Mérlegen a Soros-hadművelet

  •  
  •  

A XXI. Század Intézet 400 oldalas ténykönyvet adott ki nyár végén Soros György közép- és kelet-európai tevékenységéről, amely a nemzetközi tőzsdespekuláns 1984 és 2020 közötti, nyílt és közvetett regionális befolyásszerzését vizsgálja. A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában című kötet összesen 18 országra terjed ki, amelyhez szerzői egy éven keresztül 12 nyelven gyűjtötték és elemezték a forrásokat. A közép-ázsiai és amerikai kitekintéssel kiegészített regionális körkép nyilvános adatok alapján bizonyítja, hogy Soros György tevékenysége elsősorban a nemzetállamok destabilizálására irányul.

Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, a ténykönyv szerkesztője az Origónak adott interjút. A szöveg rövidített változatát szerkesztve közöljük.

A Soros-birodalom születése

A könyv kiinduló évszáma az igencsak orwelli 1984. Persze, nagyon sok mindenre ki lehetne térni Soros ’84 előtti tevékenységével kapcsolatban. Ő maga vallotta meg például egy ízben, hogy „1944 – amikor tizennégy éves voltam – életemnek talán legboldogabb éve volt”, ebben az időben, mint mondta: „Nagyon mohón olvastam az antiszemita irodalmat. A Magyar Futár című hetilapot például, ami a Zsidókutató Intézet kiadványaiból merített, és a Völkischer Beobachtungból [helyesen: Völkischer Beobachter – a Szerk.] fordított.” Ismert az is, hogy Izrael állam létezésével soha sem tudott megbarátkozni. De érdemes azt is felidézni, hogy a ’60-as évek első felében megbukott filozófusként, majd 1969-ben megalapította tőzsdei cégét.

Soros 1979-ig pénzt gyűjtött, ami a nemzetközi tőzsdén való spekulációt jelentette, ebben az évben hozta létre a Nyílt Társadalom Alapítványokat (Open Society Foundations, OSF). 1983–84-ben érlelődött meg Sorosban a gondolat, vagy ültették el benne, hogy megkezdje közép- és kelet-európai tevékenységét. 1984-ben, Aczél Györggyel való személyes találkozója után, az MSZMP PB engedélyével hozta létre magyarországi alapítványát, amely kezdetben az MTA-val társult, de hamar függetlenedni tudott tőle. A rendszerváltoztatást követően aztán nyíltabban színre lépett és amint 1990-ben írott könyvében (Opening the Soviet System, magyarul: A lehetetlen megkísértése. 1991) fogalmazott: a „magyar támaszpont” körül kezdte kiépíteni közép- és kelet-európai alapítványhálózatát.

„Ami egykor szovjet birodalom volt, az Soros-birodalom lett” – ezt 1993 végén Bukarestben mondta az őt kísérő amerikai újságírónak.

Vagy ő győzte meg a pártvezetést, vagy a pártvezetés győzte meg őt, vagy pedig ez a kettő – azaz Kádár és Soros is – egy nagyobb nemzetközi, hidegháború végi játszma részese volt. Ezzel  összefüggésben fogalmazódott meg az a mondat is, amelyben a hazai Soros Alapítvány jogásza, a későbbi SZDSZ-es képviselő, Dornbach Alajos azt mondja, hogy „a rendszer megengedte Soros Györgynek a nyitott társadalom eszméinek propagálását Magyarországon és a demokratikus ellenzék támogatását. […] Az alku másik oldala, hogy Soros György is módot adott a rendszer egyes képviselőinek a tanulásra, a továbbképzésre”.

Soros Györgyöt visszaemlékezése szerint egykori budapesti iskolatársai győzték meg arról, hogy haza kellene jönnie. Ők mind SZDSZ-alapítók voltak: Eörsi István, Litván György, Tardos Márton. Még érdekesebb, hogy Soros 1983-ban felkereste a washingtoni magyar nagykövetséget azzal, hogy alapítványt szeretne létrehozni Magyarországon, lehetséges-e? Igenlő választ kapott. Az ezt közlő nagykövet, Házi Vencel a Rákosi-érában a londoni magyar nagykövetség fedett katonai hírszerzője volt, a Kádár-rendszer elején pedig a II. Csoportfőnökség „katpolos” alosztályvezetőjeként szolgálta a diktatúrát. A Soros Alapítvány itthoni operatív vezetője Vásárhelyi Miklós, a Szabad Nép egykori belpolitikai rovatvezetője lett, aki nélkül Soros, mint maga mondta, „egyetlen lépést sem tett Magyarországon”, amely nyilván fordítva is igaz volt.

Az 1984-es Aczél–Soros-paktum eredményeképpen telepedett meg idehaza alapítványa.

Az év közepétől kezdve valóban bőkezű és hasznos ösztöndíjakat és támogatásokat folyósított, amelyek 1989 végéig mindenkinek jártak, 1990-től viszont feltűnően csak az egykori „demokratikus ellenzék” tagjainak és fórumainak, akiket ekkor már szabaddemokratáknak hívtak.

A nagy Soros-terv

Nyilvánvaló tehát, hogy Soros azon valóban „nagy terve”, hogy Magyarországra jön, egy még nagyobb tervnek volt a része. A hidegháború békés átmenetéről, egyfajta „nemzetközi peresztrojkáról” van szó, melynek részeként térségünk szovjet érdekszférából amerikai övezetté vált. E „bársonyos átmenet” része volt a Soros-művelet, ám az, hogy Soros csakhamar a megbízói fejére nőtt, nem biztos, hogy az eredeti alku része volt. 1989-ben a washingtoni nemzetbiztonsági körök már aggodalmukat is kifejezték a Szabadság téri USA-követség belső „Soros-irodája” miatt. Jellemző, hogy az amerikai nagykövet, Mark Palmer egyszer azt mondta, hogy ha választani kellene, hogy mit zárjanak be, az USA budapesti nagykövetségét vagy a Soros Alapítványt, habozás nélkül az előbbi mellett kellene dönteni.

1984-es alapítása után tíz évvel a Soros-birodalom készen állt: Prágától Minszkig és Tallintól Tiranáig működtek alapítványai, szám szerint kéttucatnyi, amelyek operatív központja Budapest volt. Itt működött a legrégebbi Soros-alapítvány és immár a Soros-hálózat regionális tevékenységét koordináló Open Society Institute is, itt székelt a Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU), benne az Open Society Archives, sőt 1994-ben baráti kormány is alakult, amelyben szerepet kaptak korábbi alapítványi munkatársai és patronáltjai.

Négy évvel korábban, 1990-ben még a jobboldal szerzett többséget, amely már ekkortájt kritikus volt Soros Györggyel és hazai képviselőivel szemben. Antall József ellen 1992-ben nyílt levelet is közzétett Soros a Népszabadságban, több alkalommal spekulációt indított az OTP ellen és nyíltan finanszírozta a liberális ellenzéket. A 2010 utáni helyzet annyiban más, hogy létrejött egy koalíciós feszültség nélküli, többségi kormány, amely szavatolja Magyarország stabilitását.

Soros legnagyobb ellensége márpedig éppen a stabilitás.

Operation Soros

A destabilizálás, amely az Operation Soros lényege, mindenütt országspecifikusan megy végbe. Magyarországon például azok a keményebb machinációk, amik tőlünk keletebbre az elmúlt húsz-harminc évben napirenden voltak, kevésbé jellemzőek. Míg nálunk a kulturális hatalom (kulturelle Macht) megszerzése volt a cél, Grúziában, Ukrajnában és Macedóniában ún. „színes forradalmak” kirobbantására, majd ezek révén Soros-kabinetek felállítására is sor került.

Az évtizedek során változott Soros gondolkozása, hasonlóan a Soros-akciótervek lefolyásához és különféle módszereihez. Ami viszont állandó maradt, az a szuverén nemzetállami keretek felszámolása. Ehhez hol a nemzeti valuták megingatása, hol a migráció szervezése kínálkozik eszközéül, van olyan ország, ahol Soros nyíltan a „színes forradalmakat” támogatja, és van, ahol hatásukat rejtetten kifejtő „civil”, nemkormányzati szervezeteket (NGO) pénzel, egyes országokban a nemzeti kisebbségeket tolja maga előtt élő pajzsként (Macedónia), másutt éppen ellenkezőleg, a soviniszta kormányzatot ösztönzi (Ukrajna), és míg Koszovóban a szerb tulajdon kisajátításáért lobbizott, addig a rendszerváltoztatás utáni Lengyelországban és Oroszországban a privatizációt és a neoliberális sokkterápiát bátorították az általa fizetett kormánytanácsadók.

A lényeg, hogy a független nemzetállamok helyett egy globális „nyílt társadalom” létrehozását szeretné elérni. A pénzpiaci trükközés és a politikai befolyásszerzés tehát összefügg egymással. Maga Soros György Oxfordban tiszteletbeli diplomáját ezekkel a szavakkal vette át: „Azt szeretném, ha financiális, filantróp és filozófiai spekulánsnak tartanának”. Soros a nemzetközi pénzpiacokon végrehajtott spekulatív tőzsdei tevékenységét a szabályok réseinek megtalálására és kijátszásra építi. Ott ér el rendkívüli hasznot, ahol egyensúlytalanság áll fenn. Az egyensúlytól távol álló helyzeteket márpedig vagy megtalálja, vagy önmaga idézi elő. Pontosan ugyanez történik politikai tevékenysége során is. Ugyanannak az éremnek a két oldala tehát a tőzsdespekuláció és az illegális migráció, vagy a soft power megszerzése és a kormányhatalom kisajátítása. Jelszava a közismert magyar mondás lehetne: zavarosban halászni.

Soros mindig sötétben tevékenykedik, nagyon nehéz ráirányítani a reflektort, mert sok esetben nem is látni, hogy egy-egy ügylet mögött valójában ő tevékenykedik. Ahhoz, hogy az egész Soros-zenekart észrevegyük és tevékenységét átláthatóvá tegyük, az kellett, hogy egyértelműen a migráció mellett törjön lándzsát. Ez 2015–16-ban történt, ekkor vált sokak számára kézzelfoghatóvá tevékenysége. Emlékezetes: két alkalommal is nyilvánosságra hozta tervét, ami a bevándorlás ösztönzésére irányult, televíziós nyilatkozatot adott, a 2018-as davosi Világgazdasági Fórumon „maffiakormányzásnak” nevezte a demokratikus úton megválasztott Orbán-kabinet tevékenységét, sőt a tavalyi év végén cikke címében egyenesen azt írta: „Európának fel kell lépnie Magyarország és Lengyelország ellen”.

Abban, hogy Soros kilépett a fényre, elévülhetetlen érdemei vannak az Orbán-kormánynak.

A bátor magyar kezdeményezésre élénkült meg az egész térségben a demokratikus közbeszéd Sorosról: Horvátországban vizsgálóbizottságot állítottak fel tevékenységét feltérképezendő, Macedóniában elindult a Stop Operation Soros mozgalom, a budapesti kormány fellépése kurázsit adott a pozsonyi, prágai és varsói vezetésnek is.

A Soros-áfium ellen való orvosság

A Soros-birodalom átstruktúrálódása a 2010-es évek utolsó harmadában kezdődött meg: négy évvel ezelőtt magánvagyona túlnyomó részét, mintegy 18 milliárd dollárt adományozott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak, élénken befektet a digitális iparba, támogatja a Black Lives Matter mozgalmat, hálózata beépült az uniós testületekbe és a Biden-adminisztrációba, folytatja Kelet-Európa destabilizálását és gondoskodott egyeteme kampuszainak megduplázásáról is. Soros mindenekelőtt a „nyílt társadalom” végrehajtási tervét hozta létre. Amint harminc évvel ezelőtt egy vele készített baráti interjú címe is mondta: ő „csendes felforgató”. Létezik persze vakcina a sorosizmus vírusa ellen: egy ország kormánya, mint a magyar is, minél nemzetibb és demokratikusabb, Soros annál gyengébb a területén.

Az interjú teljes terjedelmében elérhető az Origón, A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában című könyv pedig országszerte kapható és a Terror Háza Múzeum webshopjában meg is rendelhető.