargások annak az irányvesztésnek a jelei, amely egyre inkább jellemzi a nyugati világot. Azok a szélsőbaloldali csoportok, amelyek szervezik ezeket a megmozdulásokat, kirekesztő álláspontot képviselnek és a klasszikus szabadságelvű liberális értékekkel szállnak szembe, komoly veszélyt jelentve az Egyesült Államok domináns pozíciójára nézve is – hangzott el a XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorában. Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, államtitkár elmondta: a kapitalizmus kommunizmus feletti győzelmével sokáig volt egy „univerzális receptje” a sikeres kormányzásnak, ez ugyanakkor egyre inkább eltűnni látszik és sorra jelennek meg azok a nemzeti megoldások, amelyek máshol keresik a választ. Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője szerint 2010 óta Magyarországon nem „kívülről irányított”, hanem „belülről vezérelt” változásnak vagyunk a tanúi, melynek folytán tíz éve „mi magunk döntünk önmagunkról”, és a szellemi hegemóniaküzdelemben egyre jobban áll a jobboldal. A műsor házigazdája, Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte: Közép-Európa, benne Magyarországgal, a stabilitás szigete, amely kimarad a nyugaton tapasztalható társadalmi és kulturális válságból. (tovább…)

“Orbán 10” – Az elmúlt évtized a liberális elit szemével

Az ellenzéki pártok egy évtizede tartó, permanens politikai sikertelensége két okra vezethető vissza: egyfelől szétesett a világképük, ami miatt képtelenek válaszokat adni a Nemzeti Együttműködés Rendszerére és egységes jövőképet kínálni a választóknak, másrészt sem választási, sem kormányzati stratégiájuk nincsen. A két ok szervesen összefügg egymással. Ezt a tíz éve folyamatosan tapasztalható intellektuális-politikai szerkezeti problémát mélyíti el és erősíti meg az önkritika hiánya, a társadalom többségétől elidegenedett problématérkép és nyelvi készlet, valamint az ellenzéki pártokat körbevevő média- és elemzőcég-világ, amely visszhangkamrát képez körülöttük. (tovább…)

Kevin Bossuet: A francia újságírás mikrokozmoszának Orbán-fóbiája

Amióta 2010 májusában Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke lett, a francia média papjai, tudósítói és kommentátorai egyre intenzívebben köszörülik rajta a nyelvüket. (tovább…)

Rendszerváltás után korszakváltás

A 2010 óta tartó Nemzeti Együttműködés Rendszere szervesen illeszkedik a rendszerváltoztatással megkezdődött modern, demokratikus Magyarország történetébe. Egyfelől azért, mert húsz éves késlekedés után befejezi a rendszerváltoztatás folyamatát, amikor véghezviszi annak a nemzeti szuverenitás kibontakoztatásával kapcsolatos misszióját. Másfelől s ezzel szoros összefüggésben pedig azért, mert megszakítja az 1989/90-es fundamentális változások ellenére tovább élő kommunista örökséget, amely ettől kezdve még húsz éven keresztül posztkommunista változatban folytatódott. A 2010 és 2020 közötti időszak ugyanakkor azokkal a világméretű változásokkal is szinkronban van, sőt ezek előőrseként viselkedik, amelyek a hidegháború után kialakuló globális, neoliberális világrend fokozatos széthullását ígérik. A mögöttünk hagyott évtized, amelyet egyértelműen Orbán Viktor stabil kormányzása határozott meg, egyúttal a posztkommunizmusra rákövetkező konzervatív korszak kezdőpontját is jelentheti, de minden bizonnyal már elárul valamit a világnak a posztbipoláris rendszert követő rendjéből is. (tovább…)

Rendszerváltás után korszakváltás?

A rendszerváltoztatás után húsz évig elhúzódó posztkommunizmusról, a baloldali–liberális gondolkodás progresszivitásának folytonosságáról és válságáról, illetve a tíz éve tartó nemzeti kormányzás által véghezvitt fordulatról beszélgetett Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője két meghívott vendéggel: G. Fodor Gábor politológussal és Békés Márton történésszel, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójával, „Rendszerváltás után korszakváltás” címmel. (tovább…)

Békés Márton: Az első tíz év értékei

Az elmúlt évtizedről történelmi távlatban azt fogják írni, hogy „a 2010-es évek Orbán Viktor évei voltak Magyarországon” (Schmidt Mária). (tovább…)