Címke: Békés Márton

A NER a normalitás, most vagyunk rendben, amit viszont az ellenzék tervez 2026-tól, az abnormális, ugyanakkor ez jó és természetes, mert így meg lehet mutatni, hogy az ország egyetlen „jó fidesze” a Fidesz, és egyetlen „orbánviktora” maga Orbán Viktor – fogalmazott Békés Márton a XXI. Század Intézet igazgatója a Nemzeti Maximum című legújabb könyvének bemutatóján. A Terror Háza Múzeumban rendezett eseményen L. Simon László József Attila-díjas író laudált, a szerzővel pedig Szentkirályi Alexandra, a budapesti Fidesz elnöke, a fővárosi közgyűlési frakcióvezetője, és Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója beszélgetett Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzőjének moderálásával. (tovább…)

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Köztársaság a Birodalom ellen, Amerikából nem lesz Európa. Békés Márton, az Intézet igazgatója arról beszél, hogy miközben Amerika sebességet váltott és teljes gázzal hajt előre, addig Európa továbbra is rükvercbe kapcsolva marad. A 21. század kiszabadult szellemét azonban már nem lehet visszagyömöszölni a 20. század palackjába.   (tovább…)

A magyar nagystratégia lényege a drámaian változó nemzetközi környezetben, romló európai perspektívák közepette is állandó történelmi célkitűzés megfogalmazása. Egy ilyen „21. századi kis magyar nagystratégiára” tett javaslatot Békés Márton történész–politológus és Tóth Máté energiajogász a Látószögön 2025 februárjában megjelent kétrészes vitaírásában. (tovább…)

A Nemzeti Együttműködés Rendszere, amint az az Alaptörvényből is kiolvasható, a nemzeti és népszuverenitáson alapszik, amely az ország politikai, gazdasági és társadalmi stabilitását eredményezi. Ezzel összefüggésben és különösen az elmúlt hetek-hónapok körülményei között érdemes a napi aktualitásokat integrálva, ugyanakkor távlatosabban is szemlélődve összegzést készíteni arról, hogy melyek azok az egymással látványosan együttműködő külső-belső aktorok, amelyek Magyarország szuverenitását aláásni, stabilitását pedig megingatni igyekeznek. Az első részből is láttuk, hogy a baloldali ellenzék képtelen a politikai cselekvésre, így hát újabb jelenségek tűnnek föl a belpolitikai láthatáron: a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtó és az Alinsky-módszer végrehajtása. (tovább…)

A tizennégy éve folyamatosan kormányzó Fidesz–KDNP jelenlegi ciklusának közepére esik az egyidőben tartott európai parlamenti és önkormányzati választás. A mostani ciklus második felének letelte után, 2026 tavaszán esedékes a következő országgyűlési választás, melynek végeredménye alapján rendezkedik be a 2030-ig tartó újabb ciklus. Mindez azt jelenti, hogy a rendszerváltoztatás óta ezidáig eltelt nem kevesebb, mint egy emberöltőnyi időszak legfontosabb rendszeralapító és egyben korszakos teljesítménye nem más, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének létrejötte, működése s folytatása. Ebben a történelmi helyzetben nem csodálható a baloldali ellenzék válsága, hiszen nem a kormány, hanem a rendszer ellenzékeként viselkedik, márpedig ilyen iránt egyszerűen nem mutatkozik társadalmi szükséglet. (tovább…)

A 21. század komplex nemzetközi geopolitikai és globális kulturális viszonyai közepette a külföldi befolyásgyakorlás nem mindig olyan egyértelmű és nyomon követhető, mint a korábbiakban. A szuverenitássértő kísérletek gyakran a politika küszöbje alatt maradnak, nem ritkán jogi ajánlások formájában történnek, tőkebefektetések vagy éppen azok megvonása képében manifesztálódnak, esetleg nemkormányzati szervezetek demokrácia-méricskélő listáiba csomagolják őket. Az ennél egy fokkal nyíltabb, de még mindig „baráti zónában” maradó befolyásolási próbálkozások a sokféle lehetőséget megengedő diplomáciai csatornákon keresztül érkeznek, melyek közül jelenkori viszonyaink között kitüntetett helyen szerepel – hatékonysága és nehéz tettenérhetősége miatt – a célország nyilvánosságának szerkezeti-tartalmi átalakítása. Modern médiaháború ez, egészen pontosan a médián keresztül vívott háború. (tovább…)

Az elmúlt években hazánkban is tapasztalható külföldi beavatkozások és szuverenitássértő incidensek arra utalnak, hogy a 21. században a nemzetállamok önrendelkezését újabb kihívások érik. A látványos és kézzelfogható ellenséges lépések mellett egyre többször fordul elő, hogy a szuverenitás megsértése és a belügyekbe való beavatkozás helyettesítőkön keresztül történik, legyenek azok nemkormányzati szervezetek, föderális bíróságok, nemzetközi nagyvállalatok vagy külföldről finanszírozott médiafelületek. Az is jellemző, hogy a szuverenitás támadásának korábban megszokott, többnyire gazdasági, katonai és politikai területei mellett, sőt helyett, a lehető legszélesebben értett kulturális mezőben zajlanak a destabilizációs kísérletek. Éppen ezért napjainkban fokozottan szükséges a kulturális szuverenitás védelme, megerősítése és fejlesztése, miután ez az állam immunrendszere. (tovább…)

„Húsz évig tartó következetes építkezés, magasszintű szellemi háttérsugárzás és erőteljes népi felhatalmazás kellett a legutóbbi kétharmados jobboldali győzelemhez, és ahhoz, hogy letisztuljon, megerősödjék a konzervatív eszmerendszer Magyarországon” – ezzel nyit az az interjú, amelyet A harmadik nemzedék cím alatt a Magyar Demokrata közölt. A beszélgetésben Békés Márton, mint a Kommentár folyóirat főszerkesztője beszélt a negyedévente megjelenő lap hivatásáról, de kitért a jobboldali kormányzás konzervatív gondolati hátországára is. (tovább…)

A 20. században, mintegy száz éven keresztül változatos formában vívott progresszív kultúrharc után Magyarországon nemcsak politikai, hanem szellemi értelemben is fordul a szél. A posztkommunizmus 1990 és 2010 között tartó időszaka után konzervatív korszakváltásra nyílik esély. Ez immár nemcsak pártpolitikai, hanem kultúrpolitikai irányváltást is jelent. A politikai dominanciához kulturális hegemónia dukál. A 21. század második-harmadik évtizedében kapnak esélyt a nemzeti-konzervatív erők arra, hogy a száz évig meghatározó baloldali-liberális kulturális hegemóniának véget vessenek. Ebben nyer történelmi jelentőséget a jobboldali pártpolitika és a nemzeti értelmiség természetes szövetsége.

(tovább…)

A 21. század első negyede kellő bizonyítékát fogja szolgáltatja annak, hogy az államszervezési alapelvek és a társadalomszerveződési formák, nem is beszélve a gazdaságirányítás mikéntjéről és a politikai képviselet módjáról, egytől egyig gyökeres megújulásért kiáltanak. Nem lehetséges azonban a visszatérés a 20. század valamely gondolkodásához, különösen nem mindenestül elavult gyakorlatához, hiszen „a 21. század nem a 20. század folytatása” (Schmidt Mária). Új korszellemre van szükség, és minden attól terhes, hogy az a Régi Rend lidércnyomása lesz-e, afféle zombiideológiákkal és a hanyatló egypólusú világrend mögött álló haldokló eszmerendszer feltámasztásával, vagy pedig a készülődő Új Erők rátalálnak arra a Zeitgeistre, amely szintézist teremt. Az eljövendő korszak szellemének nevét és politikai rendjét keressük tehát. (tovább…)

Az 1990 és 2010 közötti posztkommunista korszakban a polgári-jobboldali erők két alkalommal ugyan kormányra tudtak kerülni, de e két évtizedben a szocialista-liberális erők mindvégig uralmuk alatt tartották a jogi, gazdasági és politikai struktúrákat, mégpedig sértetlen kulturális hegemóniájuk ernyője alatt. A 2010-ben bekövetkező kormányváltásról rövid idő alatt kiderült, hogy rendszerváltással ér fel, mivel nem csak az 1989/90-es rendszerváltoztatás befejezését jelentette, de az Alaptörvény révén egy új rendszer létrehozását is. Az elmúlt négy országgyűlési választáson a konzervatív-kereszténydemokrata erők által aratott, kétharmados törvényhozási felhatalmazással végződő győzelem az egyértelmű politikai többség után már a társadalmi többség kialakulására utal. A következő lépcsőfok ezek betetőzése kulturális többség révén. (tovább…)

Míg a magyar jobboldal az elmúlt tizenkét évben egymás után négy alkalommal szerzett alkotmányozó többséget eredményező felhatalmazást össznemzeti programja megvalósításához, addig a magyarországi baloldal ciklusról-ciklusra mindjobban integrálódott a globális-progresszív hálózatokba, egyre rosszabb választási eredményeket produkálva. Ezek a körök a transzatlanti, sőt kifejezetten amerikai kormányzati és nemkormányzati csatornákon keresztül, a pénzügyi, politikai és hírszerzési eszközöket egyaránt mozgósítva tizenkét év alatt teljesen magukba olvasztották a hazai baloldalt. Egyes pártok (Jobbik, LMP, MSZP) fokozatosan estek áldozatul e bekebelezésnek, mások szíves-örömest olvadtak be, hiszen alapító céljuk eleve ez volt (Demokratikus Koalíció, Momentum), ám olyanok is akadtak, amelyek kifejezetten e folyamat végrehajtására szerveződtek (Együtt, Párbeszéd). A 2022-es nagy lelepleződés a projekt végpontjára derített fényt. (tovább…)

A magyarországi baloldal történelmi válsága közepette pártjaik legfeljebb botránypolitizálásra tudják kihasználni parlamenti jelenlétüket. Ezért minden korábbinál látványosabb azoknak a hivatásos „civileknek” a fellépése, akik legújabban a közoktatásügyben tapasztalható elégedetlenkedésre települtek rá. Innen visszatekintve válik igazán világossá az elmúlt tíz év tapasztalata, mely szerint egy vágyott magyar Majdan technológusai dolgozzák ki az éppen aktuális ügy dramaturgiáját, ők határozzák meg a tüntetések színpadra állításának műfaját s írják meg a szakmai problémák politikai konfliktussá szélesítésének forgatókönyvét. A módszertan nem saját, hanem nemzetközi receptet követ, amelyet számos „színes forradalom” során sikerrel alkalmaztak, a hozzávalók (médiahadjárat, nagykövetségi nyomásgyakorlás, operatív beavatkozások, Soros-dotáció) gondos adagolásával együtt. (tovább…)

A kormányzó pártszövetség és a magyarországi baloldalt alkotó féltucat ellenzéki párt között akkorák a szervezeti, szellemi és személyi különbségek, hogy mennyisége és minősége új kifejezést kíván. Ez a stratégiai aszimmetria, amely arra utal, hogy a két pártcsoport közötti szervezeti-intézményes, intellektuális és vezetési, tudásbéli egyenlőtlenségek egyenként is drámaivá váltak, de együttes hatásuknak köszönhetően minden bizonnyal maradandók lesznek. Ez egyfelől azt jelenti, hogy Magyarországon a rendszerellenzékiség folytathatatlanná vált, másfelől pedig, hogy akadálytanul megnyílik a Fidesz–KNDP előtt az a középtávú politikai tervezési időszak, amely 2022–2030 stratégiai horizontját alkotja. (tovább…)

A Fidesz–KDNP elmúlt 12 éves kormányzása és a hazai nemzeti-konzervatív szellemiségnek a rendszerváltoztatás óta eltelt 32 évben véghezvitt építkezése vezetett oda, hogy ma Magyarországon jobboldali politikai konjunktúra tapasztalható és konzervatív kultúrfölény érvényesül. A sorrendben a negyedik, minden korábbinál nagyobb arányú kétharmados győzelem és a politikai gondolkodás látványos megújulása kéz a kézben jár, sőt egymást feltételezi.

(tovább…)

Demokráciában a többség dönt, amely többséget választásról-választásra meg kell szerezni, amelyhez meg kell szervezni és össze is tartani. Előbbi politikai eszközökkel, utóbbi kulturális üzenetekkel lehetséges. A politikai tervezés háromféle többségről tud: van politikai többség, amely a törvényhozásban érvényesül, van társadalmi többség, ami a szavazók számában mutatkozik meg, végül létezik kulturális többség, amely az előbbieknél nehezebben mérhető, ám érvényesülése eltéveszthetetlen. A politikai többség a parlamenti ciklusokhoz kötődik, a társadalmi többség létrejötte a kormányzat középtávú munkájának eredménye, míg a kulturális többség ezeknél hosszabb távú és nem is csak állami cselekvés gyümölcse. Ebből is látszik, hogy a többég stratégiája három lépcsőből áll: első a politikai többség létrehozása, amelyet megerősít társadalmi többséggé való kibővítése s végül betetőz a kulturális többség – persze nem magától való – kialakulása. (tovább…)

Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója Nemzeti blokk – A Nemzeti Együttműködés Rendszere című könyvének megjelenése kapcsán könyvbemutatót szervezett Intézetünk. A laudációt Frank Füredi szociológus professzor tartotta, aki hangsúlyozta, hogy a könyv közérthetően magyarázza el azt a belülről vezérelt magyar rendszert, amelyben a kormányzat a felmerülő kihívásokra a nép elvárásainak megfelelően válaszol, és nem globalista mintákat akar importálni. A rendezvény kerekasztal-beszélgetése során Békés Márton, G. Fodor Gábor és Galló Béla cseréltek eszmét, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy napjainkban a legfontosabb törésvonal a nemzeti és nemzetközi erők között húzódik, mely küzdelemben a külföldi minták másolása helyett belülről vezérelt államfilozófiai megközelítés szükséges. Ezért azonban folyamatosan meg kell harcolni és stratégiát kell alkotni, hogy a szuverenitásunkkal élni tudjunk s mi döntsünk magunkról. A rendezvény végén Deák Dániel tartott előadást a Fidesz–KDNP választási esélyeiről, és a biztató előrejelzések mellett mindenkit választásra buzdított vasárnap. (tovább…)

Az elmúlt tizenöt év számos nehézsége, mint a gazdasági válság, a migrációs krízis, a koronavírus-járvány, nyomában az energiaár-drágulás és most az orosz–ukrán háború ellen a magyar jobboldal nem a balról ismert megoldásokkal, azaz megszorítással, adóemeléssel és hamar lelepleződő kommunikációs trükkökkel vette fel a harcot, hanem a társadalmi konszenzus bővítésével. A Nemzeti Együttműködés Rendszere olyan közös pontokat keres, amelyben a lehető legtöbb magyar ért egyet, és így a politikai döntések mögött kellő legitimáció, azaz széleskörű társadalmi támogatottság alakulhat ki. A magyarok többsége egyetért abban, hogy „ha munka van, minden van”, hogy a távoli kontinensekről érkező illegális migrációt meg kell állítani, a rezsiárakat alacsonyan kell tartani, a békét pedig meg kell őrizni, és azokat, akik szomszédos országból, háború elől menekülnek, be kell fogadni, különösen, ha honfitársainkról van szó. (tovább…)

Békés Márton történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatójának Nemzeti blokk – A Nemzeti Együttműködés Rendszere című kötetével folytatódik az intézet 21 című zsebkönyvsorozata. A szerző szerint a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, melynek célja a nemzeti integráció konszenzusának megteremtése, csak belülről lehet megérteni.  (tovább…)

A Magyarország szuverenitása ellen folyó összehangolt támadások újabb csatatere nyílt meg a legutóbbi időben, amikor a megszokott európai uniós jogi eljárások, politikai elmarasztalások és forrásvisszatartások mellett kialakult egy kulturális frontvonal is. Szivárványos karszalaggal focipályára lépő ellenfelekkel, a gyermekvédelmi törvény elleni lobbizással, a külföldi médiabefolyás növelésével és „oknyomozásnak” álcázott hírszerzéssel. A hagyományos értékeket, a nemzeti identitást, a család értelmét és a közbizalmat azért támadják, hogy rajtuk keresztül ássák alá az államot. Magyarország kulturális szuverenitásának támadása egy olyan stratégia mentén zajlik, ami a hibrid háború elméleti keretében helyezkedik el, gyakorlata pedig kulturális és kommunikációs eszközökkel történik. (tovább…)

Az állam stabilitása nagyban függ a kulturális egyediség maradandóságától és a kulturális egység fennállásától, ezek ugyanis a nemzeti szuverenitás és a népszuverenitás talaján álló, külső-belső demokratikus önrendelkezés alapjaihoz tartoznak. Annál is inkább így van ez, mert korunkban egyre inkább államfölötti és nemállami szereplők támadják a nemzetállamokat. Ez a küzdelem a szokványos gazdasági és jogi területek mellett pedig egyre inkább a „puha hatalom” terrénumán zajlik, ahol kevésbé észrevehető és nehezebben megállítható, de éppen ezért veszélyesebb tevékenység folyik az állam alapjainak aláásása, vagyis a destabilizálás érdekében. Manapság a nemzeti határokért vívott küzdelem a kulturális határokért folytatott küzdelemmel esik egybe. (tovább…)

A 2022-es választások előtt szűk fél évvel egy olyan politikai verseny tanúi vagyunk, amely egy nagyobb küzdelem része és a társadalom integrációjáért folyik. A napi aktualitások tétjét is jobban meg tudjuk érteni, ha a kampány eseményeit két integrációs modell harcaként fogjuk föl. A jobboldal (az Orbán Viktor vezette magyar kormány, a Fidesz–KDNP és támogatói) nemzeti alapon akarják integrálni a társadalmat, olyannyira, hogy politikai programjuk neve (Nemzeti Együttműködés Rendszere) is erre utal. A nemzeti integrációra irányul minden szociális, gazdasági és kulturális intézkedés, immár több mint tizenegy éve. Az ezzel szemben álló magyarországi ellenzéki pártok és nemzetközi háttértámogatóik viszont globális integrációban gondolkodnak. Ez felerősíti a társadalomban a centrifugális erőket, hogy az egyének közösségeiktől (család, nemzet, haza) elszakadva a globális s ne egy lokális rendbe illeszkedjenek. (tovább…)

Soros György nem népben, nemzetben, közösségben és hazában gondolkodik, hanem ezeken kívül helyezi el önmagát és azt a globális „nyílt társadalmat”, amit meg akar valósítani. Ez határozza meg a zsidósághoz, mint valláshoz és politikai közösséghez való hozzáállását is, nemkülönben azt az ellenséges érzületet, amelyet a zsidó állammal szemben táplál. Soros Györgynek útban van Izrael, mivel mint bármelyik más nemzetállam, vallási-etnikai-kulturális kötöttséget képvisel, és ezen alapuló államként, saját határai között működik. Soros ugyanis mindent, ami rögzített, fel szeretne oldani, mégpedig egy globális nyitott társadalomban. (tovább…)

Az elmúlt években egyre élesebbé vált a feltűnően külföldi érdekeket szolgáló ellenzék, valamint a nemzeti kormány közötti konfliktus. A baloldal történelmi okokból kifolyólag immár száz éve képvisel nemzetközi programot, őmellé társultak a nemzeti törekvésüket feladó valamikori rendszerellenes pártok s megerősíti szövetségüket több olyan párt, amelyek nyíltan vállalják, hogy nem többek egy európai/transzatlanti progresszív–kozmopolita misszió hazai képviselőinél. Napirendjük meghatározásában segítségükre van a nemkormányzati szervezetek tucatja, tematikájukat egy egész intézményhálózat dolgozza ki, hangjukat pedig felerősíti a kormánykritikus média. Utóbbi háromban az a közös, hogy egyaránt külföldről finanszírozzák őket. (tovább…)

A legfrissebb, 2021-es tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetközi nemkormányzati szervezetek (NGO-k) egymással összefonódó, önálló hatalmi komplexumként lépnek fel Magyarország ellen. A Pegasus-művelet volt az első alkalom, amikor egyértelmű bizonyítékot kaptunk arra, hogy Magyarország megtámadása egy globális hálózat nemállami eszközeivel megy végbe, amelyet vagy saját akaratából alkalmaz, vagy megbízásra dolgozva, kiszervezik neki. De bárhogy is legyen, annyi biztos: a Pegasus-művelet egy olyan titkosszolgálati manőver volt, amelyet nemzetközi nemkormányzati (fedő)szervezetek hajtottak végre. (tovább…)

Európa jövője a múltjában van. (tovább…)

A XXI. Század Intézet 400 oldalas ténykönyvet adott ki nyár végén Soros György közép- és kelet-európai tevékenységéről, amely a nemzetközi tőzsdespekuláns 1984 és 2020 közötti, nyílt és közvetett regionális befolyásszerzését vizsgálja. A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában című kötet összesen 18 országra terjed ki, amelyhez szerzői egy éven keresztül 12 nyelven gyűjtötték és elemezték a forrásokat. A közép-ázsiai és amerikai kitekintéssel kiegészített regionális körkép nyilvános adatok alapján bizonyítja, hogy Soros György tevékenysége elsősorban a nemzetállamok destabilizálására irányul. (tovább…)

Fekete-Győr András hite szerint neki jár a hatalom: lévén közismert jogászdinasztia sarja, kipróbált kommunista funkcionárius unokája, impexes szülők gyermeke. (tovább…)

Azzal, hogy 2020–21 fordulóján egyetlen nemzetközi párttá állt össze az ellenzék a magyar kormánnyal szemben, a hazai történelemből immár száz éve jól ismert mintázat tért vissza. A magyarországi progresszív erők (radikális liberálisok és velük szövetkező baloldaliak) 1918 óta külföldi érdekeket kiszolgáló, kívülről irányított, egységes csoportot képeznek. A 20. század során több alkalommal is koalícióra léptek egymással, hogy keleti vagy éppen nyugati irányból várva az utasításokat, a nemzeti érdeket alárendeljék a mintául választott égtáj akaratának, amelyet a mindenkori „haladás” aktuális hordozójának véltek. Szövetségük legújabb változata arra készül, hogy 2022-től ezt a hagyományt folytassa.

(tovább…)

Minden a kultúrával kezdődik, és oda is tér vissza, és igen, harc zajlik, magáért a kultúráért. Ez Békés Márton új könyvének, a Kulturális hadviselésnek a témája. (tovább…)

Apró Antal és Donáth Ferenc életútjai 17 éven keresztül párhuzamosan haladtak. Gyermekeik azonban politikailag ismét egy oldalra kerültek, unokáik pedig szoros szövetségesei egymásnak. (tovább…)

Szerintem az, hogy én Gramscira támaszkodom, a baloldal számára veszélyes, mint ahogy én is meg lennék ijedve, ha ők Kornis Gyulára hivatkoznának. (tovább…)

A rendszerváltás után 2010-ig a liberális elit szoros kézzel fogta a kulturális hatalom gyeplőjét – mondja Békés Márton. (tovább…)

Az eltartott kisujjú, örökké vesztes konzervatívkodásnak nincsen semmi jövője. (tovább…)

Itt az ideje kulturális és nem csak törvényhozási többségben gondolkodni – véli Békés Márton történész. (tovább…)

(tovább…)

2021-re felálltak a belpolitikai frontvonalak: a nemzeti erők, amelyeket a Fidesz–KDNP parlamenti többsége és az Orbán-kormány képvisel, állnak szemben a sokféle összetevőből álló, kívülről irányított nemzetközi erőkkel. Míg a nemzeti erők egy hosszú történeti és politikai fejlődés eredményeképpen, széles társadalmi felhatalmazással, az elmúlt tíz évben önálló, magyar modellt hoztak létre, addig utóbbiak 2018 óta egyre inkább egy több frakcióból álló „nemzetközi párttá” álltak össze. Mindez annak a világméretű küzdelemnek a keretében helyezkedik el, amely az egymásnak feszülő globális és lokális erők között folyik, más szavakkal az internacionalista érdekek és a nemzetállami értékek konfliktusát jelenti. (tovább…)

A közvetett befolyásszerzés, a diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlás, valamint az amerikai erőt a maga érdekkijárójának használó Birodalom praktikái térhetnek vissza. (tovább…)

A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójának új kötete Kulturális hadviselés címmel a kulturális hatalom elméletét és gyakorlatát mutatja be. (tovább…)

A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójának új kötete Kulturális hadviselés címmel a kulturális hadviselés elméletét és gyakorlatát mutatja be. (tovább…)

A nemzetközi konfliktusok helyben való megismétlődésének mintájára a klónok harca belpolitikai tekintetben is érvényesül. Az egymás hasonmásának tekinthető „színes forradalmakat” kívülről szervezik, az államcsínyek mindenütt puhán mennek végbe és a különböző Majdan-másolatok következményei is azonosak. (tovább…)

A 2010-es évek közepe óta megfigyelhető, hogy Soros György fokozottan a közép-európai, önrendelkezésüket védő, nemzeti kormányok ellen használja NGO-hálózatát és lobbitevékenységét, vagy ahogy ő nevezi: „politikai filantrópiáját”. A 2010 óta kormányzó Fidesz–KDNP-kormány, a 2015-ben hatalomra került PiS-kabinet, és a kettő tengelyén nyugvó visegrádi együttműködés, valamint a V4-ek felé gravitáló szlovén és szerb jobboldali kormányzatok által formált, markánsan bevándorlás-ellenes közép-európai blokk ellehetetlenítése a nemzetközi tőzsdespekuláns legújabb törekvése. Soros szerint a „nyílt társadalom” kialakulását napjainkban fenyegető legnagyobb veszély az EU-s költségvetés megszavazása ellen emelt magyar–lengyel vétó, amit Budapest és Varsó a „jogállami kritériumokra” hivatkozó brüsszeli nyomásgyakorlás ellenében alkalmazna – feltéve, ha rákényszerítik. (tovább…)

Az eredetiség hiánya, sőt az eredetinél is élethűbb másolatok elkészítésének technológiai lehetővé tétele nem hagyja nyom nélkül a világrendet és a hadviselést sem. (tovább…)

1989 Közép- és Kelet-Európa győzelme volt, nem a Nyugaté. (tovább…)

Orbán Viktor egy olyan nemzeti koalíciót hozott létre, mellyel számos korábbi társadalmi törésvonalat elfedett, több millió embert maga mögé tudott állítani. A Fidesszel szemben pedig internacionalista, kozmopolita, illetve a nemzeti kérdések iránt közömbös pártok állnak, amelyek „nemzetközi brigádként” fognak szembeszállni 2022-ben a nemzeti oldallal – hangzott el Békés Márton történész és G. Fodor Gábor politológus beszélgetésén, amelyet Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Mozgásban című műsor műsorvezetője moderált. Békés Márton kiemelte: a magyar politikatörténetben két nagy áruló van: az SZDSZ, amely antikommunista pártként összeállt az egykori állampárttal, illetve a Jobbik, amely ugyan Gyurcsány Ferencék ellenében jött létre, most mégis vele szövetkezik. G. Fodor Gábor szerint a törésvonalak ilyen szintű átlépése hosszútávon semmiképpen sem marad büntetlenül, a Jobbik is az SZDSZ sorsára fog jutni. (tovább…)

Puskás páratlan játékához az kellett, hogy furfangos magyar játékot játsszon, amelyben szerencsés arányban keveredett egymással a kispesti vagány látványos taktikája és a nomád hadviselés stratégiája. (tovább…)

A gyarmatrendszer elleni lázadást nem deszantcsapatok bevetésével, hanem kötelezettségszegési eljárással büntetik. (tovább…)

A rendszerváltoztatás óta eltelt harminc évben három nagy pártpolitikai törésvonal érvényesült Magyarországon. 1989 és 1994 között a pártállami múlthoz való viszony jelölte ki a (poszt)kommunista–antikommunista törésvonalat, majd a rákövetkező időszak balliberális kormányzatai révén ezt felülírta a progresszív és a konzervatív erők közötti törésvonal, de 2010-től egyre inkább egy harmadik érvényesül, amely meghatározóbb az előző kettőnél, miközben integrálja is őket magába. Ez a harmadik törésvonal a nemzeti és a nemzetközi erők között húzódik, másként fogalmazva az ellentét a lokális és globális, a hazafias és kozmopolita pártok között feszül. A magyar pártrendszer e törésvonalak mentén értelmezhető, amikor az 1990-es választás nyomán kialakult, a ’90-es évek közepén megszilárdult, az ezredfordulón pedig rögzült, majd az elmúlt tizenöt évben lassan-lassan átalakult, hogy a mögöttünk hagyott évtizedben végleg átrendeződjön. Ez a folyamat fejeződött be 2018 és 2020 között, amikor véglegessé vált a nemzeti kormányzás mögött álló pártszövetség és a nemzetközi érdekeket szolgáló ellenzéki koalíció körvonala. Az elmúlt tíz évben az Orbán Viktor vezette Fidesz–KDNP-nek sikerült egy olyan új társadalmi koalíciót kormányzása mögé állítania, amely stabilan a hazai érdekek és értékek képviselete mellett szavaz. (tovább…)

A „kultúrharc” fogalma nem kultúrák közötti háborút, hanem a kultúráért zajló küzdelmet jelenti – nyilatkozta Békés Márton a Mandinernek. (tovább…)

Békés Márton szerint a szerbiai tüntetések annak az indirekt hadviselésnek a részei, amelynek révén a háttérhatalom Lengyelországtól Szlovéniáig megpróbálja meggyengíteni a nemzeti kormányokat. 

(tovább…)