Látlelet az orosz–ukrán háborúról

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója Látlelet az orosz–ukrán háborúról című könyvének megjelenése kapcsán könyvbemutatót szervezett Intézetünk. A laudációt az esemény házigazdája, Ferkó Dániel tartotta, aki kiemelte, hogy ez a kötet mindenkinek segít megérteni azt, hogy hogyan jutottunk ebbe a háborús helyzetbe. A rendezvény kerekasztal-beszélgetése során G. Fodor Gábor moderálása mellett Békés Márton beszélgetett a könyv szerzőjével,  Schmidt Máriával, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy az orosz–ukrán háború a felszín alatt egy jóval mélyebb, geopolitikai ihletésű energiaháborút takar, amely valójában az erőforrások feletti rendelkezésről szól.

Proxy-háború az erőforrásokért

G. Fodor Gábor, politikai filozófus, Intézetünk stratégiai igazgatója azzal kezdte a beszélgetést, hogy meglátása szerint csekély számú olyan irodalom van, amit az „igazságkönyv” kategóriába lehetne besorolni, ám ez a kötet kétségkívül ebbe a halmazba tartozik. Schmidt Mária legújabb könyve, olyan, mint egy sebészkés: hideg és mélyre hatol, éppen ezért fáj is, amit állít. Nem Oroszországról vagy Ukrajnáról szól, hanem az Egyesült Államokról, annak természetéről, politikájáról és érdekeiről, ami nemcsak Európa, hanem a világrend sorsát is befolyásolja. Mindennek következtében pedig okkal merül fel a kérdés, hogy Európának osztottak-e a lapot ebben a konfliktusban?

Schmidt Mária, Széchenyi-díjas történészprofesszor szerint mindenről, ami most történik, Washingtonban döntenek, amiről aztán a világ országai határoznak, hogy végrehajtják-e ezeket a direktívákat, vagy külön úton próbálják meg érvényesíteni érdekeiket. Egyfajta holisztikus látásmódot alkalmazva úgy értékelte a jelenlegi háborús konfliktust, hogy a Joe Biden vezette amerikai kormányzat más eszközökkel folytatja ugyanazt a stratégiát Kínával szemben, amelyet Donald Trump hirdetett meg még elnöksége alatt. Hangsúlyozta, hogy Vlagyimir Putyin felült a provokációnak és egy felelőtlen háborús agressziót indított Ukrajna ellen, ami által a regnáló amerikai vezetés Oroszországon keresztül Európával is képes leszámolni, ám ezek csak előkészületek a Kínával való jövőbeli összecsapásra. Éppen ezért nem meglepő, hogy ebben a konfliktusban Európának „nem osztottak lapot”, amit tovább súlyosbít, hogy az Európai Unió, valamint az európai hatalmak vezetői olyan politikát folytatnak, ami nem Európa érdekeit szolgálja – fogalmazott.

Békés Márton, történész, Intézetünk igazgatója úgy vélekedett, hogy a könyv mély és rétegzett formában von mérleget az elmúlt hét hónap geo- és történetpolitikai eseményeit illetően. A legfelső és – ezáltal legláthatóbb – réteg szintjén egy szláv háború zajlik a posztszovjet térségen belül, a második réteg már kissé elrejti, hogy egy Ukrajna területén zajló proxy-háborúról van szó, amiben az Egyesült Államok és Kína is részt vesz, míg a harmadik – szinte alig látható – réteg rávilágít arra, hogy egy 21. századi energiaháború kellős közepén vagyunk.

Mindebből pedig az is kiolvasható, hogy az Egyesült Államok az elmúlt húsz év folyamán mindig ott alakított ki háborús gócpontokat (Koszovó, Afganisztán, Ukrajna), ahol az USA új energiarezsimjének háromszögelési pontjai találhatók.

A könyv szerzője ennek kapcsán megjegyezte, hogy a történelem folyamán minden háború az erőforrásokért folyt, ami jelen helyzetben azt jelenti, hogy miután Kína nem rendelkezik saját nyersanyagforrással, és ezáltal importra szorul, az Egyesült Államok – teljesen logikus stratégiai – célja, hogy elzárja az ázsiai szuperhatalmat az erőforrásoktól. Ebbe a logikába illeszthető, hogy Washington korlátozná Kína hozzáférését az orosz energiaforrásokhoz, valamint az is, hogy az USA Kongresszusa egy olyan új törvényt fogadott el, amely betiltja a chipekkel való kereskedést Kína irányába, ezzel is megakadályozva, hogy Peking utol tudja érni Washingtont ezen a területen.

Miután a chipek 90 százaléka Tajvanról származik, rögtön érthetővé válik, hogy miért olyan fontos a szigetország az Egyesült Államok számára – emelte ki Intézetünk főigazgatója.

Amerikai geostratégiai érdekek kereszttüzében

A beszélgetés következő szakaszában Békés Márton rámutatott arra, hogy a színes forradalmak különböző hullámai az elmúlt évtizedekben olyan országokban jártak sikerrel, ahol az amerikai geostratégiai érdek is erőteljesen jelen volt.  Így vált amerikai beavatkozás áldozatává az első hullámban a 2000-es években Jugoszlávia, Grúzia és Ukrajna, a második felvonásban a 2010-es évek elején az arab tavasz formájában több közel-keleti ország, illetve a legutóbbi választás során Magyarországon ismét volt erre kísérlet. A jobboldali magyar kormány 2010-es regnálása óta egyébként folyamatosak a külső beavatkozási kísérletek, ám olyan direkt jellegű beavatkozásra nem került sor, mint az idei választás során: az amerikai Action for Democracy nevű szervezet 1,8 milliárd forintos támogatást folyósított a Mindenki Magyarországa Mozgalom kampányának támogatására.

Kiemelte, hogy Magyarország az euroatlanti integráció tagja, ám Európa jelenleg nincs a stratégiai autonómia helyzetében, amit kellően szemléltet az önsorsrontó európai szankciópolitika.

Miután Ukrajna nem tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak, leginkább az Egyesült Államok hadicéljai fedezhetők fel a békét elodázó fegyverszállítások folytatásában, amiben az európai országok többsége is partnernek bizonyul.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy az instabil, koalíciós kormányok Európa-szerte olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amelyekre nem is érdemes odafigyelni. Miután azonban Magyarország mind a NATO-nak, mind az EU-nak tagja, ezért a létező kereteken belül kell maradni, mivel nincs másik oldal vagy alternatíva.  Hangsúlyozta: azt kell kitapintani, amiben tudunk és érdemes kitartani a pozíciónk mellett.

Békés Márton azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy a magabíró, önrendelkező ország vízióját a magyar jobboldal szellemileg már évtizedek óta, míg a kormányzati gyakorlatban tizenkét éve képviseli. A jelenlegi körülmények azonban szűkítették hazánk mozgásterét: nem csak a szomszédunkban folyik a háború, de a térségbeli V4-eket tömörítő szövetségi rendszerünk is megsérült, a lengyelek más stratégiát választottak, és újonnan a NATO keleti bástyái szeretnének lenni, míg az olaszországi jobboldali fordulat – az ország gazdasági kiszolgáltatottsága miatt – nagy áttörést a szuverenista-politika terén nem fog hozni. Az is kérdéses, hogy az amerikai jobboldal félidei választáson való esetleges előretörése elősegíti-e a békét, amire Schmidt Mária úgy reagált, hogy a Demokraták és Republikánusok is „héjákból állnak”, és jelen kérdésben csak a Kínával való szembeszállás stratégiájában mutatkozik különbség köztük.

Új globális energiarend

A Széchenyi-díjas történészprofesszor szerint az immár eldöntött kérdés, hogy az orosz energiát nem fogják beengedni Európába, erre enged következtetni az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek elleni szabotázs akció is. Hernádi Zsolt, a MOL-csoport elnök-vezérigazgatójának szavait idézve úgy fogalmazott, hogy az a hatalmas pénz, amit a németek a zöldenergiába fektettek az elmúlt húsz év során, 7 százalékkal volt képes csökkenteni a fosszilis energiahordozók arányát az energiamixen belül.

Ennek ellenére úgy tűnik, hogy jelenleg nincs más választása Európának, mint az energiaforrások diverzifikálása – vélekedett.

A XXI. Század Intézet igazgatója azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy Európa és Oroszország történelmileg és gazdaságilag is egymásra voltak utalva, ám ez a kapcsolat most súlyos sebeket kapott, ami egyik fél érdekeit sem szolgálja. A földrajzi adottságok – valamint a gazdasági összefonódások – miatt azonban nehezen elképzelhető, hogy az orosz energiahordozókról való lecsatlakozás rövidtávon kivitelezhető lesz.

Schmidt Mária azon véleményét is megosztotta, hogy a második világháború után Nyugat-Európa az Egyesült Államok, míg Kelet-Európa a Szovjetunió fennhatósága alá került, ám 1990 után a térségünk is amerikanizálódott, és miután védelmi képességek híján továbbra is Washington biztosít védelmi ernyőt Európát felett, ezért az amerikai geopolitikai érdekek képviseletét várja el a jelenlegi konfliktus során is. Oroszország nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ezt a háborút, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Egyesült Államok sem hajlandó elfogadni, hogy Ukrajna maradjon alul.

Hozzátette: maguk az amerikaiak sem csinálnak titkot abból, hogy Ukrajna nyugati pénzből, fegyverekkel, valamint titkosszolgálati és információs irányítással képes talpon maradni a háborúban.

Káosz mint alternatíva

Békés Márton szerint a jelenlegi háború során is megmutatkozik, hogy a realista hagyomány háttérbe szorult, míg a liberális institucionalista és progresszív külügyi gondolkodás előtérbe került. Kiemelte, hogy a színes forradalmak sehol nem hoztak megnyugvást (intő példa erre a térségünkben Szerbia, Grúzia, Örményország és Ukrajna példája), és leginkább csak az adott régió destabilizációját segítették elő, ezzel is kiszolgáltatva ezen országokat az IMF-nek és a Soros-struktúráknak. De a demokráciaexport szellemiségének kudarcára az is rávilágít, hogy a Közel-Keleten lokálisan beágyazott, stabil rendszereket működtető „ellenőrizhető zsarnokok” (Moammer Kadhafi, Hoszni Mubárak, Bassár el-Aszad, Szaddám Huszein) megbuktatására tett kísérletek is csak káoszt voltak képesek előteremteni, amelyek végső soron Európát sodorták a terror frontvonalába a migrációs krízis által.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója a beszélgetés végén úgy vélekedett, hogy az amerikaiak gondolkodásának sarokpontja, hogy „az üzlet az üzlet”, hiába hirdetik a zászlón, hogy a „liberális demokrácia” védelmében lépnek fel. Kellően szemlélteti mindezt Jimmy Carter egykori amerikai elnök, beiktatási beszédének egyik mondata, amely szerint „az amerikai politikai célok mindig egybeesnek a gazdasági érdekeinkkel”.

Az amerikai külpolitika kapcsán ezt mindig figyelembe kell venni – mondta.

A Látlelet az orosz–ukrán háborúról című zsebkönyv megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban, a XXI. Század Intézet 21 című zsebkönyvsorozatának korábbi köteteivel együtt.