Tíz év küzdelem a magyar önrendelkezésért

  •  
  •  

Az Európai Unión belüli értékviták az elmúlt években látványosan kiéleződtek a brüsszeli bürokraták és a szuverenitásukat őrző tagállamok között. Bár a magyar kormány mindeddig képes volt megvédeni az álláspontját, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövőben tovább folytatódnak majd a brüsszeli jogkörbővítési törekvések a tagállami szuverenitás rovására. A politikai küzdelmekben mérföldkővé válhat az uniós pénzek kifizetésének jogállamisági mechanizmushoz kötése, melynek célja egyértelműen a tagállami érdekérvényesítés csökkentése, és az érintett országok belpolitikai folyamatainak befolyásolása. A 2022-es választásokhoz közeledve – az uniós költségvetéssel kapcsolatos lengyel és magyar vétó után – várhatóan erősödni fog az Orbán-kormányra gyakorolt politikai nyomás, amiben a nemzetközi baloldallal együttműködve, továbbra is részt vesznek majd a hazai ellenzéki pártok és a Soros-féle NGO-hálózat.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzésében az Európai Unió egyes intézményei és a nemzetközi baloldal által, Magyarország ellen indított legfontosabb támadásokat vesszük sorra. Elemzésünkben kitérünk a jogállamisági mechanizmusra, mint a politikai zsarolás legfontosabb eszközére, továbbá arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen érdekek állhatnak a szuverenitást veszélyeztető offenzíva mögött. Az elemzés rávilágít arra, hogy a jelenleg folyó brüsszeli támadások az egy évtizede tartó folyamat keretébe illeszkedik.

A brüsszeli támadások évtizede

A jogállamiság fogalma az elmúlt évtizedben a politikai viták középpontjába került Brüsszelben. A nemzetközi baloldal, a liberális pártok, valamint a bevándorláspárti „konzervatív” csoportok is számos olyan politikai célt igyekeztek a jogállamiság fogalmában megjeleníteni, amelyekről a mai napig értékviták folynak az Európai Parlamentben (EP). Ezek az értékviták azonban politikai érdekellentétek fátylaként szolgálnak. A brüsszeli bürokraták egy része több alkalommal is a jogállamiság fogalmának újradefiniálásával igyekeztek politikai nyomást gyakorolni azokra a tagállamokra, amelyek nem értettek egyet az uniós mainstream által képviselt progresszív állásponttal, többek között a bevándorlás kezelésének módjával és az LMBTQ-jogok bővítésével.

Magyarországgal szemben az elmúlt tíz év során a brüsszeli politikusok számos vélelmezett kritikát és jogtalan vádat fogalmaztak meg, ám az ebből fakadó jogállamisági eljárások rendre sikertelennek bizonyultak.

Az elmúlt években két olyan, Magyarországot elmarasztaló jelentés is született, amelyek megkérdőjelezik a magyar jogállamiság helyzetét, és amikkel összefüggésben több politikai támadás is érte Magyarországot. 2013-ban Rui Tavares készített jelentést az Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) számára a magyar jogállamiság helyzetéről, amelyben a képviselő az alapvető jogok érvényesülését kifogásolta Magyarországon.

A portugál képviselő által összeállított dokumentum ugyanakkor számos téves, majd később cáfolt megállapítást tartalmazott, amelyek legtöbb esetben szövegszerű ellentmondásban álltak a magyar jogszabályokkal és joggyakorlattal. Ilyenek voltak többek között az Alkotmánybírósággal, vagy a közjogi rendszer átalakításával kapcsolatosan felhozott vádak. A jelentés megalapozatlanságát az is bizonyította, hogy bár azt az Európai Parlament baloldali többsége megszavazta, annak – a politikai támadáson túl – sem jogi, sem költségvetési, sem gazdasági következménye nem lett Magyarországra nézve.

A 2015-ben kirobbant migrációs válság kapcsán szintén komoly kritikák érték a magyar kormányt, sőt Magyarországot.

Az illegális migrációval szemben meghozott intézkedéseknek köszönhetően a kormány folyamatos támadások kereszttüzébe került, amelynek részeként 2015. május 19-én az EP vitanapot is tartott a magyar helyzetről, ahol tényszerű állítások helyett politikai vádaskodások hangzottak el baloldali és liberális képviselők részéről az országgal szemben, noha éppen Magyarország kelt a schengeni határ védelmére. A vitanap során Orbán Viktor bemutatta a nemzetállamok Európájáról szóló elképzelését és bevándorláspolitikájának legfontosabb alapelveit, melynek jegyében visszautasította az Európai Bizottság által felvetett, a bevándorlók szétosztására vonatkozó kvóta ötletét.

Az Európai Parlament – minden érvelés ellenére – 2015. június 10-én határozatban ítélte el Magyarországot, többek között arra hivatkozva, hogy az Orbán-kormány a terrorizmus és az illegális bevándorlás között összefüggést fogalmazott meg a szigorító intézkedéseit meghozatala során. Ez az összefüggés a 2015 és 2017 közötti terrorhullám alkalmával és a legutóbbi – párizsi, nizzai és bécsi – merényletek kapcsán be is igazolódott. A határozat mindemellett egy uniós jogállamisági mechanizmus elfogadására kérte fel az Európai Bizottságot, amelynek célja a jogállamiság, a demokrácia és az alapjogok helyzetének évenként megismétlődő vizsgálata a tagállamokban (ez először 2020 szeptemberében történt meg).

Szintén nagy port kavart a 2017-ben elfogadott „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény” is, amely miatt ismételten nagyon sok kritika érte Magyarországot. A törvény kapcsán az uniós bürokraták azzal érveltek, hogy a jogszabály egyes részei nem egyeztethetők össze az uniós joggal, holott a magyar törvényhez hasonló rendelkezés többek között Németországban, és Ausztriában is létezik.

Az újfent politikai töltetű támadás kapcsán, amelyet Magyarországon leginkább a Soros Györgyhöz köthető NGO-k támogattak, ismételten a LIBE-bizottság feladata lett egy újabb, Magyarországot elmarasztaló jelentés megalkotása, amelynek elkészítésével Judith Sargentinit bízták meg.

Csakúgy, mint 2013-ban, a 2018-ban elfogadott jelentés is több hibás állítást tartalmazott, emellett a testület egyértelműen a saját, liberális ideológiája mentén foglalt állást több kérdésben, amely nélkülözte az objektivitás és az elfogulatlanság kritériumait. A jelentés elkészítése során bár Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy meghallgatás során kifejthette a kormány álláspontját az üggyel kapcsolatban, a LIBE hivatalosan nem küldött delegációt Magyarországra, később pedig maga Sargentini is elismerte, hogy nem jogi, hanem politikai eljárásnak tartja a jelentés elkészítését. Érdemes rögzíteni, hogy akárcsak Tavares, Sargentini is egy bevándorláspárti, zöldbaloldali formáció képviselője volt.

Az éveken keresztül a migránsok európai integrációjának tervein dolgozó, holland képviselőnő által benyújtott dokumentumban – amely indítványozta a 7. cikkely szerinti kötelezettségszegési eljárás megkezdését Magyarországgal szemben – megfogalmazottak tehát sokkal inkább mondhatók ideológiai ellentétekből fakadó politikai vádaskodásoknak, mintsem valós, jogilag megalapozott kritikáknak. Az EP képviselők által végül eljárásjogilag érvénytelenül elfogadott dokumentum – amelyet több magyar ellenzéki EP-képviselő is támogatott – azokat a politikai értékvitákat is jól szemlélteti, amelyek még a 2015-ös migrációs válság során kezdtek el kialakulni az EU és az illegális migráció ellen fellépő, közép-európai tagállamok között.

Mindez jól mutatja a balliberális oldal felé való elmozdulást, ami az elmúlt tíz évben egyre inkább jellemzi a brüsszeli politikusokat.

Az EP és általában az uniós intézményrendszer általános balratolódásának eredménye, hogy különböző politikai okokból indított eljárásokkal és támadásokkal igyekeznek ellehetetleníteni a liberális törekvésekkel szembenálló tagállamok tárgyalási pozícióját, és csökkenteni tagállami szuverenitásukat. Világosan látszik továbbá a Soros-szervezetek által folytatott lobbitevékenység is, amelyek ezáltal szintén jelentős szerepet vállaltak a jelentések elkészítésében, valamint az azok elfogadása után elhangzott vádak megfogalmazásában, aminek részeként 2019-ben a Fideszt az Európai Néppártból (EPP) történő kizárással is megfenyegették.

A jogállamisági mechanizmus újraértelmezése

2020 szeptemberében az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta az első, minden tagországra kiterjedő jogállamisági jelentését, amelyet ezentúl minden évben és minden országra nézve elkészít majd.

A Magyarországról szóló jelentés számos politikailag elfogult Soros-féle NGO-t, ellenzéki értelmiségi fórumot és balliberális médiumot használt forrásként, a benne olvasható vádak pedig kivétel nélkül politikai indíttatásból születtek.

Az igazságügyért felelős Didier Reynders és a jogérvényesülésért felelős Vera Jourová biztosok hivatala által összeállított jelentés ennek okán olyan politikai kérdéseket kér számon Magyarországon, mint például a bevándorlók jogaival kapcsolatos eljárások menete. A jelentés továbbá számtalan politikai zsarolásra alkalmas hamis állítást fogalmaz meg a sajtószabadságról és az emberi jogok érvényesüléséről is. A dokumentum készítői számon kérik például a médiapluralizmus létét, miközben Magyarország legnézettebb kereskedelmi csatornája és legolvasottabb internetes hírportálja vállaltan ellenzéki alapállású, a nemzeti hatáskörben megszavazott médiatörvénnyel kapcsolatosan pedig már évekkel ezelőtt konszenzusos megállapodás született az EP és Magyarország között.

A bizottsági jelentés aggályokat fogalmaz meg a pluralizmussal és a gyülekezési joggal kapcsolatosan is, miközben a magyar parlament demokratikusan és törvényesen működik és számos olyan ellenzéki demonstráció zajlik az utcákon, amelyeken szabadon véleményt nyilváníthatnak az ellenzéki szereplők (SZFE-blokád és -tüntetés, MTVA székház előtti megmozdulás). Végül, a jelentés készítői – konkrét eseteket nem említve – kifogásolják a korrupció elterjedését is Magyarországon.

A jelentés egyrészről politikai vitákból eredő aggályokat, másrészről már lezárt jogi vitákat, harmadrészt pedig hamis, leginkább a hazai ellenzék és a Soros-szervezetek által hangoztatott vádakat fogalmaz meg.

A jogállamisági jelentés elkészítésével és nyilvánosságra hozatalával egy időben a Tanács által 2020. július 21-én elfogadott hétéves költségvetés főbb számairól (1074 milliárd eurós hétéves költségvetés) és a 750 milliárdos (az Európai Bizottság egyszeri kötvénykibocsátása által fedezett) helyreállítási alapról is vita indult az Európai Parlamentben. Az uniós parlament már augusztusban döntött arról, hogy ha nem teljesülnek a képviselők által megszavazott kívánalmak, azaz a zöldberuházásokra való nagyobb összeg átcsoportosítása, a bevándorlással kapcsolatos eljárások egységesítése és gyorsítása, továbbá a jogállamisági eljárások összekötése az uniós pénzek kifizetésével, akkor meg fogják vétózni a Tanács által meghozott költségvetési döntést.

A „kompromisszum” érdekében – az uniós szerződéseket megsértve – az Európai Unió Tanácsának német soros elnöksége és az Európai Parlament tárgyalódelegációja november 5-én ideiglenes megállapodásra jutott az unió költségvetéshez kötődő új politikai feltételrendszer létrehozásáról, köztük a jogállamisági feltételek teljesülésének szükségességéről. A megállapodás szerint azoktól a tagálamoktól, melyek ellen jogállamisági aggályok miatt kötelezettségszegési eljárás van folyamatban, ideiglenesen megvonhatják az uniós pénzek kifizetését.

A kifizetések felfüggeszthetők továbbá akkor is, ha csupán gyanú merül fel a Bizottság részéről, ami teljesen ellentétes minden demokratikus joggyakorlattal.

A „megállapodás” ugyanakkor csak akkor valósulhat meg, ha az Európai Parlament, majd az EU legfelsőbb döntéshozó szerve, a Tanács is megszavazza. Előbbi esetében egyszerű többséggel, utóbbi esetében együttes döntéssel történik a szavazás, ami lehetőséget ad a tagállami vétóra. Ezzel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök levélben tájékoztatta Angela Merkelt, Ursula von der Leyent, és Charles Michelt arról, hogy – Lengyelország után – a magyar kormány is élni kíván vétó jogával. A két ország azzal indokolta a döntését, hogy a tervezetben nem határozzák meg, hogy mi a vélt jogsértés, és azok így önkényesen vezethetnek politikai alapú költségvetési szankcióhoz.

Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke értelmében a jogállamiság az EU alapvető értékeinek egyike, a kritériumai között pedig megjelenik a tagállamok által ratifikált szerződésekben lefektetett uniós alapelvek betartása, illetve a vitás kérdésekben az uniós bíróság fennhatósága is. Az Európai Unióban jelenleg nincs érvényben olyan szerződés vagy egyezmény, amely a jogállamiságról szóló viták esetében a költségvetési kérdéseket érintené.

Az Európai Bizottság 2014. március 11. előterjesztette, majd az EP elfogadta és végül az egyes tagországok ratifikálták a „Jogállamiság Európai Unión belüli megóvására szolgáló” keretegyezményt, amely az akkor még 28 tagállamának bármelyikében, a jogállamiságot fenyegető, rendszerszintű veszélyek kiküszöbölésére szolgál. A ma érvényben lévő keretegyezmény mind a kötelezettségszegési eljárásokat, mind pedig a Lisszaboni Szerződés 7. cikke alapján történő eljárásokat kiegészíti, ám a költségvetési kifizetésekről utalás szintjén sem esik szó benne.

A most létrejött – az uniós szerződéseket is sértő – részmegállapodás, amely a jogállamisági mechanizmust a költségvetési kifizetésekhez kötné, példátlan lenne az Európai Unió történetében, hiszen nem az uniós szerződésekből fakadóan alakítana ki egy eljárási rendet, amely ráadásul alkalmas a politikai zsarolásra.

Ezek alapján megjósolható, hogy az újragondolt – az uniós szerződésekkel ellentétes – jogállamisági mechanizmussal kapcsolatosan további politikai viták várhatók. Mindezt jól illusztrálja, hogy az uniós tagországok Európai Unió mellé rendelt állandó képviseleti vezetőinek hétfői tanácskozásán – egyhangúság hiányában – nem született döntés a kérdésben.

2022-ig folytatódik a szuverenitásért vívott küzdelem

Az elmúlt évek politikai támadásaiból egyértelműen látszik, hogy az egyre inkább balra tolódó brüsszeli intézmények és a szuverenitásukat továbbra is megőrizni kívánó tagállamok közötti politikai ellentétek kiéleződtek.

Megfigyelhető, hogy amennyiben egy tagország nem osztja az uniós mainstream véleményét, annak érdekérvényesítési pozícióit különböző, általában jogi köntösbe bújtatott politikai eljárásokkal (országjelentésekkel, kötelezettszegési és hetes cikkely szerinti eljárással, jogállamisági mechanizmussal) igyekeznek csökkenteni.

A 2013-as Tavares-jelentés és a 2018-as Sargentini-jelentés pontosan beleilleszkedik abba folyamatba, amit a nemzetközi bevándorláspárti baloldal és a „túlterjeszkedő” uniós intézmények vezetői a szuverenista magyar kormány elleni politikai támadásokban követett az elmúlt évek során.

A brüsszeli bürokraták jogkörbővítési törekvése és politikai szerepvállalása minden bizonnyal tovább folytatódik majd a következő években a tagállami szuverenitás kárára, aminek következtében további támadások várhatóak az önrendelkezésüket védelmező tagállamokkal szemben. Miközben a pandémia elleni nemzetállami védekezés kiszolgáltatottá teszi a tagországokat, az uniós költségvetés és az egyszeri helyreállítási mentőcsomagról szóló vita egyre inkább politikai kérdéssé válik. Ezt támasztja alá – a Nyílt Társadalom Alapítványok által támogatott ILGA-Europe egykori vezetőjeként tevékenykedő – Helena Dalli, egyenlőségért felelős uniós biztos nemrég napvilágot látott javaslata is, miszerint a kohéziós források kifizetése mellett, a pandémiás helyrehozási alapok folyósítását is az LMBTQ-jogok tiszteletben tartásához kötné. Brüsszel tehát a vírus elleni védekezés elé helyezi a tagállami szuverenitás csökkentését.

Az elmúlt években fokozódó, nemzetállami intézkedések elleni politikai támadásokból látszik, hogy a brüsszeli bevándorláspárti bürokraták és a nemzetközi baloldal elérte azt, hogy az egyre inkább politikai értékekkel feltöltött jogállamiság fogalma zsarolási eszközzé váljon. Ehhez nemcsak a magyarországi ellenzéki pártok nyújtanak segítő kezet, képviselve itthon Brüsszel érdekeit, sőt adatokat szolgáltatva a különböző jelentésíróknak, hanem a magyarországi baloldali-liberális pártok (Demokratikus Koalíció, Momentum, MSZP) EP-ben ülő képviselői is aktívan részt vesznek a Magyarország elleni jelentések összeállításában, képviseletében és megszavazásában.

A politikai támadások célja egyértelműen az, hogy 2022-ben a szuverenista Orbán-kormány megbukjon és egy olyan, a Soros-hálózat által támogatott bevándorláspárti szivárványkoalíció kerüljön hatalomra, amely kiszolgálja a nemzetközi baloldal érdekeit.

A magyar kormány helyzetét – a járvány okozta egészségügyi és gazdasági problémák mellett – tovább nehezíti, hogy az ellenzéki pártok folyamatosan együttműködnek az Európai Parlament balliberális többségével, a magyar érdekek gyengítése céljából. A 2022-es országgyűlési választáshoz közeledve további csatározások várhatóak. A most folyó eljárással Brüsszel már elkezdte a kampányt, egyértelműen felsorakozva a hazai baloldali-liberális pártok mellé.