Az energetikai szuverenitásunk is tét a választáson

WP Post Author

A 21. század legégetőbb kérdésének a migráció és a világjárványok maradandósága mellett az energiakérdés fog bizonyulni. A tiszta, megfizethető, fenntartható és tárolható energia beszerzése az előttünk álló évtizedben nemcsak az átgondolatlan, ideologikus környezetvédő mozgalmak és a mögöttük álló globális lobbi miatt kerülhet veszélybe, hanem a geopolitikai játszmáknak is tárgyává válik. Az energiakihívás összefüggésében szemlélve az Északi Áramlat 2 beindítása, a Paks II. beruházás, a rezsicsökkentés fontossága és az amerikai–orosz–kínai kötélhúzás energiapolitikai vetülete egyaránt értelmet nyer. Ennek részeként szintén egy tőről fakad a lakossági energiaköltségek hazai állami szabályozása, az atomenergia „zöldként” való elismertetése és a klímapolitikai szuverenitás. A XXI. Század Intézet rendezvényén a témában Hortay Olivér, Kitta Gergely és Kosztur András beszélgettek Deák Dániel moderálása mellett, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy az energiakihívásra adott válaszunk a 2022-es magyarországi választások tétjei között is szerepel.

Az orosz gáznak nincs alternatívája

A beszélgetés kiindulópontjául az orosz–ukrán konfliktus energiapolitikára gyakorolt hatása szolgált, aminek kapcsán Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója kifejtette, hogy az újonnan kiépített déli és északi gázáramlatok biztosítják az ellátást Ukrajna megkerülésével, ám a politikai szándék könnyen veszélyeztetheti ezt. Ennek kapcsán Hortay Olivér, a Századvég üzletágvezetője azt hangsúlyozta, hogy miután az Európába irányuló földgáz fele Oroszországtól jön, ezáltal rövid és középtávon az orosz gáznak nincs alternatívája.

Példaként említette, hogy a baloldali német kormány a saját érdekeivel ellentétesen akadályozza az Északi Áramlat 2 engedélyeztetési eljárását, aminek következtében egyre valószínűbb, hogy a németeknek jövő télen még az idei rekordalacsony mértéknél is szűkösebb földgáztárolói kapacitással kell számolniuk. Kitta Gergely, az MCC Klímapolitikai Intézetének stratégiai és kommunikációs vezetője egyetértett, hogy az orosz gáznak nincsen jelenleg alternatívája, amit azzal indokolt, hogy az unió önerőből mindössze 20 százalékban képes fedezni földgázigényét, emellett pedig az Egyesült Államokból – rendkívüli karbonlábnyom mellett szállított – cseppfolyósított gáz rendkívül drága.

Ideológiavezérelt ésszerűtlenség

A Századvég üzletágvezetője szerint a valódi problémát az jelenti, hogy az üdvözítendő fenntarthatósági célok mellé egyes országok olyan ideológiai célokat kötöttek, amelyek kontraproduktív hatást elérve csökkentik azok teljesíthetőségét. Meglátása szerint egy évtized távlatából az új alapokra helyezett német energiapolitika (Energiewende) láthatóan kudarcot vallott (átideologizált atomerőműellenesség, helyettük környezetszennyező szénerőművek építése, alternatív energiaforrások ésszerűtlen erőltetése), ám ennek beismerése helyett, tovább erőltetik a programot, ami mára ellátásbiztonsági kihívásokhoz vezetett az országban.

Ezek az ideológiavezérelt német törekvések pedig ma már az Európai Unió ellátását is veszélyeztetik – hangsúlyozta.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója arra világított rá, hogy a németek a saját érdekeikkel szemben cselekednek az energiapolitika terén, elég csak az Északi Áramlat 2, vagy az atomerőművek bezárását példaként említeni. Kétségtelen, hogy a gázvezeték megépítése, majd engedélyeztetése terén jelentős geopolitikai nyomás volt az amerikaiak részéről, ám ez jelenleg Németországra nézve egy „önpusztító politikában” ölt testet.

Az MCC Klímapolitikai Intézetének stratégiai és kommunikációs vezetője érdekes párhuzamot vont az 1998–2005 között, valamint a jelenleg kormányzó szociáldemokrata– zöld koalíció között. Úgy vélekedett, hogy amíg az előbbi kormányzat pragmatikus energiapolitikát folytatott – például elkezdte megépíteni az első Északi Áramlat gázvezetéket – addig a jelenlegi kormányzat érdekérvényesítésre képtelen, és inkább ideológiai okokat favorizál.

Kibontakozó atomreneszánsz

A fenntarthatóság témakörére áttérve Hortay Olivér felhívta a figyelmet, hogy mostanra többségbe kerültek a nukleáris energiapárti államok az unióban, aminek következtében nem túlzás egy kibontakozó atomreneszánszról beszélni. Miután kizárólag a megújuló energiaforrásokra támaszkodva nem lehet fenntartható jövőt építeni, jelentős sikernek minősül, (például a magyar–francia atomszövetség szempontjából is) hogy az Európai Bizottság fenntartható energiaforrássá, vagyis zöldenergiává minősítette az atomenergiát. Az üzletágvezető szerint magyar energiapolitika 2010 óta új alapokra helyezte az állam szerepét, valamint a tarifa-szabályozás kérdését, amelyeket a kezdeti heves támadások után egyre több ország kezdett másolni.

Ennek kapcsán Kitta Gergely felemlegette, hogy anno rezsicsökkentés politikájának bevezetése miatt kötelezettségszegési eljárást indítottak hazánk ellen, most pedig az európai országok jelentős része hasonló intézkedéseket vezet be.

Hortay Olivér arra emlékeztetett, hogy a baloldal 2002–2010 közötti kormányzásának utolsó éveiben Magyarországon volt a legdrágább a földgáz vásárlóerő-paritáson vizsgálva. Az Európai Bizottság által előterjesztett Fit for 55 klímavédelmi javaslatcsomag részeként javasolt lakossági karbonadó jelentős terheket róna a háztartásokra is, aminek azonban a legnagyobb abszurditása, hogy ugyanakkora hozzájárulást követelne egy német és egy magyar háztartástól is.

A karbonadó által a Bizottság önálló, a tagállamoktól független bevételhez jutna, ami által könnyen azonosítható a föderalista, birodalomépítő szemlélet az elgondolás hátterében – emelte ki.

Az április választás tétje

Kitta Gergely véleménye alapján egészen más projekt folyik a jólétbe beleszületett nyugati társadalmakban, mint az azért megdolgozó Közép-és Kelet-Európában, hiszen térségünkben fenntartható módon kell növelni az életszínvonalat, ahogyan azt a magyar kormány teszi. Kosztur András szerint ehhez elengedhetetlen a pragmatikus és kölcsönösen előnyös viszony Oroszországgal, miután a reálpolitikai valóság ezt diktálja, annak ellenére, hogy egyes politikai erők nem hajlandóak szembesülni vele. Erre kellően rávilágít, hogy Nyugaton az ideológiavezérelt külpolitika következtében megjelent az „enni vagy fűteni” dilemma, míg a magyar rezsicsökkentés politikája iránymutatóvá vált – ezt már Hortay Olivér mondta.

Az április választások kapcsán úgy vélekedtek a vendégek, hogy egyértelműen elkülöníthető a baloldal, valamint a jobboldal Magyarország energetikai szuverenitásáról vallott véleménye. Kosztur András szerint a regnáló kormány pragmatikus külpolitikája és a baloldal által vallott, idegen érdekeket képviselő hidegháborús pszichózisa között lehet választani, Hortay Olivér szerint tapasztalati alapon dönthetnek a választók a 2010 előtti, illetve utáni energiapolitika között, míg Kitta Gergely szerint a nemzeti érdekeket és rendet képviselő kormánnyal szemben az ellenzéki szivárványkoalíció a káoszt tudja alternatívaként felkínálni az energiapolitikában is.