A normalitás védelmében – Megjelent a Kommentár idei harmadik száma

  •  
  •  

A Kommentár folyóirat legújabb, 2020. évi 3. számának központi hívószava a „testpolitika”, a szerzők az emberi test és a politika, valamint az ember és technika kapcsolatát vették górcső alá. A tematikus blokk szerzőinek megközelítése ugyan különböző, abban azonban egyetértenek: ma már maga az ember(i) az, ami veszélyben van, a konzervatívok feladata pedig fellépni a normalitás védelmében.

Tihanyi jobboldal

A lapszám nyitó írását Hegedűs Zoltán történész, újságíró jegyzi A tihanyi jobboldal címen. Hegedűs rövid áttekintést nyújtva a „nyílt társadalom” eszméinek 1968 utáni terjeszkedéséről és a vele szemben kibontakozó nemzeti ellenállásról, arra a következtetésre jut, hogy a lakitelki nemzedék és a Fidesz alapítóinak generációja után egy harmadik nemzedék, mégpedig a tihanyi jobboldal feladata, hogy – Békés Márton „tihanyi tézisei” nyomán – új korszakot építsen, a rá jellemző kulturális miliővel.

Test és politika

A Testpolitika címet viselő blokkösszeállítást Csejtei Dezső filozófiatörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzora nyitja Kereszttűzben az emberi című tanulmányával, amelyben Martin Heidegger és Yuval Noah Harari humanizmus-felfogását és -kritikáját veti össze. Míg Heidegger a humanizmus klasszikus hagyományát azért bírálta, mert azt túlzottan „metafizikainak”, azaz az embert a létezők rendjébe tagolja bele, ahelyett, hogy megtalálná annak méltó helyét, addig Harari szerint az embert semmilyen lényegi vonás nem különbözteti meg az állatoktól, s életét ugyanolyan kiszámítható algoritmusok uralják, mint például egy italautomatáét. Ez alapján Harari egy olyan poszthumanista jövőképet vázol fel, amelyben az ember mintegy megistenül: „A biokémiai folyamatok rendszerévé redukált emberi test olyan hangszerré változik, melyen kedvére játszhat a manipulátor.” A végső állomás azonban nem ez, hanem az ún. dataizmus, amely már nem is az embert, hanem az információt isteníti. Harari lehetőségként tekint a humanizmus ilyen meghaladására, ami teljesen ellentétes Heidegger nézeteivel.

Ez utóbbihoz csatlakozik a lapszám tematikus összeállításának nyitószövege, mely szerint van egy igazi humanizmus, amely képes az embert valódi méltóságába helyezni.

Pogrányi Lovas Miklós filozófus, a XXI. Század Intézet kutatója Európa: élet vagy halál címmel a keresztény konzervativizmus előtt álló feladatokat veszi sorra. A szerző szerint a konzervativizmus a kereszténység politikai formája, célja pedig a keresztény kultúra védelme. Úgy véli, a legfontosabb politikai kérdésekben – mint az élet védelme is – nem szükséges fenntartani az igényt a kompromisszumra, hanem vállaltan intoleránsnak kell lennünk: a politikai küzdelmek terepén egyszerűen le kell győzni a másként gondolkodókat – a győztes pozíciót pedig állandósítani kell. Az élet védelme ugyanis feltétlen, tehát nem tehető vita tárgyává.

A transzneműség kérdésének átpolitizált jellegét mutatja be Szilvay Gergely, a Mandiner újságírójának Antitest-politika című írása. Szilvay szerint az ún. nemváltás, a nemátalakító műtétek erőltetésével a transzmozgalom nem csupán egy biológiailag lehetetlen dolgot kíván a valóságra erőltetni, de egyben saját alapjait kérdőjelezi meg, „az az állítás ugyanis, hogy valaki »rossz testbe születik«, csak akkor lehetséges, ha férfiasság, nőiesség és a személyiség nem (teljesen) társadalmi konstrukció”, azonban a korábbi feminista és gender-mozgalmak éppen ezt állították. A transzmozgalom így magával ránthatja a feminizmust, de a test hagyományos értelmezését is veszélyezteti.

Miša Đurković szerb politikafilozófus A homoszexualitás (geo)politikája című írása azt a témát feszegeti, hogy kinek az érdekét szolgálja valójában a homoszexualitás népszerűsítése.

Đurković a nemzetközi nagyvállalatok és befolyásos pénzügyi körök hatására hívja fel a figyelmet.

Úgy véli, a homoszexuálisok azon áramlatát, amely „elfogadta a hagyományos társadalmi kereteket […] teljesen a peremre szorították az erőszakos, militáns és forradalmi beállítottságú balos melegek, akik a társadalom totalitárius átalakítását követelik.”

Kultúra, állam, nemzet

Két írás is foglalkozik a lapszámban a tíz évvel ezelőtt elhunyt konzervatív gondolkodóval, Molnár Tamással. Jean Renaud kanadai író, filozófus Molnár Tamás és a techno-ideológia gyökerei címmel a magyar katolikus filozófus technológiáról alkotott elképzeléseiről ír. Emellett részleteket olvashatunk egy Bernard Dumont által készített interjúból is, amelyben Molnár Tamás a jobboldaliságáról, a jobboldal és a katolicizmus különböző irányzataihoz való hozzáállásáról, a baloldali propaganda sikerének okairól beszélt.

Czopf Áron történész–politológus Salvador Dali kulturális forradalma című írása az ismert spanyol festő miszticizmusával foglalkozik.

Úgy véli, Dali „kulturális forradalmának célja az emberi elme kiszabadítása volt a célracionális cselekvéstől fojtogatott modern élet fogságából.”

Az állam megkettőződésének témáját vizsgálja Pokol Béla alkotmánybíró Kettős állam és jogduplázódás címet viselő tanulmánya. Pokol Béla szerint a 20. század folyamán előbb az Egyesült Államokban, majd Németországban, később pedig Közép-Európától a Távol-Keletig a világ számos országában az állam demokratikus jogrendje mellett – vagy még inkább afelett – kialakult egy jurisztokratikus rendszer is, amely az alkotmányjogon keresztül a demokratikus jogalkotással szemben egyfajta főbírói elitet hozott létre, és számos országban ráadásul egy „nemzetközi jurisztokratikus hálózat” részét képezi. Fricz Tamás politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója Föderalizmus vagy nemzeti szuverenitás? című írása e két elvnek az Európai Unió története során fellépő ellentétét mutatja be. Fricz szerint, míg eleinte a föderalizmus volt előnyben, addig de Gaulle fellépésével a szuverenitás elve vált hangsúlyosabbá, és ez egészen az 1980-as évekig így maradt. Ekkor egy folyamatos föderalizáció indult meg – ennek kicsúcsosodása volt az Európai Unió, majd annak közös valutája, az euró megteremtése, illetve a végül kudarcba fulladt alkotmánytervek –, amelyet a 2015-ös migrációs válság tört meg.

Az 1944-es ellenállás kérdéseit vizsgálja Veszprémy László Bernát történész tanulmánya, aki felhívja a figyelmet a téma eddigi kutatásainak hiányosságaira, a források feltáratlanságára. Veszprémy arra a következtetésre jut, hogy Magyarországon a német megszállást követően viszonylag hamar, ha nem is tömeges, de semmiképp sem jelentéktelen mértékű fegyveres ellenállás bontakozott ki, amely elsősorban a magyar hatóságok ellen irányult. A takijja, vagyis a „szent rejtőzködés” iszlám vallásban használatos fogalmának múltját és jelenét mutatja be Iványi Márton.

A lapszám Kitekintő című rovata rendkívül aktuális, az elmúlt hónapokban mindenkit foglalkoztató témákat jár körbe.

Francesco Giubilei olasz történész és szuverenista könyvkiadó a karantén utáni Olaszországról ad helyzetképet, Csutak Zsolt politológus, az NKE doktorandusza pedig a BLM-mozgalom apropóján az amerikai történelmi tudat változásait és az ott lezajló kánoncserét vizsgálja. A folyóiratot hagyományosan záró recenziókat is találhatunk a lapszámban.