Címke: kultúrharc

A 20. században, mintegy száz éven keresztül változatos formában vívott progresszív kultúrharc után Magyarországon nemcsak politikai, hanem szellemi értelemben is fordul a szél. A posztkommunizmus 1990 és 2010 között tartó időszaka után konzervatív korszakváltásra nyílik esély. Ez immár nemcsak pártpolitikai, hanem kultúrpolitikai irányváltást is jelent. A politikai dominanciához kulturális hegemónia dukál. A 21. század második-harmadik évtizedében kapnak esélyt a nemzeti-konzervatív erők arra, hogy a száz évig meghatározó baloldali-liberális kulturális hegemóniának véget vessenek. Ebben nyer történelmi jelentőséget a jobboldali pártpolitika és a nemzeti értelmiség természetes szövetsége.

(tovább…)

A Magyarország szuverenitása ellen folyó összehangolt támadások újabb csatatere nyílt meg a legutóbbi időben, amikor a megszokott európai uniós jogi eljárások, politikai elmarasztalások és forrásvisszatartások mellett kialakult egy kulturális frontvonal is. Szivárványos karszalaggal focipályára lépő ellenfelekkel, a gyermekvédelmi törvény elleni lobbizással, a külföldi médiabefolyás növelésével és „oknyomozásnak” álcázott hírszerzéssel. A hagyományos értékeket, a nemzeti identitást, a család értelmét és a közbizalmat azért támadják, hogy rajtuk keresztül ássák alá az államot. Magyarország kulturális szuverenitásának támadása egy olyan stratégia mentén zajlik, ami a hibrid háború elméleti keretében helyezkedik el, gyakorlata pedig kulturális és kommunikációs eszközökkel történik. (tovább…)

Az állam stabilitása nagyban függ a kulturális egyediség maradandóságától és a kulturális egység fennállásától, ezek ugyanis a nemzeti szuverenitás és a népszuverenitás talaján álló, külső-belső demokratikus önrendelkezés alapjaihoz tartoznak. Annál is inkább így van ez, mert korunkban egyre inkább államfölötti és nemállami szereplők támadják a nemzetállamokat. Ez a küzdelem a szokványos gazdasági és jogi területek mellett pedig egyre inkább a „puha hatalom” terrénumán zajlik, ahol kevésbé észrevehető és nehezebben megállítható, de éppen ezért veszélyesebb tevékenység folyik az állam alapjainak aláásása, vagyis a destabilizálás érdekében. Manapság a nemzeti határokért vívott küzdelem a kulturális határokért folytatott küzdelemmel esik egybe. (tovább…)

A progresszivizmus a marxizmushoz hasonlóan névleg az egyenlőségért küzd, terminológiájában ragaszkodik az elnyomó-elnyomott dichotómiához, de a merev gazdasági aspektuson alapuló marxizmusba olyan dimenziókat emel be, mint a nemiség, szexuális orientáció és rassz kérdése. Az elmélet követői szerint társadalom szélére szorult csoportok „felszabadítása” elhozza a társadalmi egyenlőség utópiáját is. A progresszív ideológia valójában a társadalom alapjául szolgáló norma- és értékrendszer lebontására, a család és a nemzetállam dekonstruálására törekszik. Annak ellenére, hogy a progresszivizmust az „uralmi struktúrák” megdöntésének hevülete jellemzi és támogatói az elnyomott csoportok felszabadítását propagálják, az akadémiai szféra, a filmipar, a Szilícium-völgy és a multinacionális vállalatok nagy része is az ő narratívájukat képviseli. (tovább…)

Meg kell védenünk a saját kulturális örökségünket, a saját kulturális tradícióinkat az olyan nyugatról jövő nyomulással szemben, amihez nagyrészt nincsen semmi közünk – mondta Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatója az M5 Ez itt a kérdés című műsorában. Kiemelte, ilyen például a nyugati gyarmattartó országokban megjelenő faji konfliktus, amelyet a liberálisok igyekeznek hazánkba is behozni. Szintén ilyen próbálkozás jelenik meg az LMBTQ-mozgalmak részéről is, amelyek ugyancsak a nyugati liberális trendeket igyekeznek behozni Magyarországra a nemi identitás kapcsán. (tovább…)

A „kultúrharc” fogalma nem kultúrák közötti háborút, hanem a kultúráért zajló küzdelmet jelenti – nyilatkozta Békés Márton a Mandinernek. (tovább…)

Az ember Isten uralmát gyakorolja a teremtett világban. Ez a ránk ruházott kötelesség a kereszténydemokraták környezetvédelmi programjának filozófiai alapja. (tovább…)

A nyugati világ jelentős részét elárasztó kulturális konfliktusok azzal fenyegetnek, hogy leválasztják ezeket a társadalmakat a múltjukról. (tovább…)

Az amerikai és a nyugat-európai zavargások annak az irányvesztésnek a jelei, amely egyre inkább jellemzi a nyugati világot. Azok a szélsőbaloldali csoportok, amelyek szervezik ezeket a megmozdulásokat, kirekesztő álláspontot képviselnek és a klasszikus szabadságelvű liberális értékekkel szállnak szembe, komoly veszélyt jelentve az Egyesült Államok domináns pozíciójára nézve is – hangzott el a XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorában. Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, államtitkár elmondta: a kapitalizmus kommunizmus feletti győzelmével sokáig volt egy „univerzális receptje” a sikeres kormányzásnak, ez ugyanakkor egyre inkább eltűnni látszik és sorra jelennek meg azok a nemzeti megoldások, amelyek máshol keresik a választ. Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője szerint 2010 óta Magyarországon nem „kívülről irányított”, hanem „belülről vezérelt” változásnak vagyunk a tanúi, melynek folytán tíz éve „mi magunk döntünk önmagunkról”, és a szellemi hegemóniaküzdelemben egyre jobban áll a jobboldal. A műsor házigazdája, Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte: Közép-Európa, benne Magyarországgal, a stabilitás szigete, amely kimarad a nyugaton tapasztalható társadalmi és kulturális válságból. (tovább…)

Ha azt hisszük, hogy a siker receptje külföldről jön, akkor leszokunk a gondolkodásról, s így hiába veszünk át másutt jól működő intézményeket, mintákat, nem fogjuk tudni működtetni azokat. (tovább…)

Hosszú ideje a magukat progresszívnek nevező erők szabják meg, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem – mondta Gulyás Gergely a XXI. Század Intézet konferenciáján. (tovább…)

Korunkban kulturális proxyháború zajlik, amelyben az egyik fél a maga nézeteit az egyedül objektív és igazságos álláspontként kezelve leplezi politikai céljait és veszi fel a harcot a valósággal, a józan ésszel, a történelmi múlttal. A faji alapú politika antirasszizmusként jelenik meg, a cenzúratörekvéseket „nyílt társadalomnak” nevezik, az egyeseknek nem tetsző szobrok ledöntése pedig a sokszínűség nevében történik. Ma a BLM-mozgalom jelenti a kultúrharc legújabb állomását, a szimbólumok elleni küzdelem azonban régóta tart. Mi azonban nem akarjuk ezeket a mintákat követni és a saját utunkon akarunk járni – ez hangzott el  XXI. Század Intézet 2020. július 14-én Mozgásban – Kultúrharc a XXI. században címmel rendezett konferenciáján, amelyen az előadók az aktuális eseményeken túl azok történeti hátterére is rávilágítottak. (tovább…)

Mintha ismét ébredezne a marxizmus szelleme.

(tovább…)

Elkeseredett küzdelem dúl a közbeszéd és a politikai nyelv körül. (tovább…)

Vlagyimir Putyin alaposan megbotránkoztatta a fősodorhoz tartozó nyugati médiát a Financial Timesnak a G20-ak legutóbbi értekezletén adott interjújával.

(tovább…)