A koronavírus-járvány soha nem látott válság elé állította az Európai Uniót.

Az elmúlt ezer évben számtalan katasztrófával néztek szembe a „korona népei”, a nemzeti közösségek, majd a nemzetállamok, mindenfajta és -féle „uralom”, de a 20. század kitermelte integrációnak, az elmúlt évtizedekben egyre mélyebb együttműködési formának, az Európai Uniónak ilyen egészségügyi, gazdasági, illetve társadalmi krízissel még soha nem kellett megküzdenie. Míg a „föderális” intézmények, az uniós politikát generáló szervezetek megbénultak, csődöt mondtak hatékonyságukban, addig a szuverén döntéseket világra hozó nemzetállamok sokkal eredményesebben, a közösségek számára jóval üdvösebb módon tették a dolgukat.

Ha valamit megtanultunk a járvány során az integrációról, akkor az az, hogy míg az unió közös politikája csak káprázat volt, az Európai Egyesült Államok álma pusztán illúziónak bizonyult, addig a „Nemzetállamok Európája”, az együttműködő szuverén országok autonóm cselekvése a lehető legjobb válasz lett arra a kérdésre, hogy „hogyan tovább”.

Nagy Ervin teljes írása a PestiSrácok oldalán olvasható.