Önmagával is harcol az ellenzék

  •  
  •  

Másfél évvel a választások előtt kétfrontos küzdelmet vívnak az ellenzéki politikusok. Annak ellenére, hogy egy hónappal ezelőtt kinyilvánították szándékukat arra vonatkozóan, hogy mind a 106 egyéni választókerületben egy jelöltet állítsanak, továbbra is versenyben vannak saját szervezetük tisztségeiért és a szélsőjobbtól a balliberális oldalig tartó szivárványkoalíción belüli befolyásért. Mindez meghaladja a pártok potenciális erejét, így – a Demokratikus Koalíció kivételével – népszerűségük folyamatosan csökken, valódi politikai alternatíva kidolgozására sem energiájuk, sem intellektuális tőkéjük nem marad. Idén, az összefogásban résztvevő ellenzéki pártok mindegyike tisztújításon esett át, utoljára az MSZP online szavazását előzték meg vitatott eszközökkel lefolytatott pozícióharcok.

Az elmúlt kilenc hónap során minden – a szivárványkoalícióban érdekelt és számításba vett – ellenzéki párt (DK, Jobbik, LMP–Zöldek, Momentum, MSZP és a Párbeszéd) tisztújítást tartott. Habár a baloldal továbbra sincsen minden kérdésben közös nevezőn (egy vagy két lista, közös miniszterelnök-jelölt), körvonalazódni látszik egy azonos ideológia és közös program nélküli összefogás, amelyben az egységes jobboldallal szemben egy olyan habarékellenzék lép szövetségre, melynek vezetői a saját pártjukban is komoly kihívások elé néznek.

Belső küzdelmek az ellenzéki pártokban

Hónapok óta tartó bizonytalanság végére került pont 2020. január 25-én a Jobbik XXII. tisztújító kongresszusán. Az elnöki székben – egyelőre jogilag nem rendezett módon – Sneider Tamást váltó Jakab Pétert a küldöttek 87,8 százaléka támogatta, továbbá teljesült az új pártvezető előzetesen megfogalmazott kívánsága is, mely szerint az általa megjelölt politikusok kerültek be a párt elnökségébe. Ander Balázs, Dudás Róbert, Lukács László, Potocskáné Kőrösi Anita, Szilágyi György és Z. Kárpát Dániel – Szabó Gábor volt pártigazgató személyén kívül, aki továbbra is a választmány elnöke maradt – Jakab Péter azon köréhez sorolhatók, akik egy szorosabb ellenzéki együttműködésben képzelik el a Jobbik jövőjét.

A Jobbik önállósága mellett érvelő Lokody Levente az induláshoz szükséges alapszervezeti ajánlásokat nem tudta összegyűjteni, így valódi verseny csak az alelnöki posztokért folyt, amelyből a Jakab által támogatott összefogás-párti politikusok kerültek ki győztesen.

A Jobbik kongresszusát követő hónapok a sorozatos kizárásokról és a kilépésekről szóltak. Május 27-én Sneider Tamás lemondott parlamenti alelnöki tisztségéről és kilépett a képviselőcsoportból, akit követett Farkas Gergely frakcióvezető-helyettes és Varga-Damm Andrea is, akit júniusban – a kilépési szándéka mellett/ellenére – ki is zártak a pártból. Így a párt frakciója az eredeti 26-ról 17-re csökkent. Februárban a debreceni Jobbik után a Hajdú-Bihar megyei szervezetek oszlottak fel, majd márciusban a Vas, júliusban pedig a Veszprém megyei szervezetek nagy része is megszűnt kivétel nélkül azért, mert a tagság többsége nem értett egyet az elnökség szövetségpolitikájával. A pártot időközben elhagyta két ismert polgármester, Mirkóczki Ádám (Eger) és Kepli Lajos (Balatonalmádi) is.

A Jobbik új vezetése kizárta, vagy ellehetetlenítette azokat, akik nem értettek egyet a szoros ellenzéki összefogással, majd a választmány megkérdezése nélkül július végén eldöntötte, hogy tárgyalásokat kezdeményez a többi baloldali párttal.

Ezzel a Jobbik lemondott szervezeti és ideológiai önállóságáról, mára pedig végérvényesen betagozódott a szivárványkoalícióba. A belső csatározásoknak és szövetségpolitikájuknak következtében a párt alig két év alatt elveszítette szavazóinak több mint felét. A párt működésének  problémáit mutatja, hogy Jakab Péter bírósági bejegyzése máig nem történt meg, melynek köszönhetően az október 11-i időközi választásokon induló képviselő-jelöltjüket, Bíró Lászlót hivatalosan nem a Jobbik, hanem az ellenzéki összefogás többi pártja jelölte. A közvélemény-kutató intézetek szerint januárban 7, majd augusztusra 5 százalékra csökkent a párt támogatottsága a teljes felnőtt népesség körében, a két évvel ezelőtti 19 százalékról, így a párt egyre kisebb befolyással rendelkezik a leendő összefogásban.

A Demokratikus Koalíció március elsejei X. kongresszusának döntése értelmében a párt elnöke továbbra is Gyurcsány Ferenc maradt, ügyvezető alelnöke pedig ismét Molnár Csaba lett. Az alelnökök esetében szintén nem történt nagyobb változás (Ara-Kovács Attila, Gy. Németh Erzsébet, Vadai Ágnes, Varju László), ahogy az alelnökségben helyet foglalók közül is csupán Kálmán Olga jelentett újdonságot. A tizenegy napig tartó online pártszavazás során a tagság fegyelmezetten választotta meg a régi/új elnökséget, amely továbbra is támogatja Gyurcsány Ferenc politikáját. Az ellenzéki pártok közül a Demokratikus Koalíciónak van a legstabilabb vezetése.

A stabil szervezeti alapokon álló párt továbbra is a teljes ellenzéki összefogás mellett áll, amihez – véleményük szerint – előválasztás, közös miniszterelnök-jelölt és közös lista szükséges. A tudatos, következetes kormányellenes retorikának és a stabil személyi állománynak köszönhetően mára a Demokratikus Koalíció vált a legerősebb ellenzéki párttá, amelynek a teljes felnőtt lakosság körében jelenleg 10–11 százalék közötti támogatottsága van.

Az együttműködés legnagyobb győztese a jelenlegi állás szerint a Demokratikus Koalíció lehet, amely gyorsan és komolyabb belső vita nélkül átesett a tisztújításon.

Mindezek alapján a leendő összefogásban jelenleg a DK rendelkezik a legerősebb alkupozícióval, annak ellenére, hogy a pártvezetőjük, a volt miniszterelnök továbbra is a legmegosztóbb politikusok egyike, akinek személye folyamatos vitát és valós kockázatot jelenthet a szivárványkoalíción belül. (Az arányokat tekintve közvélemény-kutatások szerint augusztusban Gyurcsány Ferenc népszerűsége 24, míg a legnépszerűbb ellenzéki politikusok közül Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter 44 és 43, addig Orbán Viktor miniszterelnök 49 százalékos népszerűséggel bírt.)

A DK tisztújítását a Momentum június 7-i küldöttgyűlése követte, ahol a leadott szavazatok több mint 90 százalékával választották újra Fekete-Győr Andrást a párt elnökévé. A vezérkar azonban egy személy kivételével – a közvéleményt is meglepve – teljesen lecserélődött, a meghatározó politikusok közül csupán Hajnal Miklós, a párt 12. kerületi önkormányzati képviselője maradt a testület tagja. Borbélyné Bárdi Zsuzsanna (7. kerületi alpolgármester), Körömi Attila (volt jobbikos országgyűlési képviselő), Mándi László (debreceni önkormányzati képviselő), Orosz Anna (a 11. kerület alpolgármestere) és Tóth Endre (a 22. kerület önkormányzati képviselője) olyan új vezetői a pártnak, akik sohasem dolgoztak együtt. A testületből kiesett a Fekete-Győr Andrással többször is elvi vitákba keveredett Berg Dániel, Buzinkay György és Donáth Anna, így a pártelnök időlegesen megerősítette pozícióját, ám az elnökség egyben tartása komoly feladat lesz, különösen azért, mert Körömi Attila személyét más, az összefogásban részt vállaló pártok politikusai is kifogásolták.

A Momentum jelenleg a második legerősebb ellenzéki párt (8–9 százalékkal a teljes felnőtt lakosság körében), ám annak ellenére, hogy generációváltást ígértek, augusztusban ők is megegyeztek a többi baloldali párttal, így népszerűségük eddigi növekedése – leginkább a fiatalabb szimpatizánsok csalódása miatt – megtorpant.

Nincs realitása annak, hogy a Momentum önálló erőként fusson neki 2022-nek, annak azonban igen, hogy egyre nagyobb szerepet követeljen a szélsőjobbtól a balliberális oldalig tartó szivárványkoalícióban, ami szükségszerűen a Demokratikus Koalícióval való nyilvános konfliktusokhoz fog vezetni.

Ennek jelei nyáron (gödi önkormányzati koalíció szétesése, a két pártvezető tihanyi találkozója, üzengetés) már eltéveszthetetlenek voltak.

Az LMP–Zöldek (2020. február 8-án hivatalosan is nevet módosított a párt: LMP – Magyarország Zöld Pártja, rövidítés: Zöldek) továbbra is a bejutási küszöb alatt vannak. A 2018-as sikeres választás után (7,1 százalék és 8 képviselői hely az Új Kezdet nevű, Gémesi György által vezetett párttal együtt) belső konfliktusok robbantak ki a párt szövetségpolitikája miatt. A jobb- és a baloldaltól is távolságot tartani akaró Schiffer András távozása után Hadházy Ákos lemondott társelnöki tisztségről, Sallai Róbert Benedeknek pedig etikai vétség miatt kellett távoznia. A kaotikus viszonyokat jól jellemzi, hogy 2018. július 20-án az LMP etikai bizottsága Szél Bernadett társelnököt és Ungár Péter országgyűlési képviselőt – szövetségpolitikai viták miatt – három évre eltiltotta minden párttisztségtől, majd később visszavonta a büntetést. Az LMP-nek a 2018-as választások óta folyamatosan csökken a támogatottsága, ami leginkább a belső politikai csaták és a zöldpolitika kidolgozatlansága miatt mára a teljes felnőtt lakosság körében 1–2 százalékosra apadt.

A párt tisztújító gyűlése (augusztus 30.) nagy többséggel a 33 éves Kanász-Nagy Mátét választotta elnöknek, aki Kendernay Jánostól vette át a tisztséget, míg Schmuck Erzsébet eddigi női társelnököt újraválasztották. Kanász-Nagyot az elnökségi titkári poszton Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője váltotta, míg az elnökség szintén generációváltáson ment keresztül.

Az LMP–Zöldek új vezetése szintén letette a voksát az „egy körzet, egy jelölt” elve mellett, támogatja az egy miniszterelnök-jelölt állítását, ám – a Momentumhoz hasonlóan, a Demokratikus Koalícióval szemben – két listában gondolkodik.

Az összefogás létkérdés az LMP számára, hiszen annak hiányában – a jelenlegi társadalmi támogatottság alapján – a párt önállóan nem tudna bejutni a parlamentbe.

Szeptember 13-án – a közvélemény-kutatók által mérhetetlen – Párbeszéd szintén tisztújítást tartott, amelyen újraválasztották a párt két társelnökét, Karácsony Gergelyt és Szabó Tímeát. Habár a főpolgármester a tavalyi önkormányzati választások után számtalanszor nyilatkozott úgy, hogy ketté akarja választani a „semleges” főpolgármesteri pozíciót a pártvezetői tisztségtől, végül mégis a párt élén maradt.

A Párbeszéd a 2022-es választásokra készülve a korábban ötfős elnökségét héttagúvá bővítette. Ennek értelmében az elnökség tagjai: Béres András óbudai-békásmegyeri alpolgármester, Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes, Erőss Gábor a 7. kerület alpolgármestere, Jakál Adrienn soproni képviselő, Szabó Zsolt dunaújvárosi alpolgármester, Tordai Bence országgyűlési képviselő és V. Naszályi Márta az 1. kerületi polgármester lettek.

A Párbeszéd szerepe a szivárványkoalícióban marginális, a társadalmi támogatottság hiánya miatt csupán abban reménykedhetnek, hogy az MSZP-vel szorosabb koalícióra lépve egy közös ellenzéki listán néhány parlementi helyet kapnak.

Az ellenzéki összefogásban megállapodott hat párt közül utoljára az MSZP tartott általános tisztújítást. A Kunhalmi Ágnest és Tóth Bertalant szeptember 19-én a párt online kongresszusán, valódi verseny nélkül választották meg nagy többséggel a párt élére (86 százalék). Más jelölt nem volt, mert Mesterházy Attila és Havas Szófia nem tudta/akarta teljesíteni az induláshoz kötött feltételeket.

A párt elnökhelyettese Komjáthi Imre lett, alelnökének pedig Gurmai Zitát és Hegyi Gyulát választották, akik szintén Tóth Bertalan azon köréhez tartoznak, akik ugyan az idősebb generációt képviselik, a múltban többször kerültek konfliktusba a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormánnyal, ám a tavalyi önkormányzati választások óta a teljes összefogás mellett állnak. A választmány elnöke a korábban a posztot már betöltő Hiller István maradt, míg az elnökségbe a két társelnök által zárt listán előre megjelölt politikusok valódi verseny nélkül kerültek be.

A tisztújítást komoly belső viták előzték meg. A párt vezetése a nyár végén kizárta a Mesterházy Attilát jelölő és támogató teljes Pest megyei szervezetet, majd a tisztújítást levezénylő bizottság három nappal az online módon lebonyolított kongresszus előtt megváltoztatta a jelölési szabályokat úgy, hogy társelnöki pozícióra csak előre leadott zárt listákkal lehetett pályázni. Mivel Mesterházy Attilának így már kevés ideje maradt a saját elnökségének leendő tagjait kiválasztania, ezért tiltakozásképpen visszalépett a versenytől, míg Havas Szófia nem rendelkezett az induláshoz szükséges egyetlen feltétellel sem. A pártból kizárt Pest megyei alapszervezetek tagsága ezután tüntetést szervezett a párt szákháza elé.

Az MSZP támogatottsága az összes közvélemény-kutató intézet mérését figyelembe véve a legnagyobb különbségeket mutatja. A párt a parlamentbe jutási küszöb környékén, a Párbeszéd párttal közösen mérve (MSZP–PM) pedig 7–9 százalék között mozog a teljes felnőtt lakosság körében. 2018 óta tartó/folytatódó lassú, ugyanakkor folyamatos népszerűségvesztés a tisztújítás körül lezajlott viták, a Pest megyei szerveztek kizárása és Mesterházy Attila indulásának megakadályozása miatt a jövőben várhatóan nem áll meg.

A szivárványkoalícióban az MSZP egyre kisebb súllyal tud majd részt venni.

Folytatódik a kétfrontos állóháború

A következő hónapokban várhatóan nem érnek véget az ellenzéki pártok belső pozícióharcai, ahogy a körvonalazódó szivárványkoalícióban is tovább folytatódik majd a vita. Az egyéni választókerületekben induló közös jelöltek kiválasztásának módjáról, az előválasztás szabályairól, az országos listák számáról (egy vagy kettő) és a miniszterelnök-jelölt személyéről is várhatóan éles diskurzus fog kialakulni a szélsőjobbtól a balliberális pártokig terjedő ellenzéki szervezetek és politikusok között.

A közös program hiánya, az ideológiai távolság és a megosztó személyek kölcsönös elfogadásának problémája miatt megjósolható, hogy az ellenzéki politikát a 2020-as év következő hónapjaiban is a belső küzdelmek és az egymással való versengés fogja meghatározni, mely kétfrontos állóháborúban a kisebb pártok megítélése egyre kedvezőtlenebb lesz.

A szivárványkoalíció továbbra sem lesz képes hatékony politikával fellépni a stabil, egységes jobboldallal és kormányzattal szemben. Emiatt néhány ellenzéki csoport egyre szélsőségesebb és a társadalmi békét is veszélyeztető eszközökkel fog élni.