A szivárványkoalíció nagy vesztese a Jobbik

  •  
  •  

A 2018 óta egyre szorosabbá váló összefogás mára teljesen átrendezte az pártok közötti erősorrendet. Míg a két éve még az ellenzék vezetőjeként számon tartott Jobbik, vagy a korábban váltópártként ismert MSZP mára épphogy bejutna a parlamentbe, addig a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció és a parlamenten kívüli Momentum a legerősebb ellenzéki pártokká léptek elő. Az összefogás legnagyobb vesztese a Jobbik, amely Jakab Péter vezetésével elvesztette szavazóinak döntő többségét és végleg feladta arculatát. A szoros együttműködés révén ugyan sikerült részeredményeket elérnie az szivárványkoalíciónak, a 2022-es országgyűlési választásokig komoly belső konfliktusokhoz vezethet az ellenzéki oldalon az összefogás erőltetése, amely nem segít kormányképes alternatívát felmutatni az egységes és cselekvőképes nemzeti kormányzattal szemben.

A XXI. Század Intézet elemzésében ezúttal a „habarékellenzék” elmúlt években nyújtott tevékenységét vesszük górcső alá. Elemzésünkben megvizsgáljuk azokat a pártokat, amelyek egyértelmű nyerteseivé váltak az ellenzéki összefogásnak, de külön kitérünk a legnagyobb vesztesekre is.

Összefogás, korlátokkal

A 2018-as választási vereség egyértelművé tette az ellenzéki pártok számára, hogy önállóan nem tudnak komoly eredményt elérni a Fidesz–KDNP-vel szemben, így azóta egy egyre szorosabbá váló, a szélsőjobbtól a (neo)liberálisokon át egészen a baloldalig tartó szivárványkoalíció formálódása figyelhető meg. Az ellenzéki összefogás első szárnypróbálgatása a 2018-as zavargások megszervezése volt, amely során a DK, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd politikusai összehangolt, látványos akciókkal igyekeztek befolyásolni a közvéleményt („Mi vagyunk a többség!”-tüntetések, „rabszolgatörvény”-elleni demonstráció, parlamenti obstrukció, MTVA-székház „ostroma”).

A formálódó szivárványkoalícióhoz 2019. március 15-én a Jobbik is csatlakozott, amikor is a baloldali pártok vezetőivel közösen fogalmazták meg követeléseiket a kormánypártokkal szemben.

Emlékezetes: az Országgyűlés lépcsőjén tartott demonstráció során Jakab Péter ekkor mutatkozott először egy platformon Gyurcsány Ferenc nejével, az ellenzéki szervezkedésben fontos szerepet játszó Dobrev Klárával. Ezzel az egykori jobboldali radikális párt végleg betagozódott a szivárványkoalícióba, ami egyben a Jobbik ideológiavesztését és a radikálisabb képviselőinek (Dúró Dóra, Hegedűs Lórántné, Novák Előd, Toroczkai László, Volner János) a pártból történő kiszorítását eredményezte.

Az ellenzéki pártok első közös megmérettetése a 2019-es önkormányzati választások voltak, amelyen vegyes eredményt sikerült elérnie a pártok közös jelöltjeinek. Míg a vidéki megyeszékhelyeken és megyei jogú városokban a gyenge koordinációnak és a Fidesz–KDNP erős beágyazottságának köszönhetően 23 polgármesteri helyből mindössze hatot tudtak megszerezni, addig Budapesten az előzetes háttéralkuknak, valamint az előválasztásoknak köszönhetően 13 kerületben sikerült legyőzniük a Fidesz–KDNP jelöltjeit. A legnagyobb jelentőséggel kétségtelenül Karácsony Gergely győzelme bírt, akinek személyében 2010 után újra baloldali főpolgármestere lett Budapestnek. Az eredményekből azt a következtetést vonták le az ellenzéki pártok, hogy ahol a szivárványkoalíció ténylegesen közös jelöltet tud állítani, ott nagyobb eséllyel tudnak jó eredményt elérni.

Ma már az is látszik, hogy az ideig-óráig jól működő ellenzéki összefogás hosszútávon nem lehet sikeres, sőt az ország számos területén életképtelen.

Az elvtelen hatalomtechnikai alkuk és ideológiai összeférhetetlenségek jelentősen megnehezítik a szivárványkoalíció stabilitásának fenntartását. Az elmúlt év során több olyan eseményre is sor került, ahol jelentős összetűzésbe, vagy akár nyílt belháborúba torkollott az ellenzéki pártok hatalomért való versenyfutása. Jó példa erre Göd esete, ahol 2020 nyarán látványos csörte zajlott le, miután Balogh Csaba, a város momentumos polgármestere kezdeményezte a DK-s Lőrincz László és az LMP-s Fülöp Zoltán alpolgármesterek leváltását. A két párt közti ellentétet – melynek részeként a DK egy, azóta bizonyítottan meghamisított hangfelvétellel is támadta a Momentumot – végül a pártok vezetői egy látványos békülés során tisztázták Tihanyban, ám a DK-s képviselőt végül kizárták a pártjából.

Hasonló ellentéteket láthatunk a szivárványkoalíció pártjai között Szolnokon, Kaposvárott, valamint Budapest több kerületében (Erzsébetváros, Ferencváros) is, a legutóbbi látványos csörte pedig Egerben zajlott le, ahol több ellenzéki képviselő is úgy nyilatkozott, hogy nem tud tovább együtt dolgozni a Jobbikból 2020 elején kilépő Mirkóczki Ádámmal, akinek így megszűnt a közgyűlésben többségi támogatottsága.

A szivárványkoalíció sikertelenségét bizonyítja a nemrég lezajlott borsodi időközi választás is, ahol az ellenzéki jelölt, Bíró László egyértelmű vereséget szenvedett. A jobbikos politikus korábbi antiszemita és cigányellenes kijelentései számos ellenzéki szavazó számára elfogadhatatlanná tették személyét, a választások után pedig a baloldali pártok egyenesen a Jobbikot tették felelőssé a választási kudarcért, bár az saját adminisztratív „bénázása” miatt nem tudta pártszíneiben indítani Bírót.

Kijelenthető tehát, hogy a szoros ellenzéki együttműködés bár rövidtávon kihívója lehet a Fidesz–KDNP-nek, a pártok közti ideológiai különbségeknek, valamint a hatalomért folytatott belső harcoknak köszönhetően azonban hosszútávon nem stabil s állandó konfliktusok forrása lehet. Ennek ellenére az ellenzéki pártok továbbra is kitartanak a szivárványkoalíció mellett, amelynek vezető posztjára jelenleg a DK és a Momentum képes pályázni, akik jelentősen megerősödtek az elmúlt években.

Kicsik között a legnagyobbak – az összefogás nyertesei

A 2019-es önkormányzati választások után nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki pártok erősorrendje átalakult. A szivárványkoalíció vezető erejévé a Demokratikus Koalíció vált, amely a legnagyobb közvéleménykutatók mérései szerint a teljes felnőtt népesség körében körülbelül 10 százalékon áll. A Gyurcsány-pártot a Momentum követi 8-9 százalékkal.

A DK fölénye elsősorban annak tudható be, hogy alapítása óta következetes és jól kivehető ideológiai irányvonalat képvisel.

Ennek az irányvonalnak a megszemélyesítője nem más, mint a párt vezetője, Gyurcsány Ferenc, aki megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel bír a formáción belül. Bár az utóbbi időszakban az összefogás gördülékenyebbé tételének érdekében egyre nagyobb szerep jut a párton belül Gyurcsány feleségének, Dobrev Klárának, ez természetesen nem jelenti a volt miniszterelnök befolyásának csökkenését. Sőt, az összefogás révén az országos politikában is egyre nagyobb szerephez juthat a DK vezetője.

A DK befolyásának növekedése az ellenzék által elnyert pozíciók kiosztásán is látszik. A Budapesten győztes 13 ellenzéki polgármester közül immár öten is Gyurcsány pártját képviselik, ahogy az egyik főpolgármester-helyettesi szék (Gy. Németh Erzsébet) is az övék. De megindult az átszivárgás más pártoktól is, tavaly Újpesten két MSZP-s önkormányzati képviselő és egy alpolgármester is a DK kötelékébe sorolt át. 2020. februárjában pedig Kiss László óbudai és Szaniszló Sándor XVIII. kerületi polgármester is otthagyta az MSZP-t s átlépett a DK-ba, októberben pedig a tavalyi választásokon „civil” színekben pozícióhoz jutott, ám már korábban is a DK-hoz közelinek tartott pécsi alpolgármester, Bognár Szilvia lépett be a pártba.

A szivárványkoalíció vezetésében a DK riválisa lehet a Momentum, amely a 2018-as parlamenti választásokhoz képest szintén jelentősen bővítette támogatói bázisát, bár valószínűleg nem kis részben más ellenzéki pártok kárára. Ahhoz képest, hogy ez a formáció a legfiatalabb a jelentősebb pártok között, számos fontos pozíciót sikerült már szereznie az összefogás eredményeként, így három budapesti kerület vezetését is a Momentum politikusai látják el, emellett Kerpel-Fronius Gábor révén főpolgármester-helyettesük és több vidéki városvezetőjük van. Ők is soraikban tudhatnak egy friss alpolgármesteri igazolást, november 3-án dr. László Győző, Szombathely alpolgármestere csatlakozott a párthoz.

Míg a DK az összefogással csupán nyerhet, addig a Momentum számára komoly kockázatokkal is járhat a Gyurcsány felé való mozgás.

Hiszen az éppen a párt egyik fő vonzerejét, vagyis fiatalos jellegét és az újdonság varázsát kezdheti ki, és nem kizárt, hogy ez a folyamat az LMP-hez vagy a Jobbikhoz hasonló identitásválságot és szakadást okoz majd a pártban. Éppen ezért a Momentum mai napig nem kötelezte el magát formálisan a közös listaállítás mellett, ugyanakkor a gyakorlatban széleskörű együttműködést folytat a DK-val is, és míg a párt alapításakor Fekete-Győr András azt állította, hogy a DK elnöke „vállalhatatlan”, addig idén szeptember végén már úgy nyilatkozott, hogy „soha nem kérném azt, hogy Gyurcsány Ferenc ne legyen rajta” egy esetleges közös listán. Jelen állás szerint a kiforratlan identitás megszilárdítása vagy éppen az önálló „néppártosodási” törekvések helyett a Momentum is a pozíciókkal kecsegtető hatalomtechnikai alku mellett kötelezte el magát, s az ellenzék vezetéséért vívott, a gödihez hasonló kisebb konfliktusok után végül belesimul majd a szivárványkoalícióba.

Némiképp meglepő módon az összefogás nyertesei közt kell említenünk a Párbeszédet is, amely a statisztikai hibahatár közelében lévő népszerűsége ellenére fontos pozíciókkal bír az ellenzéken belül.

A párt két társelnöke, Karácsony Gergely és Szabó Tímea is meghatározó arcai a szivárványkoalíciónak, előbbi pedig Budapest főpolgármestereként a legmagasabb választott pozícióval bíró ellenzéki politikus Magyarországon. Dorosz Dávid révén főpolgármester-helyettest is a kötelékében tudhat a Párbeszéd, de az első kerületi összellenzéki polgármester is a párt soraiból került ki. Nem kizárható, hogy budapesti főpolgármester-választás után országosan is a Párbeszéd lesz a DK és a Momentum vetélkedésének győztese a szivárványkoalíción belül, mint olyan, önállóan súlytalan párt, amely viszont országosan ismert, a koalíció minden tagja számára elfogadható politikusokkal rendelkezik. (A Momentumot és a Párbeszédet rokonítja egymással politikai súlyuknál látványosan nagyobb médiareprezentációjuk.)

Harmadára zsugorodott a Jobbik

Az ellenzéki összefogás legnagyobb vesztese egyértelműen a Jobbik.

A Jobbik a 2018-as országgyűlési választásokon 19,06 százalékos eredményt ért el, mára azonban a szavazói mintegy 85 százalékát elvesztette. Ezzel a párt a legerősebb ellenzéki erőből az ötödik helyre esett vissza.

A párt összeomlása mögött alapvetően az ideológiai értékek feladása, a Vona Gábor lemondása után kialakult belső hatalmi harcok, valamint a tagság jelentős részének lemorzsolódása és a helyi alapszervezetek feloszlási hulláma áll. A 2014-ben elkezdődött úgynevezett „néppártosodási folyamat”, majd a 2016-tól elindult balra tolódás és 2019-től a szivárványkoalícióba való nyílt betagozódás során a párt teljes mértékben szakított ideológiájával, Jakab Péter vezetésével pedig teljesen alárendelte magát a baloldali-liberális pártok szándékainak. A politikus 2020. januári megválasztását követően látványos mértékben folytatódott a párt szétesése, amely rövid időn belül szervezeteinek és tagjainak is jelentős részét elvesztette.

Februárban a párt debreceni szervezete után a Hajdú-Bihar megyei szervezetek is feloszlottak, majd márciusban a Vas, júliusban pedig a Veszprém megyei szervezetek nagy része is megszűnt, mert a tagság többsége nem értett egyet az elnökség szövetségpolitikájával és Jakab Péter politikai stílusával. Május 27-én az egykori elnök, Sneider Tamás lemondott parlamenti alelnöki tisztségéről és kilépett a képviselőcsoportból, akit Farkas Gergely és Varga-Damm Andrea is követett. A Jobbik frakciója így alig két év alatt az eredeti 26-ról 17 főre csökkent, ami egyedülállónak mondható a magyar országgyűlés elmúlt négy ciklusát figyelembe véve. A párt helyzetét jól tükrözi, hogy 2019 januárja óta 132 önkormányzati képviselő, köztük 10 polgármester is elhagyta a pártot, akik közül sokan a Mi Hazánk Mozgalomhoz csatlakoztak, mások pedig független politikusként politizálnak.

Jakab Péter vezetésével a Jobbik alig egy év alatt nem csupán a jobboldali szavazók és a magukat „kritikus konzervatívnak” nevező értelmiség szimpátiáját veszítette el, hanem a párt vidéki bázisa is meggyengült.

A párt jelenlegi támogatottsága a teljes felnőtt népesség körében mindössze 6 százalék körül mozog, így várhatóan az ellenzéki együttműködésben egyre marginálisabb szerep jut majd neki a jövőben.

A szerencsi fiaskó a Jobbikon ragadt, pártelnöke pedig rendre a vesztes pályán mozgó, megszűnés előtt álló pártok fegyveréhez, vagyis a botránypolitizálás eszközéhez nyúl.

A többi baloldali párt sem járt jól

Az ellenzéki szivárványkoalíció vesztesei közé sorolhatjuk az MSZP-t, valamint az ellenzéki összefogás tagjaként feltüntetett, de ma már mindössze 2-3 százalékos támogatottsággal bíró LMP-t és a belőle időközben kilépett független képviselőket: Szél Bernadettet és Hadházy Ákost is.

A korábban váltópártként ismert MSZP támogatottsága mindössze két év alatt a felére – a korábbi 12 százalékról mindössze 6 százalékra – csökkent, amihez jelentősen hozzájárultak a párton belüli hatalmi harcok.

Az MSZP jóideje tartó lejtmenetében meghatározó esemény volt Szanyi Tibor januári kilépése a pártból, de emlékezetes az MSZP legutóbbi tisztújítása is, amikor is a társelnöki címért közösen induló Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes ellehetetlenítette Mesterházy Attila és Havas Zsófia indulását (Pest megyei szervezet kizárása, jelölési szabályok megváltoztatása) a társelnöki posztért.

Ebben a mezőnyben térhetünk ki Szél Bernadett és Hadházy Ákos helyzetére is. A két – jelenleg leginkább a Momentumhoz legközelebb álló – független politikus támogatottsága szintén nagyot csökkent az elmúlt két évben. Ennek legfőbb oka, hogy a baloldali pártok mellett a két politikusnak csupán epizódszerepek jutnak a szivárványkoalícióban. Hadházy Ákos esetében ráadásul a baloldali pártok egyre nagyobb mértékű elhatárolódása is érzékelhető, aminek legfőbb oka, hogy a politikus többször is éles kritikát fogalmazott meg az ellenzékkel szemben is. Hadházy legutóbb a vesztes borsodi időközi választások kapcsán bírálta az összefogás tagjait, amivel több ellenzéki politikust is sikerült magára haragítania.

A két politikus a napokban egy parlamenti frakciónak nem minősülő képviselőcsoport létrehozásával hívta fel magára a közvélemény figyelmét, aminek célja valószínűleg a politikai porondon való életben maradás és a szivárványkoalícióban való részvétel lehetőségének megteremtése a 2022-es országgyűlési választásokon. Hadházynak az ellenzéki napirendből rendre kiszóló, monomániás „akciózásai” és Szél Bernadett egyszemélyes szabadcsapat-politizálása – főként önálló párt híján – az ellenzéki összefogás partvonalára való sodródásukkal fenyeget.

Belharccal készül az ellenzék 2022-re

A 2018 óta formálódó ellenzéki szivárványkoalíció mára látható módon átalakította a baloldali pártok erősorrendjét. Egyértelműen látszik, hogy az elmúlt két év nyertese a Gyurcsány Ferenc által vezetett DK, de a Momentum és – vezető politikusai révén – a Párbeszéd is jelentősen megerősödött. Ezzel szemben a Jobbik, az MSZP és az LMP a támogatóik nagy részét elvesztette, ezeknek a pártoknak tehát várhatóan csupán epizódszerep jut majd a 2022-es országgyűlési választásokhoz közeledve. Az erőviszonyok átalakulására jellemző, hogy míg a DK-hoz és a Momentumhoz is több, korábban más pártok színeiben vagy függetlenként tevékenykedő ellenzéki politikus is csatlakozott az elmúlt időszakban, addig a másik három párt esetében immár évek óta a fokozatos lemorzsolódás figyelhető meg.

A DK összefogáson belüli megerősödése, valamint a Párbeszéd személyi beágyazottságának erősödése a szivárványkoalíció balra tolódását eredményezi, amely az eredetileg középre húzódó Momentumot is ebbe az irányba mozdítja, kiszorítva onnét a gyengélkedő MSZP-t. Az LMP helye és szerepe ebben az összefogásban egyelőre nem látszik, a „jobboldali” segédhadak szerepére kárhoztatott Jobbik pedig beletörődni látszik a sorsába. Így az ellenzéki összefogás valójában megismétli az MSZP–SZDSZ-koalíció felállását, csak a baloldali és a liberális pólusokra kerülnek más-más pártok.

A 2019-es önkormányzati választások során szerzett pozíciókért folytatott hatalmi harcokból, valamint az elvtelen háttéralkukból tisztán látszik, hogy az ellenzéki összefogás hosszabb távon gyenge lábakon áll.

Az összefogás vezető posztjára pályázó DK és Momentum között várhatóan további ellentétek alakulnak majd ki a jövőben, amelyek minden bizonnyal komoly hatással lesznek a pártok közti együttműködésre. Előreláthatólag az összefogás legnagyobb veszteseként elkönyvelhető Jobbik, valamint az MSZP és az LMP látványos zuhanása is tovább folytatódik majd, tovább gyengítve ezzel az összefogást. Ez pedig, ahogy azt korábbi elemzésünkben kifejtettük, akár az utcai politizálás felé sodorhatja a reményt vesztett szivárványkoalíció tagjait.

 

Cikkajánló


[pt_view id="574d475nxz"]