Válságban a román államiság

WP Post Author

Miközben a legtöbb európai ország az oltásoknak köszönhetően sikerrel vette fel a harcot a koronavírus-járvány sokadik hullámával szemben, addig Románia képtelen kilábalni a válságból. Az átoltottság mértéke továbbra sem éri el a 40 százalékot, és noha ez a szám a székelyföldi megyékben a legalacsonyabb, a románok sem hajlandóak oltakozni. Ennek hátterében azonban elsősorban nem az oltásszkepticizmus áll, hanem az állam cselekvőképességébe vetett hit megrendülése. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Románia egy évtizede húzódó politikai válság közepén van, egyre inkább elmélyülnek vagy gyarapodnak azok a törésvonalak, amelyek már magát a román államiságot is megkérdőjelezik. 2008 óta 16 különböző kormány állt az ország élén, melynek következtében annyira lerombolódott az állam tekintélye, hogy már saját állampolgárai sem bíznak benne.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése szerint Romániában a katasztrofális víruskezelés oka abban rejlik, hogy az ország az elmúlt évtizedben egy lerombolt tekintélyű, klánérdekeknek kiszolgáltatott és ezáltal cselekvőképtelen országgá vált.

Permanens válság Romániában

Már a 2021 tavaszán megkezdődött oltáskampány során is szembetűnővé vált, hogy a rendszeres kormányválságokkal küzdő Románia képtelen a védekezés hatékony megszervezésére, azóta pedig fokozottan világossá vált, hogy a kormányzati stabilitás hiányából fakad az ország víruskezelési kudarca is. Romániának 2010 és 2021 között 16 különböző kormánya volt, így kijelenthető, hogy egy évtizede a permanens politikai válság állapotában van.

Utoljára 2004 és 2008 között esett meg, hogy a Călin Popescu-Tăriceanu vezette kormány képes volt kitölteni négyéves mandátumát.

A román politikai paletta rendkívül színes jellegéből adódóan egy töredezett politikai rendszert alkot, amelynek legmeghatározóbb eleme az állandó koalíciókényszer. A Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat, PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (Partidul Național Liberal, PNL) sorolható a hagyományos, erős pártok közé, azonban mellettük egy sor olyan párt van, amelyek a mérleg nyelvét képesek képezni kormányalakítás során. Történelmileg ilyen pártnak tekinthető az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az utóbbi években ebbe a kategóriába besorolódó Mentsétek Meg Romániát Szövetség (Uniunea Salvați România, USR), a Népi Mozgalom Párt (Partidul Mișcarea Populară, PMP), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (Alianța Liberalilor și Democraților, ALDE) is. A politikai turbulenciát rendre éppen az okozza, hogy egyik párt sem képes önmagában többséget szerezni, míg a kisebb, királycsináló pártok nélkül esély sem adódik a kormányalakításra, amelyek így megkerülhetetlen szereplővé válnak. A többpárti koalíciós kényszer pedig egy-egy párt kilépése által folyamatosan magával vonja a kormányzati instabilitást, ami így Damoklész kardjaként lebeg az ország felett. Erre láthattunk példát 2009 októberében, amikor a PSD kilépett az Emil Boc vezette kormányból, illetve 2014 februárjában is, amikor a PNL lépett ki a Victor Ponta vezette koalícióból.

Arra is adódott példa, hogy a külső koalíciós nyomás hatására a szociáldemokraták egy év alatt két saját miniszterelnöküket (előbb 2017 júniusában Sorin Grindeanut, majd 2018 januárjában Mihai Tudosét) buktatták meg. 2008 óta a különböző kormányválságok következtében bizalmi szavazáson távolították el hivatalából Emil Bocot 2009 októberében, Sorin Grindeanut 2017 júniusában, Viorică Dăncilăt 2019 októberében, Ludovic Orbant 2020 februárjában, valamint Florin Cîțut is 2021 októberében.

Miután az elmúlt évtized során egyetlen kormány sem tudta kitölteni mandátumát, a választópolgárok is egyre inkább kiábrándulnak a politikai pártok ígéreteiből, amit jól mutat az évről-évre csökkenő választási részvétel is. 2008 óta közel tíz százalékot zuhant a választáson résztvevők száma, miután a legutóbbi 2020. decemberi parlamenti választások során mindössze 32 százalékos volt a résztvevők aránya. A rekordalacsony részvételt a koronavírustól való félelemmel sem lehet magyarázni, miután a társadalom többsége beoltatni sem akarja magát.

Sokkal inkább szerepet játszhat az, hogy a társadalom belefáradt a folyamatos megújulási kisérletek kudarcaiba.

A válság biztos jele a magyarellenesség

Érdemes azt is kihangsúlyozni, hogy országos szinten – Hargita megye kivételével – a székelyföldi megyék roppant alacsony részvételi aránnyal bírnak a választások során, aminek oka, hogy a székelyföldi magyarok eltávolodtak a politikától, mivel érzésük szerint a szavazatuk leadása semmin sem változtat. A magyar kisebbség jogainak korlátozása a román állam által szintén ráerősít erre a bizonytalanságra és közbizalmi válságot okoz az állammal szemben. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy mivel a magyar kisebbség állammal szembeni bizalma alacsony, ebből fakadóan nem meglepő módon Székelyföldön a legalacsonyabb az oltakozási hajlandóság az egész országban. Ezt tovább tetézi, hogy a vakcinakampányért felelős állami szerv magyarul egyáltalán nem kommunikál, továbbá az állam román nyelvű kommunikációja is zavaros, ezért az emberek alternatív hírforrásokhoz fordulnak. Ez pedig táptalajul szolgál az online térben magyarul keringő összeesküvés-elméletek terjesztésére, aminek erős hajtóereje az „elit” és a hatalmon lévők elleni bizalmatlanság.

A megrendült államisággal rendelkező Románia tovább tetézi a jelenlegi krízist azzal, hogy az őshonos kisebbségek alapvető jogait nem tartja tiszteletben, ezzel pedig tovább csökkenti oltási hajlandóságukat is.

Az is visszás döntésnek bizonyult, hogy az oktatási szaktárca nem biztosította a kisebbségek oktatási és nyelvi jogait a jelenlegi válság során sem, amit jól mutat, hogy a digitális távoktatást is csak románul szervezték meg.

A magyarság bizalmát az is tovább erodálta a román állam irányába, hogy a szükségállapot bevezetésével egyidejűleg az Emberi Jogok Európai Egyezményének alkalmazását is felfüggesztette az állam. Ismeretes, hogy 2020 áprilisában a magyar kormány segítséget nyújtott a külhoni magyaroknak különböző egészségügyi kellékek ajándékozásával, amit a román média arra használt fel, hogy a helyi magyar kisebbség ellen uszíthasson a járványhelyzet kellős közepén. A magyarellenes megnyilvánulások fokozódása egyébként nem ritka a politikai instabilitással küzdő országokban (legfőképp Romániában és Ukrajnában), miután a politikai elit politikai tőkét akar kovácsolni a „magyar kérdésből” s ezáltal elterelni a figyelmet az állandó kormányválságokról.

Megszűnőben az állam autoritása

A járvány kirobbanása óta általánosan elterjedt jelenséggé vált, hogy az állampolgárok megszegték a kijárási tilalmat, majd a magas összegre megbírságolt személyek jogsérelmeinek következtében –a román alkotmánybíróság megállapítása nyomán – több tízezer per van kilátásban a román hatóságok ellen. De az is gyakran esett meg, hogy a hazaérkező vendégmunkások különböző trükkök által Bulgárián keresztül próbáltak bejutni Romániába, hiszen az onnan érkezőkre kevésbé szigorú járványügyi szabályozások vonatkoztak. A katasztrofális járványügyi adatokra való tekintettel Klaus Iohannis román köztársasági elnök hiába kérte arra többször a vendégmunkásokat, hogy „ne jöjjenek haza”, a legtöbb esetben semmibe vették szavait. A közbizalom megrendülését az is kellően szemlélteti, hogy egy 2021 közepén végzett felmérés szerint rendkívül alacsony az emberek politikai intézményekbe vetett bizalma: mindössze 13 százalékuk bízik a parlamentben, 15 százalékuk a pártokban és 21 százalékuk a kormányban. A Román Statisztikai Hivatal felmérése pedig arra mutatott rá, hogy a koronavírussal kapcsolatban a társadalomnak mindössze 1 százaléka bízik meg az elnökben, a parlamentben és a gyógyszertárasokban.

A Romániában élők bizalmatlansággal tekintenek a lerombolt tekintélyű államra.

Az ördögi kört tovább fokozza, hogy a folyamatos kormányválságok közepette az állampolgárok szavazatai leértékelődnek, hiszen a választási eredmények nem tükröződnek a kormányok összetételében, amelyek végső soron a politikai elit háttéralkujainak eredményeként jönnek létre. Egymással rivális pártok elvtelen koalíciókészséget mutatnak egymás felé, ami által a határvonalak is elmosódnak.  Erre jó példa, hogy a 2016 után korrupció billogával megégetett Szociáldemokrata Pártot a Nemzeti Liberális Párt váltotta a kormányban, majd – 3 év eltelte és 5 kormány bukása után – a liberálisok mégis a szociáldemokratákkal közösen alakítottak kormány 2021 novemberében.

A „korrupcióellenesség” erodáló hatása az államra

Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a „korrupcióellenes” ügynökség tevékenysége szintén tovább zilálta a gyenge lábakon álló román államiságot. Maga az intézmény megalapítása 2002-re datálható, amikor is a NATO-csatlakozás feltételeként Traian Băsescu elnök harcot hirdetett a korrupció ellen. Băsescu azonban a saját, legbizalmasabb köréhez tartozó jogászokkal töltötte fel az intézményt annak érdekében, hogy politikai ellenfeleivel leszámolhasson, ami végül 2005-ben a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatósággá (Direcţia Naţională Anticorupţie, DNA) alakult. A DNA tevékenységére az is árnyékot borít, hogy 2009-ben a román titkosszolgálattal (Serviciul Român de Informații, SRI) együttműködve hallgattak le több mint 6 mililó embert. Egyébként az SRI-vel való együttműködés egyértelműen a kommunista időkben megszokott működési és tevékenységi módra utal, amelynek célja a politikai ellenfelekkel való leszámolás.

A DNA élére 2013-ban került Laura Codruța Kövesi főügyész, aki valóságos hajtóvadászatot indított a román politikai élet szereplői ellen, tömegesen gyártva a vádiratokat. Miután a vádakat gyakran sietve és megalapozatlanul készítették elő, azok gyakran el is buktak a bíróság előtt, és a DNA vezetőjét kritikusai politikailag motivált boszorkányüldözéssel vádolták. A Szociáldemokrata Párt éppen azért került a DNA kereszttüzébe, mert a korrupcióellenes hivatalt, a 2015 és 2017 között regnáló Cioloș-kormányt, valamint a Mentsétek Meg Romániát Szövetséget egyaránt a Soros-birodalom kiszolgálóinak nevezte. A futószalagon gyártott vádiratok azonban a DNA ellenőrzését végző romániai szervek figyelmét is felkeltették, aminek következtében még Codruţa Kövesi ellen is eljárás folyt, akit végül felmentették, azonban egyik beosztottját, Mircea Negulescut 2020 júliusának végén letartóztatták. A vád szerint Negulescu többször is megfélemlítéssel vagy vádalkuval próbálta hamis tanúzásra rávenni az általa vizsgált korrupciós ügyek szereplőit, amivel újabb ügyekhez igyekezett „bizonyítékokat” kreálni. Negulescunak több meghatározó politikus elleni vizsgálatban is szerepe volt, ami által bizonyítást nyert a DNA által kezdeményezett ügyek politikai motivációja. A megteremtett káosz eredményeként Codruţa Kövesit leváltották a korrupcióellenes hivatal éléről, de felfelé bukott: az újonnan megalapított Európai Főügyészség vezetője lett 2019 októberében, amihez egyébként a magyarországi ellenzék mindenáron csatlakozni akar.

Románia példája mutatja, hogy a korrupcióellenesség politikai hívószóként jól alkalmazható, ám a valóságban gyakran egy politikai stratégia része, amelynek célja a politikai ellenfelekkel való leszámolás.

Új törésvonalak

Az elmúlt időszak politikai káosza, amelyet a koronavírus-járvány okozta zavar csak tovább fokozott, új társadalmi–politikai törésvonalakat eredményezett. A legutóbbi választásokon a Románok Egyesüléséért Szövetség (Alianța pentru Unirea Românilor, AUR) 10 százalékos eredmény tudott elérni George Simion pártelnök vezetésével, ezzel a negyedik legnagyobb erő lett a parlamentben. A párt ma már leginkább „mindenellenes” formációként határozható meg, ami által nehéz az AUR valós politikai arcélét megrajzolni, ugyanis mindent és mindenkit gyűlöl a román nacionalizmuson, az ortodoxián és az egyesülési törekvéseken kívül.

Az AUR által kirobbantott, első társadalmi törésvonal a járványhoz való viszonyulásban érhető tetten. Míg a társadalom egy része betartja a szabályozó intézkedéseket és oltakoznak, addig kialakult egy olyan többség, amely szembe megy a maszkhasználattal, a lezárásokkal, az oltásokkal. Az AUR sikeres parlamenti szereplésének ez az egyik kulcsa. A párt és képviselői nyíltan buzdítottak az intézkedések ellen, tüntetéseket szerveztek és cselekedeteikkel a megosztottságot növelték az amúgy is konszenzushiányban szenvedő országban.

A második társadalmi törésvonal a román ortodox egyház üzeneteinek befogadása körül alakult ki. Mivel az egyházat negatívan érintették a korlátozó intézkedések, nem tudtak tömegrendezvényeket szervezni, ezért ők is nyíltan buzdítottak a szabályozások ellen. A zavart csak fokozta, hogy az ortodox vezetés a legsúlyosabb járványügyi helyzetben is képes volt kilobbizni a kormányzatnál azt, hogy rájuk ne vonatkozzanak a korlátozások, amiből szintén az AUR tudott profitálni. Bár az ortodox egyház hivatalosan semlegesnek tarja magát a választási kampány során, ennek ellenére az igen jó egyházi kapcsolatokkal rendelkező AUR társelnökkel, Claudiu Târziuval fotózkodva több pap is támogatásáról biztosította a pártot. Emellett még a Román Ortodox Egyház a hivatalos WhatsApp-csatornáján keresztül is az AUR támogatására buzdította a híveket. Ennek köszönhetően nem meglepő, hogy jellemzően azokban a megyékben teljesítettek igazán jól az AUR jelöltjei, amelyekben az ortodox egyház is erősebb.

Az AUR megjelenése felerősíti a meglévő és újonnan létrejött törésvonalakat, ami a kormányzati stabilitás és a társadalmi polarizáció tekintetében is további negatív hatásokkal jár.

A kérdés az, hogy hosszabb távon képes lesz-e a párt fennmaradni vagy a képviselői a továbbiakban beolvadnak valamely nagyobb párt frakciójába. Az egyik-másik frakció közötti vándorlás a román politikai életben olyannyira nem újkeletű magatartás, hogy a jelenségre a trasesim” szót használják, ami románul „pártcserét” jelent.

Instabilitást jelent a koalíciós kormányzás

A romániai politikai pártok viaskodása és koalíciós kormányzásuk Magyarország számára elrettentő példát mutatnak. Két vagy több párt jelentős ideológiai, nemzetpolitikai és gazdaságfilozófiai különbözőségek közepette képtelen hosszútávú, stabil együttműködést produkálni. Románia példáján jól látszik, hogy a politikai pártok legkülönbözőbb formációjú koalíciói jöttek létre, amelyeknek következtében Romániában már egy évtizede káoszkormányzás folyik. Ebben az is jelentős szerepet játszik, hogy a különböző politikai erők egyszerűen képtelenek következetes öndefiníciós folyamatoknak megfelelni, nincs víziójuk, se programjuk, csupán a politikai klánérdekek érvényesítése van előtérben.

Az össze nem illő mozaikokból álló tömörülések a hatalom iránti megszállottság és a „közös ellenség” legyőzéséből fakadó motivációból adódóan ideig-óráig képesek lehetnek együttműködni, azonban hatalomra kerülésük után borítékolható, hogy káoszt és instabilitást szabadítanak az országra, ahogyan erre Románia intő példaként szolgál.

Összességében megállapítható, hogy a katasztrofális román járványkezelés a permanens kormányzati instabilitás jelenségének következménye.

Az évente egymást váltó koalíciós kormányok, a magyar kisebbséggel szembeni jogsértések, a korrupcióellenes hivatal visszás tevékenysége, valamint az oltott–oltatlan törésvonal megjelenéséből sikeresen politikai tőkét kovácsoló AUR megerősödése mindössze tünetei az elmúlt évtized káoszkormányzásának. A román állam cselekvőképességébe vetett hit megrendült, és leginkább ennek tudható be az országban példátlanul nagy méreteket öltő oltásellenesség is.

Benedek Zsombor – Biró András