Kommentár folyóirat: Technorealizmus

A 2018-ban megújult Kommentár folyóirat huszonötödik száma terjedelmében az eddigiekhez képest is a legvaskosabb, témájában pedig az egyik legérdekesebb lett. A fókuszban a technológiáról való gondolkodás áll. Ennek keretében nem csupán az elmúlt száz év válogatott filozófusainak technológiáról alkotott nézete ismerhető meg, hanem korunk hazai jobboldali gondolkodói is segítségünkre vannak a technológiához fűződő megfelelő viszonyulás kialakításában. A szellemi munícióval felvértezve a következő lépés rajtunk áll: itt az idő, hogy tudatosabban viszonyuljunk a technológiához! (tovább…)

Kommentár folyóirat: Államrend

Miközben a hidegháborút követően szinte egyeduralkodóvá váló liberális doktrína az állam folyamatos visszahúzódásával számolt, addig az elmúlt években egymást követő válságok – pénzügyi krízis, migráció, pandémia, háborúk – formájában megjelenő valóság éppen az államok szerepének fontosságára mutatott rá. Szerencsére nemcsak szükségünk van az államra, de a tudásunk és a hagyományaink is megvannak a szuverén államiság fenntartásához. Fedezzük hát fel őket! (tovább…)

Kommentár folyóirat: Korszellem

Minden korszaknak megvan a maga saját szellemisége, amely nemcsak az uralkodó világnézeti, kulturális és politikai irányzatokat foglalja magába, de az adott kor hangulatát is. A mai korszellem egyik legjellemzőbb szava talán a válság fogalma, amely megjelenhet hétköznapi, mondhatni felszíni formában (háború, migrációs válság, infláció képében) vagy éppen társadalmaink és gondolkodásunk mélyebb struktúráiban (az erkölcsben, nyelvben vagy akár magához a léthez való viszonyunkban). A krízis azonban lehetőséget is jelent, hiszen arra késztet, hogy választ keressünk a miértekre és felvessük a „hogyan tovább?” kérdését is. (tovább…)

Kommentár folyóirat: Ifjúkonzervatívok

A konzervatívizmus nem ideológia, nem akarja megreformálni az emberi együttélés hagyományos viszonyait és biztonságos kereteit, hanem sajátos világlátás, morális testtartás; konzervatívnak lenni pedig – minden előítélet ellenére – nem korfüggő magatartás. A térbeli valóság megértése és leírása, a tradíciók korszakról korszakra való megőrzése, illetve a konzervatív politikai gyakorlat kidolgozása nem a „vének tanácsának” kizárólagossága, ugyanis huszonévesek is hitelesen művelik. A múltban bevált társadalmi mintákat ráadásul minden nemzedéknek újra kell értelmeznie és alkalmaznia. Mindannyian szellemi óriások vállán állunk ugyan, de egyre nagyobbra növekvő szellemek ma is születnek, így a konzervativizmus praxisának folytonosságát a klasszikus ideológiák kimúlásának időszakában is biztosítanunk kell. Lehetőséget kell adni az ifjaknak! (tovább…)

Kommentár folyóirat: Keresztény politika

Az antikvitásban és a keresztény politikai gondolkodásban az állam dolga a közjó szolgálata, míg a hatalom kötelessége olyan együttélési keretek megteremtése volt, amelyben az erényes élet az egyén számára biztosított. A modern politikai filozófiában azonban minőségi változás történik: az állam legfontosabb feladata olyan törvényes viszonyok megteremtése lesz, amelyben a szabadság előmozdítása vezet a boldogsághoz. Az alkotmányos úton megvalósuló szabadelvű társadalmi szemlélet azonban kilátástalan relativizmushoz vezet, ez pedig veszélyezteti a mai demokráciákat, így felvetődik annak igénye, hogy a kereszténység által megőrzött közös értékeket ismét a politika középpontjába helyezzük. A progresszív napirend globális térhódítása miatt ez egyre sürgetőbb teendővé vált. (tovább…)

Magyar világ

A magyar identitás egyedülálló, máshoz nem hasonlítható – nyelvünkben, hagyományainkban és sajátos észjárásunkban lelhetünk rá. Passzív szemlélődésben azonban nem tárulkozik fel, lankadatlan keresésben lakozik és cselekvés által válik élővé. Magyarnak lenni mindamellett erkölcsi kötelességet ró ránk, követnünk kell őseink útját, őrizni kultúránk múltját, teremteni a jövőt, építeni közösségeinket és békében élni a természettel, azaz be kell tartanunk a megmaradás ősi parancsát. Éppen ezért szüntelen keressük a válaszokat: ki a magyar, mi a magyar? Milyen a magyar világ? Miként tudjuk megóvni és továbbadni magyarságunkat? (tovább…)

Világrendszerváltás

A világrendszerváltás egyszerre világrendszer-váltás és világ-rendszerváltás. Ami azt jelenti, hogy a megrendült világrend nemcsak a megelőző nemzetközi rendszer felbomlásából származik és egy újnak a születéséhez vezet, hanem azt is, hogy a régi elvek helyébe újak lépnek. A multipoláris világrend kialakulása és a civilizációs-kulturális szinten is értelmezhető etnopluralizmus egymást feltételezik, a deglobalizációs tendenciák és a gazdasági nagyterek integrációja kölcsönösen erősítő hatásúak, a liberális nemzetközi rend (Liberal International Order) liberális elvegyüttesként és a Föld térrendjeként is alábukik. A világrendszerváltás tehát ugyanúgy jelenti a világrendszer megváltozását, mint a világ rendszerváltását. Röviden: az Egyesült Államok által dominált egypólusú, liberális világrend helyett többpólusú, nagytereken alapuló világrend alakul ki. (tovább…)

Konzervatív forradalom

Ma már szinte mindenki érzi, látja, hogy nagy változások korát éljük, amely nagy válságokkal is jár együtt. A permanens haladásba vetett hitre épülő eszmék, amelyek e válságokhoz elvezettek, nem mutathatnak belőle kiutat, de már a közelmúltban sem találunk olyan mintákat, amelyekhez visszatérhetnénk. Az ilyen helyzetek jelentik a táptalaját egy olyan eszmének, amelynek sokan a létét is vitatják: a konzervatív forradalom olyan dolgokat akar alkotni, amelyeket érdemes megőrizni. (tovább…)

Kommentár a „kulturális hegemóniához”

Éppen száz évvel gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszternek való beiktatása után, az egymás utáni negyedik, kétharmados felhatalmazással végződő országgyűlési választást követően és az ötödik Orbán-kormány beiktatása közepette jelent meg a Kommentár folyóirat 2022. évi második száma. A lapszám blokkösszeállításának témája igen aktuális: a „kulturális hegemónia”, mégpedig a hosszútávú kormányzás kulturális feltételei felől szemlélve. Az összeállításban írta meg Szabó László azóta elhíresült 13 pontját a magyar kultúrpolitika céljáról, vagyis annak bizonyításáról, hogy „a világ legjobb dolga magyarnak lenni”; Lánczi András az egyetemekről, L. Simon László a múzeumokról, Balázs Géza pedig a magyar nyelv szuverenitásáról fejtette ki nézeteit. Emellett a lapszámban a Bethlen-korszak kultúrpolitikájáról (Adorján Dávid Attila, Békés Márton), a metapolitika mibenlétéről (Bódi Ábel, Czopf Áron), a kortárs kultúrharcokról (Benedikt Kaiser, Marcello Veneziani) és a „kulturális hatalom” magyarnyelvű szakirodalmáról is lehet olvasni. (tovább…)