Az uniós válságkezelés válsága

  •  
  •  

A 2008-as gazdasági világválság és a 2015-ös migrációs válság után a koronavírus-járvány jelentette kihívásokra és gazdasági problémákra sem ad megfelelő választ az Európai Unió, a tagállamok újra nemzeti keretek között tesznek meg fontos lépéseket. A mostani válság ismét rávilágít a brüsszeli intézményrendszer működésképtelenségére, melynek hatására a föderatív uniót támogató politikai erők tovább gyengülhetnek, míg a „nemzetek Európájában” gondolkodó kormányok újabb lendületet kaphatnak. A járvány kezdeti bagatellizálása mellett az EU a járvány utáni gazdasági válságra sem képes egységes választ adni, továbbra sincs megállapodás például a gazdaság védelmére irányuló közös intézkedési csomagról, miközben a tagállamok többsége nemzeti szinten már rég döntött az ilyen jellegű gazdasági programokról. Az EU rövid időn belül immár a harmadik krízishelyzetre reagál rosszul, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek.

2008 után mélyülő válságot eredményeztek az EU lépései

Nem csak a mostani koronavírus-járvány és annak gazdasági hatásaira nem tudott sikeresen reagálni az Európai Unió, már a 2008-as gazdasági világválság és a 2015-ös bevándorlási válság során is kudarcot vallott.

A 2008-ban kezdődött gazdasági-pénzügyi világválság nagy vesztesének egyértelműen az Európai Unió számít, hiszen miközben 2012-re Ázsia lényegében már túl volt a válságon, illetve az Egyesült Államokban is elkezdődött a kilábalás, Európa gazdasága – a 2009-es nagy visszaesést követően – 2011 második felétől fogva egy második recesszióba süllyedt, a munkanélküliségi ráta elérte a 11 százalékot, érezhető javulás csak kevés EU-tagországban volt észlelhető.

Az uniós intézmények által adott válaszok egyre súlyosbodó problémákat okoztak sok tagállamban, a különféle mentőcsomagokban elvárt megszorítások, a költségvetési hiány csökkentésére és a fiskális konszolidációra irányuló elvárások rávilágítottak az EU és az eurózóna intézményi rendszerének hiányosságaira. Magyarország volt az egyik legnagyobb elszenvedője a hibás válságkezelésnek, hiszen a Gyurcsány-kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt már eleve rossz gazdasági helyzetben lévő országtól az Európai Unió és az IMF további megszorításokat várt el, amelynek eredményeként a gyors kilábalás helyett elhúzódó recesszió, tovább növekedő munkanélküliség és a beruházások drasztikus visszaesése következett be. Hasonló forgatókönyv valósult meg Görögországban is, ahol még hosszú évtizedekig érezhető lesz a megszorító csomagok társadalmi hatása.

Mint arra Xavier Vence, a Santiago de Compostela-i Egyetem Alkalmazott gazdaságtani tanszékének professzora A neoliberális EU válsága és bukása – egy demokratikus és szuverén alternatíva című könyvében rávilágított, a 2008-as válságra adott válaszként uniós szinten elfogadott intézkedések egyértelműen jelezték az uniós intézmények gyengeségeit. A gazdasági kormányzás megerősítését szolgáló intézkedések és szerződések mind a neoliberális gazdaságpolitikai irányzatra épültek, ezért azoknak alkalmazása a 2008-as válság során egyáltalán nem jelentett megoldást az unió tagállamainak problémáira, mivel a legtöbb államban a recesszió további elmélyüléséhez, a pénzügyi piacoktól történő nagyobb függőséghez, a munkanélküliség növekedéséhez és fokozódó elszegényedéshez járultak hozzá. A lassú gazdasági növekedés az EU-ban pedig nem kedvezett a gazdasági kohéziónak, és tovább növelte az iparilag fejlett országok és a periféria államok közötti egyensúlytalanságot.

Külön érdekesség, hogy a 2008-as pénzügyi világválság kirobbantásáért felelős egyik pénzintézethez, a Goldman Sachshoz igazolt az Európai Unióból José Manuel Barroso, az Európai Bizottság korábbi elnöke.

A 2008-as gazdasági és pénzügyi válság elhibázott uniós kezelése rávilágított arra, hogy a neoliberális gazdaságpolitika helyett sokkal inkább az egyes országok igényeihez igazodó növekedési modell a sikeres. Ezt az utat választotta Magyarország is a 2010-es gazdaságpolitikai fordulattal, amelynek köszönhetően 2010 és 2020 között növekedési pályára állt az ország és sokkal jobb helyzetben érte a mostani válság, mint 2008-ban.

A 2015-ös migrációs válságra máig nincsen egységes válasz

A Világbank, mind az ENSZ, de számos egyéb nemzetközi szervezet előrejelzése is arra hívja fel a figyelmet, hogy csak a migrációs válság kezdetén vagyunk, hiszen a túlnépesedési problémák, a klímaváltozás és a háborús konfliktusok miatt több száz millió ember indulhat útnak az elkövetkezendő évtizedekben Európa irányába. Mindez azt jelenti, hogy továbbra is fokozódó migrációs nyomással kell számolni és továbbra is szükség lenne egy egységes európai megoldásra.

Hiába telt el ugyanakkor közel öt év a 2015-ös bevándorlási válság kirobbanása óta, az Európai Unió továbbra sem egységes abban, hogy miként viszonyuljon a migrációhoz, mint jelenséghez. A válság kirobbanásakor az EU minden korlát nélkül beengedte határain az illegális bevándorlókat, amelynek hatására jelentősen megnőttek a társadalmi és politikai feszültségek az unióban, ráadásul a terrorcselekmények és a különböző erőszakos bűncselekmények száma is megnőtt számos tagállamban.

Jean-Claude Juncker, korábbi bizottsági elnök a 2015-ös bevándorlási válságot követően nem törődött a kelet-európai tagállamok véleményével és még a legutóbbi időszakban is azt a bevándorláspárti álláspontot képviselte, amelyet az európai választópolgárok többsége elutasít. Ezáltal az Európai Bizottság elszakadt az európai emberektől és konfliktusba került számos tagállammal, míg a kötelező betelepítési kvóta erőltetésével kiélezte az ellentéteket a tagállamok között. Szintén rontott az uniós döntéshozatal társadalmi megítélésén, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárások és különféle szankciók sorozatát vezette be a migráció ellen hatékonyan védekező tagállamokkal szemben, mely támadásoknak célkeresztjébe leginkább Magyarország került.

Az új bizottsági vezetés hiába mozdult el kedvező irányba és szavak szintjén támogatja a szigorú határvédelmet, miután több meghatározó uniós tagállamban bevándorláspárti kormány van hatalmon, amelyek nem hajlandóak bevezetni vagy nem akarják végrehajtani a szigorú bevándorlásellenes intézkedéseket, továbbra sem lehet egységes uniós megoldásra számítani.

Ráadásul mivel az uniós vezetőknek nincsen világos álláspontja a kérdésben, a bevándorláspárti tagállamokat sem tudják szigorításra bírni. Jó példa erre Olaszország, ahol a baloldali fordulat óta – a koronavírus-járvány miatt bevezetett határzárt megelőzően – jelentősen nőtt az oda érkező bevándorlók száma, ráadásul újabb meghívólevelet küldtek azzal, hogy Giuseppe Conte olasz kormányfő a baloldali Demokrata Párttal egyetértésben siettette a Matteo Salvini által korábban elfogadtatott migrációs biztonsági csomag eltörlését.

Hiába változott tehát valamelyest az Európai Bizottság felfogása ebben a kérdésben, amíg olyan meghatározó államok, mint Olaszország vagy Németország nem változtat gyökeresen a politikáján, nincsen esély arra, hogy egységes európai megoldás keretében meg lehessen állítani ezt a folyamatot. Ebből fakadóan továbbra is kiemelt szerepe lesz az olyan nemzeti megoldásoknak, mint például a magyar határvédelem és jogi határzár, amelynek köszönhetően Magyarország irányából egyetlen illegális migráns sem juthat be az Európai Unió területére.

Folytatódhat a nemzetállamok erősödése

A nemzetállamok szerepe tovább erősödhet a koronavírus-járvány hatására, hiszen ez már a sokadik olyan krízishelyzet az elmúlt évekből, amikor az Európai Unió helyett a nemzetállamok tudnak hatékony és gyors válaszokat adni. Mint azt egy korábbi elemzésünkben megállapítottuk, az unió hosszú ideig lényegében csak szemlélte az eseményeket, a különböző szigorításokról, döntésekről az egyes tagállamok hoztak döntéseket.

Jól mutatja a brüsszeli intézményrendszer bénultságát, hogy miközben több uniós tagállam a WHO figyelmeztetése nyomán már rég elkezdett készülni a járványra, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) sokáig bagatellizálta a koronavírus-járvány várható hatásait, hozzájárulva a fertőzés elterjedéséhez Európában. Még az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is úgy nyilatkozott, hogy amikor a járvány berobbant Olaszországban, Brüsszel „káros magatartást” folytatott. Az Európai Bizottság – a hosszú késlekedés után – csak április közepén dolgozott ki a járvány kapcsán egy iránymutatásokat tartalmazó dokumentumot, amelyben olyan javaslatokat fogalmaztak meg a tagállamok számára, amelyeket egyébként azok már régóta alkalmaztak a gyakorlatban.

A tagállamok eltérő helyzete miatt gazdaságpolitikai téren sem sikeres az unió mostani válságkezelése, hiszen miközben a tagállamok többsége már hetekkel ezelőtt döntött a különféle gazdaságélénkítő csomagok bevezetéséről, addig az Európai Unióban továbbra sincsen egységes megállapodás az ilyen intézkedések bevezetéséről, ráadásul a következő hét éves költségvetési ciklus kapcsán sem történt érdemi előrelépés.

Ugyan az április végi videókonferenciájukon az Európai Unió tagországainak vezetői azzal bízták meg az Európai Bizottságot, hogy május 6-ig terjesszen elő olyan költségvetési javaslatot a 2021-2027 közötti időszakra, amely megfelelő pénzügyi alapot biztosít a koronavírus-válság sújtotta gazdaság fellendítésére, az előzetes nyilatkozatok alapján, ez sem lesz kielégítő a tagállamok számára. Az uniós tagállamok vezetői legközelebb május 16-án egyeztetnek egy videókonferencia keretében, ahol egyebek mellett egy esetleges pénzügyi és újjáépítési csomagról lesz majd szó.

Az unió döntéshozóinak hibás lépései és késlekedése tovább rombolják az uniós intézményekbe vetett, az Eurostat adatai szerint trendszerűen már így is folyamatosan csökkenő társadalmi bizalmat.

A járvány által leginkább érintett Olaszországban ez egyértelműen érezhető, a La Repubblica által áprilisban készíttetett közvélemény-kutatásban például a megkérdezettek mintegy 70 százaléka (49 százalék kissé, míg 21 százalék egyáltalán nem) nyilatkozott úgy, hogy nem bízik az Európai Unióban.

Szintén ronthat az EU társadalmi megítélésén, hogy a bevándorlási válsághoz hasonlóan ismét azokat a tagállamokat kritizálják, amelyek sikeresen kezelik a járványt. Így például az Európai Parlament és a különböző uniós intézmények hosszú ideig a magyar koronavírus-törvény vizsgálatával voltak elfoglalva, az Európai Parlament egy állásfoglalásban például azt írta, hogy a magyar jogszabályok rendkívüli mértékben korlátozzák az Országgyűlés mozgásterét és korlátlan felhatalmazást ad a magyar kormánynak.

Mint azt korábban a XXI. Század Intézet is megírta egy elemzésében, ezekkel az állításokkal ellentétben a koronavírus törvény EU-konform, számos uniós tagállamban hasonlóképpen reagáltak a járványra. Végül hosszú idő után az Európai Bizottság részéről is kimondták, hogy a magyar lépések nem ütköznek uniós jogszabályokba, Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke azt nyilatkozta, hogy „Magyarország eddig nem fogadott el olyan jogszabályt, amely ellenkezne az európai uniós jogrenddel”.