Operation Soros: Macedónia

  •  
  •  

Morton Abramowitz, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért elnöke, egy 1994-es interjú során úgy vélekedett Soros Györgyről, hogy ő „az egyetlen ember az Egyesült Államokban, akinek saját külpolitikája van, és érvényre is tudja juttatni azt”. Szavait jól tükrözi, hogy a milliárdos 1993-ra – alig tíz év alatt – 23 országra tudta kiterjeszteni befolyását, amelyekben szervezetei több mint 300 millió dollárt költöttek a „nyílt társadalom” építésére, és amellyel Soros alig pár év alatt megkerülhetetlen személlyé vált a közép- és kelet-európai térségben. A balkáni országok közül a leglátványosabb befolyásszerzés egyértelműen a mai Észak-Macedónia esetében történt, ahol a tőzsdespekuláns a ’90-es évek elején könnyedén tudta elfoglalni azokat a kulcspozíciókat, amelyeket kihasználva még ma is döntően befolyásolni tudja az ország politikai és gazdasági folyamatait. Az „Európa kapujaként” emlegetett országot már hosszú idő óta komoly belső etnikai és politikai feszültségek teszik instabillá, amit rendre kihasznál vagy éppen súlyosbít, sőt elő is idéz az elmúlt harminc évben felépített „Soros-birodalom” élén álló milliárdos. Soros György több olyan konfliktusban is kulcsszerepet játszott, amelyek nagymértékben alakították Macedónia belpolitikai folyamatait.  

A XXI. Század Intézet a Soros-birodalom születése című elemzés után ezúttal Soros György harminc éve tartó macedóniai tevékenységét vizsgálja, azokra az eseményekre koncentrálva, amelyek döntően befolyásolták az ország belpolitikai folyamatait.

A Nyílt Társadalom Alapítványok első évei Macedóniában

Macedónia 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét, s ezzel végleg elszakadt az egykori Jugoszláviától. A Görögországgal szembeni névvita miatt az ország neve a nemzetközi dokumentumokban Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság lett, az ország alkotmányában azonban a Macedónia és a Macedón Köztársaság nevet is hivatalos államnévként határozták meg, amiket egészen a 2018-as Preszpa-egyezmény aláírásáig – melyet követően az ország neve hivatalosan is Észak-Macedónia lett – használt az ország.

Macedóniát már 1991-ben is komoly politikai és etnikai törésvonalak és külpolitikai problémák jellemezték, melyek csak fokozták az állam instabilitását. Mindez remek lehetőséget biztosított Soros György számára ahhoz, hogy a közép-európai államok után – melynek 1984-től kezdve a kiemelt területe éppen Magyarország volt – Macedóniában is befolyásra tegyen szert, amihez alapvetően két módszert alkalmazott. Egyrészt hatalmas vagyona révén kedvezményes hiteleket biztosított a görög kereskedelmi blokád által sújtott országnak, amelynek köszönhetően könnyen elnyerte a politikusok bizalmát.

Másrészt szervezetén, a Nyílt Társadalom Alapítványokon (OSF) keresztül – alig két év alatt – olyan befolyásra sikerült szert tennie a macedón civil életben, amelynek segítségével közvetett módon tudott beavatkozni a politikai és gazdasági döntésekbe.

Az 1979-ben alakult ernyőszervezet 1992-ben nyitotta meg irodáját az országban, Nyílt Társadalom Alapítvány–Macedónia (OSFM) néven. A következő években a szervezet által kinevelt értelmiségiek és újságírók egyre nagyobb befolyásra tettek szert a különböző médiumoknál, kiszorítva ezzel a „nyílt társadalommal” szemben kritikusnak tekintett hangokat a közéletből. Először a hatalmas összegekkel támogatott helyi és országos rádiók zöme, majd több televízió vált a „Soros-birodalom” részévé, míg végül 1995-ben a nyomtatott sajtó következett. Ennek első jeleként előbb az Europe 92 nevű nyomda, majd később a Dnevník című napilap is az OSFM szócsöve lett.

Soros György befolyásszerzése egy olyan időszakban történt, amikor a belső törésvonalak, valamint a külpolitikai nyomás okozta feszültségek miatt az ország eleve nem állt stabil lábakon. Mindez remekül illeszkedik abba a mintába, amit a milliárdos által „reflexivitás-elméletnek” nevezett filozófia gyakorlati megvalósításaként értelmezhetünk. Ennek lényegét így fogalmazta meg Békés Márton történész Fordul a szél című könyvében: „A reflexivitás-elmélet, bármennyire is banális és semmi eredeti nincsen benne, a »nyílt társadalom« ismeretelméleti alapja és konyhafilozófiája. Soros a piaci folyamatok ingamozgását egyszerűen átváltotta a zárt és a nyílt társadalmak mechanikus váltakozására, és amint a globális monetáris piacon, úgy a nemzetközi politikában is abból a helyzetből igyekszik profitálni, ami a határhelyzetekben (destabilizálódás, forradalom, háború, rendszerváltás) előáll, vagyis ami az inga kilengésekor megnyílik.”

Ezt kihasználva Soros könnyedén tudta elfoglalni azokat a kulcspozíciókat, amelyek ezután a saját, és az általa támogatott politikai és gazdasági érdekek érvényesítését szolgálták. Ennek az indirekt befolyásszerzései akciónak (ezt nevezzük Operation Soros-nak) több eszköze is volt Macedónia esetében.

Az albán kisebbség mint eszköz

Soros György „nyílt társadalmakról” alkotott elképzelése a ’90-es évek közepén megingani látszott. 1994-re világossá vált számára, hogy a közép- és kelet-európai államokban a globális „nyílt társadalom” helyett sok kis „zárt társadalom” alakult ki, amelyeket a lehető leghamarabb „fel kell nyitni”. Így volt ez Macedónia esetében is, ahol – az erőfeszítései ellenére – 1995-re egyre inkább egy nemzeti értékeket előtérbe helyező társadalom kezdett kibontakozni, amely ráadásul a véres délszláv válságból (jugoszláv polgárháborúból) is ki tudott maradni.

Ennek megakadályozására a legkézenfekvőbb megoldást az országban már régóta elégedetlenkedő albán kisebbség nyújtotta, akiknek Soros György és alapítványa már a kezdetektől fogva kitüntetett figyelmet szentelt. Látogatásai során a milliárdos több ízben is találkozott albán politikusokkal, valamint nyíltan kiállt az albánság felsőoktatással kapcsolatos törekvései mellett. Emellett pedig a szervezetéhez köthető nyomdában több alkalommal is koszovói albán kiadványokat nyomtattak, hozzájárulva ezzel a „nagyalbán” eszmerendszer terjedéséhez és a feszültségek növeléséhez Macedóniában.

Ezzel az Operation Soros a Balkán-félsziget déli részén több országban (Albánia, Görögország, Macedónia, Szerbia) is jelen lévő albán kisebbséget – meglehetősen lealacsonyító módon – destabilizációs eszközként használta fel.

A lakosság körülbelül húsz százalékát kitevő albánoknak a macedón kormány már az 1991-es alkotmányozás során is csupán kisebbségi szerepet szánt. A két nép közti feszültségek az évek során több alkalommal is komoly ellentétekhez vezettek, melyek az 1999–2001 közötti időszakban csúcsosodtak ki leginkább. Ennek előzménye az 1997-es albán zavargások kitörése volt, amelynek következében kirabolták az ország fegyverraktárait. A fegyverek nagy része a környező országok albán kisebbségeihez került, ami jelentősen hozzájárult a következő évek véres konfliktusainak kialakulásaihoz a térségben. Ilyen volt többek között az 1998–99-es koszovói háború is, amely során – többek között a Soros által finanszírozott Nemzetközi Válságcsoport (ICG) jelentésére támaszkodva – NATO-beavatkozásra is sor került.

A koszovói konfliktus következtében több százezer albán menekült kényszerült lakóhelye elhagyására. Bár a Ljubčo Georgievski vezette macedón kormány attól tartott, hogy a menekültek befogadásával jelentősen megváltozna az állam etnikai struktúrája, a NATO és a helyi „civil szervezetek” nyomására mégis több mint háromszázezer koszovói albán érkezett az országba. A menekültek befogadását a Nyílt Társadalom Alapítvány–Macedónia is támogatta, amely a jogi segítségnyújtás mellett egy olyan NGO-hálózatot is létrehozott, ami napi szinten szolgáltatott különböző nyomtatott anyagokat a konfliktusterületekre.

A jelentősen megnőtt albán kisebbség körében időközben kialakult forradalmi hangulathoz nagymértékben hozzájárult, hogy a menekültek között nagy számban voltak jelen a Koszovói Felszabadítási Front (UÇK) gerillái is, akikkel együtt rengeteg fegyver is érkezett az országba. A két etnikum közti ellentétek végül 2001 januárjában csúcsosodtak ki, amikor az ország több pontján is fegyveres konfliktusokra került sor a macedón és albán erők között. A több hónapon át tartó véres összecsapásokat, felkeléskísérletet végül a 2001. augusztus 13-án – a NATO jelentős közbenjárásával – aláírt Ohridi Keretegyezmény (OKE) zárta le, amely amellett, hogy kibővítette az albán nyelvhasználat és oktatás lehetőségeit Macedóniában, komoly területi és közigazgatási engedményeket is tett a macedóniai albán kisebbség számára, ami jelentősen hozzájárult az ország etnikai megosztottságának elmélyítéséhez és ezáltal a destabilizálódáshoz.

Az OSFM-en és az egyéb Soroshoz köthető nemkormányzati szervezeteken keresztül évek óta alkalmazott „feszültségfenntartás stratégiája” hatékonyan működött.

Az albán kisebbség támogatásával, valamint a koszovói albánok betelepítésének elősegítésével a milliárdos jelentősen hozzájárult az albán kisebbség radikalizálódásához, amelyek végül a 2001-es eseményekhez vezettek. Soros és alapítványai erőfeszítését jól tükrözi, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány–Macedónia 2001-ben közel 7 millió dollárt fordított tevékenységeinek finanszírozására, amiből közel 700 ezer dollárt költöttek a különböző baráti médiumok és nyomtatott sajtó támogatására.

Soros György befolyását tovább növelte, hogy az Egyesült Államok akkori demokrata kormánya – az egyik utolsó intézkedéseként – őt bízta meg egy 2000-ben életre hívott, 150 millió dolláros befektetési alap kezelésével, amelyet a régió vállalkozásainak megsegítésére hoztak létre. Az összeg egyharmadát a Soros Private Funds Management LLC kölcsönözte, így nem meglepő, hogy annak elosztásáról szintén az említett szervezet döntött. Miközben tehát Macedóniában gyakorlatilag is polgárháborús helyzet alakult ki, addig Soros György és szervezetei egyre nagyobb hatalomra tettek szert, fokozva ezzel immár nemcsak a célország, hanem az egész régió jövőbeli instabilitását.

Létrehozni a belpolitikai válságot

A 2001-es események után, a következő négy évben a baloldali, Vlado Bučkovski által vezetett Macedón Szociáldemokrata Unió (SDSM) került hatalomra, amely kifejezetten jó viszonyt ápolt Soros György szervezeteivel. Az albán kisebbség egyre nagyobb politikai és társadalmi befolyása nyomán felerősödött macedón nemzeti érzelmek következtében az SDSM-kormány 2006-ban elvesztette a választásokat, így a Nikola Gruevski által vezetett jobboldali, Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Demokratikus Párt a Macedón Nemzeti Egységért (VMRO–DPMNE) nevű konzervatív párt vette át az ország irányítását, amely egyáltalán nem támogatta Soros György „nyílt társadalmakról” szóló elképzeléseit.

2008-ban Macedónia és az Egyesült Államok között kétoldalú államközi szerződést írtak alá, melynek értelmében a balkáni ország fejlesztési forrásokban részesült. A források elosztásáért sokáig a Hillary Clinton által vezetett külügyminisztériumhoz köthető Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) felelt, 2012-ben azonban a Nyílt Társadalom Alapítványok vált a mintegy 2,5 millió dollár fő elosztójává. Az összeg 2014-ben 4,8 millió dollárra emelkedett, 2016-ban pedig az USAID által vezetett Civil Társadalom Projekt keretében egy 9,5 millió dolláros, öt évre szóló keretösszeget állapítottak meg, melynek koordinálásáért többek között az alapítói közt Soros Györgyöt is soraiban tudható East-West Management Institute (EWMI), valamint a Nyílt Társadalom Alapítvány–Macedónia felelt.

A projekt fő célja a „civilek” politikai befolyásának növelése mellett egyértelműen a regnáló kormányzat megbuktatása volt, amelynek a 2015-ben kirobbant migrációs válsággal kapcsolatos álláspontja éles ellentétben állt Soros Györgyével.

Míg a szervezetei révén Soros a bevándorlás mellett foglalt állást, addig a Gruevski-kormány már a válság kirobbanásának kezdetekor fellépett az illegális bevándorlókkal szemben és bírálta az OSFM bevándorláspárti tevékenységét.

Ugyanebben az évben államtitkok kiszivárogtatása miatt eljárás indult Zoran Zaev, a baloldali SDSM vezetője ellen. Az akkor – a Nyílt Társadalom Alapítvány–Macedónia által rendszeresen támogatott – Strumica város polgármestereként tevékenykedő politikus válaszul azzal vádolta meg Nikola Gruevskit, hogy az miniszterelnöksége alatt több alkalommal, vezető politikusok és köztisztviselők törvénytelen megfigyelését és lehallgatását rendelte el. Ennek bizonyítására Zaev több hangfelvételt is nyilvánosságra hozott, melyek hatására az országban kormányellenes tüntetéssorozat vette kezdetét, amiket a Soros Györgyhöz köthető NGO-k támogattak.

A demonstrációk nyomán kialakult politikai válságnak végül a pržinói megállapodás vetett véget: a felek amellett, hogy megállapodtak az előrehozott választások kiírásáról, a nyugati hatalmak támogatásával létrehozták a Különleges Ügyészi Hivatalt (SJO) is, amelynek feladata a Nikola Gruevski és a kormánytagok elleni vádak kivizsgálása volt. Mivel az előrehozott választások előkészítése lassan haladt, hamarosan újabb kormányellenes tüntetések kezdődtek. A Soros-hálózat által támogatott úgynevezett „színes forradalom” helyi verziójának nyílt célja az SDSM hatalomra kerülése és ezáltal a Soros által támogatott bevándorlás elősegítése volt.

Az előrehozott választásokra végül 2016. december 11-én került sor. A voksoláson ugyan ismét a Nikola Gruevski által vezetett VMRO–DPMNE kapta a legtöbb szavazatot, azonban a pártnak nem sikerült megszereznie a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget. A helyzetet súlyosbította, hogy az addig a VMRO–DPMNE-vel koalícióban kormányzó albán Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) kihátrált a párt mögül és a többi albán párttal együtt a választásokon második helyezett SDSM-el lépett koalícióra.

Ennek előzménye, hogy nem sokkal a választások után a macedóniai albán pártok vezetői Tiranában találkoztak Edi Rama albán miniszterelnökkel, aki köztudottan a mai napig remek viszonyt ápol Soros Györggyel és emellett az albániai Soros-alapítvány kuratóriumi tagjaként is tevékenykedik. A felek a találkozó során megalkották az úgynevezett Tiranai Platformot, amelynek értelmében a macedóniai albán pártok megfogalmazták azokat a követeléseiket, amelyek nélkül nem voltak hajlandók támogatni a leendő macedón kormányt. A többek között az albán nyelv hivatalossá tételét, valamint az albán nemzetiségű állampolgárok jogainak széles körű kibővítését magában foglaló követelések eddig sohasem látott jogokat biztosítottak volna a macedóniai albánok számára.

Az események hatására a 2017 tavaszán megalakult Stop Operation Soros (SOS) mozgalom vezetésével hatalmas tüntetéssorozat kezdődött az országban, amely során a tüntetők az albán kormány és Soros György macedón belpolitikába történő beavatkozását bírálták. Bár a tiltakozások országszerte zajlottak, az egyre erősödő nyugati nyomás hatására Gjorge Ivanov köztársasági elnök végül 2017 májusában Zoran Zaevet kérte fel miniszterelnöknek. Ezzel 2006 után újra Soros-barát kormány került hatalomra Macedóniában.

Operation Soros Macedonia

A 2017-es események után Soros György befolyása addig sohasem látott mértékben nőtt meg Macedóniában. Jól példázza ezt, hogy a kormányalakítás során több olyan személy is jelentős politikai pozíciót kapott, akik „civil szervezeteiken” keresztül – a Nyílt Társadalom Alapítvány–Macedóniával együttműködve – hozzájárultak a jobboldali kormány megdöntéséhez. Ilyen volt többek között Marjan Zabrcanec, a Youth Educational Forum egykori igazgatója, Ivana Tufegdzic, a Students Plenum korábbi vezetője, vagy Pavle Bogoevski, aki több, Soros György által finanszírozott „civil szervezet” vezetője is volt korábban. Mindemellett Zaev az albán pártoknak tett ígéretét is betartotta, amikor többek között a törvényhozás és államigazgatás területén is hivatalossá tette az albán nyelv használatát.

A legfontosabb intézkedés azonban kétségkívül a 2018-ban – az azt elutasító népszavazás ellenére – aláírt Preszpa-egyezmény volt, melynek értelmében az ország neve 2019. február 19-től Észak-Macedónia lett. A nyugati hatalmak által támogatott névváltoztatás célja hivatalosan a görögökkel szembeni, mintegy 27 éves névvita lezárása volt, amely lehetővé tette az ország nyugati integrációkhoz (EU, NATO) történő csatlakozását, pontosabban Szkopje elismerését a nyugati integrációs keretek által.

Fontos azonban látnunk, hogy a névváltoztatásnak jelentősen romboló hatása volt a macedón identitástudatra, hiszen az etnikailag már amúgy is megosztott nemzet az ország nevének megváltoztatásával végképp elvesztette az identitása fölötti ellenőrzést a nyugati hatalmakkal szemben.

Mindebben kétségkívül hatalmas szerepe volt Soros Györgynek, aki a 2015-ben kirobbant kormányválság óta, a szervezetein keresztül dollármilliókkal támogatta Zaev hatalomra kerülését. Ezt maga Zaev is elismerte, aki egy nemrégiben kiszivárgott hangfelvételen – amellett, hogy az SJO felett gyakorolt befolyásával kérkedett – maga is bevallotta, hogy a 2015-ös helyi, elhúzódó „színes forradalmat” kirobbantó, Soros által támogatott nemkormányzati, „civil szervezetek” mindegyike őt támogatja.

Ezzel a ma már bukott miniszterelnök elismerte, hogy a tüntetések legfőbb támogatója a Nyílt Társadalom Alapítványok voltak, amely nélkül Zaev sohasem kerülhetett volna az ország élére. (A NATO-csatlakozás elhúzódása miatt 2020 elején Zaev egyébként lemondott, utódja ideiglenes miniszterelnökként az előrehozott választásokig Oliver Spasovski.)

Soros György tevékenységének köszönhetően Macedónia közel harminc után ma fokozódó etnikai és politikai megosztottságokkal terhelt, instabil állam, amely nagymértékben ki van szolgáltatva a nyugati hatalmaknak, amelyek ígéreteikkel szemben nem hajlandók teljes mértékben elismerni.

Macedónia helyzetét nehezíti az illegális migráció nyomása és a görög szomszédjával kapcsolatban továbbra is fennálló feszültség. A milliárdos itt érvényesített befolyása 28 éve alatt képes volt kedvezőtlenül alakítani az ország politikai és gazdasági folyamatait, ezzel pedig jelentősen hozzájárult az ország, sőt a térség destabilizálásához. Soros hatalmát jól tükrözi, hogy 2016-ig körülbelül hatvan hozzá köthető „civil szervezet” alakult az országban. Céljait szolgálta a Gruevski-kormányzat megbuktatása is, amelyben szintén fontos szerepe volt Soros György szervezeteinek. Zaev hatalomra kerülésével a civil szférán keresztül érvényesített indirekt befolyás után immár a politikai döntésekbe közvetlenül is jelen lévő Soros hatalma az országban nagyobb, mint valaha.

 

Felhasznált irodalom

Amerikai kormányalap Soros kezelésében. Napi Gazdaság, 2000. július 10.

Лидия Белькова: Якорный инвестор: как США формируют «гражданское общество» в Македонии. (Lehorgonyzott befektető: hogyan formálja az USA a „civil társadalmat” Macedóniában.) RT на русском, 2017. 10. 15.

Békés Márton: Fordul a szél. Budapest, Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2019.

Building Open Society in the Western Balkans 1991–2011. Open Society Foundation.

Lefteris Charalampopoulos: George Soros’ involvement in the Macedonia name issue and the role of NGOs in the Balkans. tovima.gr, 2019. január 31.

Elekes Éva: Macedóniai csapda. Népszava, 2001. augusztus 18.

Ellentmondásos Soros portré egy amerikai lapban. Vitatható külpolitikai erő. (MTI) Új Magyarország, 1995. január 17.

Victor Gaetan: Macedonia to George Soros and USAID: Go Away. The American Spectacor, 2017. március 24.

Олег Хавич: Джордж Сорос и Балканы: Полигон «цветных революций». (George Soros és a Balkán: „színes forradalmak” kísérleti terepe.) Украина.ру, 2018. 11. 01.

Háry Szabolcs: Az albán kisebbség Macedóniában. Balkán füzetek, 2010. november.

Kapronczay Péter: A nemzeti identitást befolyásoló tényezők Macedóniában. Műhely, 2002/2.

Milanov Viktor: A macedóniai belpolitikai válság előzményei és hatásai a macedón államiságra. KKI-tanulmányok, 2017/3.

Open Society Foundation Report 2001.

Soros György: Nyitott társadalmak építése: remények és csapdák. A Hét, 1995. január 20.

Szegedi Márta: Hadjárat a független média ellen. Magyar Szó, 1995.május. 20.

Szegedi Márta: Soros Györgyöt kiutálták Macedóniából. Magyar Szó, 1995. május 21.

Szentesi Zöldi László: Ország a keresztúton. Demokrata, 2017. május 11.

Mirka Velinovská–Milenko Nedelkovski: Open Society Foundation in Macedonia. geopolitaka.ru

Krum Velkov: The final battle for Macedonia. geopolitika.ru, 2017. március 21.