Küzdelem a bevándorlás ellen: földön, vízen, szavazófülkében és az emberi elmében

A déli félteke átköltözne az északira, ezt azonban az uniós polgárok nem pártolják, aminek hangot is adtak a májusi EP-választáson. Ugyan az elmúlt hetek uniós fejleményei biztatók, de a bevándorlásügyi megoldás a távolba vész, miközben az európai kereszténység a térítő misszió helyett visszahúzódóban van, és folyamatos a harc az európai polgárok tudatának meghódításáért. Július 26-án, pénteken délelőtt Európa biztonságáról és a bevándorlásról rendeztek kerekasztalt Tusnádfürdőn, a 30. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor Bánffy Miklós sátrában. A panelbeszélgetésben Douglas Murray brit író, újságíró; Bakondi György miniszterelnöki megbízott; Takács Szabolcs, a KKM Brexit-ügyi miniszteri biztosa; Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnökhelyettese; valamint Szabó Dávid József, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója vett részt Benkő Levente, Magyarország tel-avivi nagykövetének moderálása mellett.

Douglas Murray kitartott korábbi állítása mellett, mely szerint az európai bevándorlási válság visszafordítható, de a megoldás nem terjedhet ki minden uniós tagállamra. A szomszédos, egyaránt skandináv történelmi-földrajzi identitású Dánia és Svédország példáján mutatta be, micsoda drámai különbségek mutatkoznak egyes országok illegális migrációhoz való hozzáállása terén, ezeket pedig szerinte reménytelen feladat áthidalni. Murray emlékeztetett,

felmérések szerint a szubszaharai térség lakóinak harmada, vagyis többszáz millió ember tervez útnak indulni Európába a jobb élet reményében.

Kérdésre válaszolva Murray megerősítette, hogy a Brexit szerinte megtörténik az idén, aminek azért is örül, mert minden, a referendum óta történt fejlemény visszaigazolja a kilépésre vonatkozó döntés helyességét.

Takács Szabolcs, aki 2014-2019 között uniós politikáért felelős államtitkárként végigküzdötte a brüsszeli migrációs vitákat, megerősítette, hogy Európa nem tud mindenkinek helyet adni, az integrációs problémák pedig az Európán kívülről érkező muszlimok esetében inherensen megoldhatatlanok, a migrációs politikát pedig ehhez érdemes igazítani.

Takács szerint az elmúlt hetek európai pozíciókról szóló tárgyalásainak legfontosabb eredménye, hogy a föderalista irányba húzó Európai Parlament további erősödése helyett a tagállamok a szuverenitás védelmében visszavették a döntés jogát. A másik fontos tanulság, hogy a V4-ek és Közép-Európa országai nem megkerülhetőek többé az uniós döntéshozatalban.

Bakondi György emlékeztetett: 2015-ben mintegy 400.000 migráns lépett be illegálisan Magyarországra, akik több mint száz (!) országból érkeztek.

Magyarország kormánya volt az egyetlen Európában, mely idejekorán megkérdezte a választókat a bevándorlásról, előbb a nemzeti konzultáció, majd a kvótareferendum révén.

A példátlan választói felhatalmazás, valamint a fizikai és jogi határzár tették lehetővé, hogy Magyarország megállja a helyét az európai migrációs válságban, megvédje a schengeni határt és a szuverenitását.

Barthel-Rúzsa Zsolt a Századvég „Project28” kutatását szemlézve felhívta a figyelmet

a nyugat-európai politikai elit viselkedése és a választók elvárásai közötti szakadékra a bevándorlás és a hosszú távú jövőkép ügyében.

A májusi EP-választás értékelésére vonatkozó kérdésre Szabó Dávid válaszában kifejtette, hogy a migráció jelentette a legfontosabb témát ezen a választáson, ezt mutatták a felmérések és ezt mutatja az eredmény is. Azok a pártok voltak képesek megerősödni, amelyek határozott és hiteles állítással rendelkeztek ebben az ügyben – pro és kontra -, a „se hús, se hal” mainstream pártok pedig tovább veszítettek népszerűségükből. Szabó szerint Közép-Európa nemzetei áttörésként értékelhetik a választási eredményt, hiszen itt (Ausztriát és Olaszországot is megemlítve) győztek a bevándorlásellenes erők. Nyugat-Európában azonban a liberális és zöld formációk sikeresen hekkelték meg a választást, hiszen a fősodratú és közösségi médiával együttműködve módszeresen elhallgatták a migrációs témát a kampányban, hogy azt egy klímaalarmista diskurzussal helyettesítsék, eldobható politikai ügyet kreálva egy fontos témából. A XXI. Század Intézet stratégiai vezetője szerint az elmúlt hetek uniós pozícióharcai során Közép-Európának sikerült megvédenie álláspontját, az új EP-ben pedig legalább annyi Soros-ellenes képviselő ül, mint amennyien Soros megbízható szövetségeseinek számítanak.

A magyar kormány sikerének nevezte, hogy a bevándorlást szervező és erőltető személyeket, érdekcsoportokat kirángatták a fényre, így ma végre egyenlő erők küzdelmeként, a nyilvánosságban folytatódhat a harc a migrációs témában. E küzdelemben pedig végre egy alapító, nagy uniós ország, Olaszország is csatlakozott Közép-Európához.

Kérdésre válaszolva Szabó Dávid elmondta: különféle faktorok és érdekek mozgatják a bevándorlást az EU-ban: a globális techcégek üzleti érdekei, melyek, egy ponton úgy tűnt, egybeesnek a német gyáripar munkaerő-éhségével, ami mára megszűnt; gazdag és befolyásos üzletemberek igyekeztek saját víziójukat Európára erőltetni, ennek pedig kiváló táptalaja az emberi természet tökéletlensége, melyet idiotizmusnak is nevezhetünk.

Szabó szerint a jövő biztonságpolitikájának kulcskérdése a kognitív biztonság, az emberi tudat védelmének kérdése. Európa polgárainak és kormányainak ugyanis fel kell venniük a kesztyűt a tudatuk bujtatott befolyásolására törő techcégekkel szemben, amelyek a Facebook-algoritmusok egyenes folytatásaként immár kábeleket vezetnének az emberek agyába, természetesen mindig az ember „megjavításának” céljából.