Címke: Eurázsiai Figyelő

Az elmúlt évek a kaukázusi térség államait sem hagyták érintetlenül. A sokáig Oroszország legfontosabb régióbeli szövetségesének számító Örményország Moszkvában csalódva a Nyugat felé közeledne. Eközben az oroszokkal 2008-ban vesztes háborúba keveredő Grúzia rendezné viszonyát északi szomszédjával és saját szakadárjaival, viszont részben emiatt is elhidegülni látszik euroatlanti partnereitől. Azerbajdzsán megerősítette pozícióit a karabahi győzelemmel, az örmény–azeri konfliktus lezárása azonban még várat magára, Baku viszonya ráadásul Iránnal sem felhőtlen. (tovább…)

Kazahsztán az eurázsiai kontinens közepén, különböző kultúrák találkozási pontján helyezkedik el. Hatalmas területével és természeti kincseivel a közép-ázsiai régió egyik meghatározó állama, miközben magának Közép-Ázsiának a globális geopolitikai átalakulásokban játszott szerepe növekedhet az elkövetkező években. Így érdemes odafigyelni erre a régióra, és arra is, miként látják saját helyüket a világban a térség államai. (tovább…)

India a világ második legnépesebb, és hetedik legnagyobb területű országa, atomhatalom, amely gazdaságilag is óriási és egyre növekvő súlyt képvisel, és a geopolitikai jelentőségét sem lehet figyelmen kívül hagyni. A dél-ázsiai óriás minden tekintetben potenciális világhatalom, ennek ellenére ritkán hallhatunk róla a hírekben. Ennek oka a hagyományos indiai semlegesség, amelyet Újdelhi következetesen képvisel. A globális színtéren mutatott visszafogottság azonban határozott regionális érdekérvényesítéssel párosul, ami miatt Indiának Kínával és Pakisztánnal is konfliktusos a kapcsolata. (tovább…)

A világ egyik legnépesebb államaként és atomhatalomként Pakisztán nem csak Dél-Ázsia, de az egész eurázsiai kontinens stabilitása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy a világ vezető hatalmai mind igyekeznek jó kapcsolatokat ápolni Iszlámábáddal, amely pedig mindent megtesz azért, hogy az ebből fakadó lehetőségeket kihasználja. Azonban a közös rivális – India – leginkább Kínához hozhatja közel Pakisztánt, a két ország szövetségének pedig a gazdasági alapjai is megvannak. (tovább…)

A szaúdi–amerikai kapcsolatok gyökerei rendkívül mélyre nyúlnak, aminek a legfontosabb sarokköve, hogy Washington katonai védelmet nyújt – és évente többszázmillió dolláros tételben fegyvereket ad el – a közel-keleti államnak, amely ezért cserébe megbízható partnerként olcsó olajjal látja el az Egyesült Államokat. Ez a kölcsönösen előnyös együttműködés évtizedeken át virágzott, az amerikai szuperhatalom – még liberális világhegemón pozíciójában is – szemet hunyt a demokrácia, az emberi jogok vagy a terrorizmus finanszírozásának kérdései felett. Mindennek keretében nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Szaúd-Arábia geopolitikai szempontból az Egyesült Államok legfőbb bástyája a Közel-Keleten, és az iráni rezsim hatalmi ambícióinak egyik legjelentősebb gátja. Az átalakuló világrendben azonban Rijád egyre inkább kelet felé – Kína és Oroszország irányába – orientálódik, ami Washingtont okkal tölti el aggodalommal. (tovább…)

Az elmúlt években az eurázsiai térség fokozatosan gyorsuló mozgásba lendült, és ennek csupán a legszembetűnőbb és legglobálisabb, de korántsem egyetlen megnyilvánulása az orosz–ukrán háború. Ehhez a mozgásfolyamathoz hozzátartoznak az elmúlt évek zavargásai és politikai válságai, a posztszovjet államok sorában szinte egyszerre felmerülő hatalmi átmenet kérdése, de ebbe a sorba illeszkedik a térség befagyott és időről időre „kiolvadó” konfliktusainak sora, amelyek az elmúlt években ismét a figyelem középpontjába kerültek. Mindezen folyamatok pedig természetesen nem elszigetelt térben történnek: azokból az átalakuló világrend összes jelentősebb játékosa igyekszik hasznot húzni, ami miatt az egykori Szovjetunió területe a geopolitikai változások egyik fő ütközőzónájává is vált. (tovább…)

Az orosz–ukrán háború kirobbanásáig az egykori Szovjetunió területének legforróbb pontja kétségkívül Hegyi-Karabah, valamint az örmény–azerbajdzsáni határvidék volt, ahol több mint három évtizede ki-kiújultak a kisebb-nagyobb összecsapások. A legutóbbi kiterjedt háborút lezáró, Szocsiban kötött megállapodás után, az orosz békefenntartók jelenléte miatt is csökkent ugyan valamelyest a feszültség, idén azonban többször is az eszkaláció közelébe kerültek az összetűzések a két ország csapatai között. Ugyanakkor – különböző közvetítők részvételével – a két ország folyamatos tárgyalásokat is folytat egymással egy végleges békeszerződésről, amelyről egyes vélemények szerint már idén megállapodás születhet. (tovább…)

Az orosz–ukrán háború és a világban zajló geopolitikai változások az egykori Szovjetunió összes államára hatást gyakorolnak. Moldova energiaellátását már közvetlenül is érinthetik az Ukrajna elleni légicsapások, állandó témává vált Belarusz esetleges közvetlen beavatkozásának kérdése, több ország viszont váratlan GDP-növekedés elé nézhet az oroszországi mozgósításnak köszönhetően. (tovább…)

A posztszovjet térség államain az elmúlt hónapokban destabilizációs hullám söpört végig, a különböző szintű választásokat követően számos országban elhúzódó politikai válság kezdődött. Grúziában az ellenzék bojkottálja a parlament munkáját, Moldovában az új elnök oszlatná fel a parlamentet, Örményországban a hadsereg követeli a miniszterelnök távozását. A válságok kialakulásában a Soros-hálózatok helyi érdekeltségei is felbukkannak, amelyek már Ukrajnában is visszakapaszkodnának a hatalomba. (tovább…)

Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus az augusztusi mérgezési botrány után ismét a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába került, miután Oroszországba visszatérve letartóztatták, hívei pedig Oroszország-szerte tüntetésekbe kezdtek a kiszabadítása érdekében. A tiltakozó akciók lendülete azonban már a második hétvégén alábbhagyott, és kétséges, hogy a Navalnij-ügy képes lenne megrengetni a Putyin-rendszert. Azonban a mai napon, február másodikán újabb bírósági döntés születik Navalnij ügyében, aminek nyomán a tüntetések folytatódásával továbbra is számolni kell. (tovább…)

Az elmúlt időszakban a posztszovjet térség peremvidékein a jelenlévő hatalmak fokozott aktivitása tapasztalható. Az egymással versengő nagy- és középhatalmak, valamint kisebb államok mindegyike igyekszik a koronavírus-járvány következtében lezajló változásokat kihasználva előnyösebb helyzetbe kerülni, míg mások számára a korábban megszerzett pozícióik megtartása a tét. Lengyelország Belaruszban, Törökország a Kaukázusban, a globalista Soros-hálózat pedig a térség egészében igyekeztek kiterjeszteni befolyásukat – általában Oroszország kárára. (tovább…)

A választásokról és következményeiről szólt az elmúlt hónap a posztszovjet térségben. Moldovában és Tádzsikisztánban elnök-, Grúziában és Kirgizisztánban parlamenti választást tartottak, míg Ukrajnában az önkormányzati reform utáni első helyhatósági választásokat rendezték meg. Bár az egyes országok helyzete olykor egymástól különböző, összességében elmondható, hogy Tádzsikisztán kivételével a választások következtében mindenütt nőtt a politikai instabilitás, tovább fokozva a feszültséget a belarusz válsággal és az azeri–örmény konfliktussal egyébként is terhelt eurázsiai térségben. (tovább…)

Szeptember 27-én ismét súlyos összecsapások kezdődtek az örmény és az azerbajdzsáni hadsereg között Hegyi-Karabah térségében. Fennáll a veszély, hogy kiterjedt háborúvá eszkalálódhat a helyzet, ennek megakadályozásában a környező nagyhatalmaké lehet a döntő szerep. A XXI. Század Intézet elemzésében a konfliktus előzményeit, kiváltó okait és lehetséges kimeneteleit foglaljuk össze. (tovább…)

Ukrajna legutóbb azzal került a magyar közvélemény figyelmének középpontjába, hogy a koronavírust illetően Európa egyik legfertőzöttebb államának számító ország „vörös zónává” nyilvánította Magyarországot, így az onnan érkezőket mostantól két hét karanténra kötelezik – miközben a naponta regisztrált fertőzöttek száma többszöröse a magyarországiaknak. A koronavírus elleni küzdelem furcsasága azonban nem az egyetlen és talán nem is a legsúlyosabb problémája a kelet-európai országnak. Ukrajna elmélyülő válságát a kormányzópárt folyamatos bomlása, az utcákon elharapózó erőszak, a lassan befagyott konfliktusnak tekinthető kelet-ukrajnai háború és a gazdaság egyre kilátástalanabb helyzete jelzi.

(tovább…)

Július 1-jén véget ért az alkotmánymódosítási népszavazás folyamata Oroszországban, amelynek eredményeképpen közel 68 százalékos részvételi arány mellett a szavazók több mint háromnegyede a javasolt változtatások elfogadása mellett döntött. Bár sokan azt emelték ki a módosítások közül, hogy lehetővé teszik Vlagyimir Putyin számára az elnöki tisztségért való indulást újabb két alkalommal, az alkotmánymódosítási reform valójában a hatalmi átmenet és a Putyin utáni időszakra való felkészülés első lépéseként is értelmezhető. Az orosz lakosság számára azonban az ország politikai struktúrájának átalakulása mellett a reformok szociális irányultsága is kiemelt fontossággal bír. A XXI. Század Intézet elemzése az év elején indított Eurázsiai Figyelő-projekt kiemelt témájaként az orosz alkotmánymódosítási folyamatot vizsgálja. (tovább…)

Az egyre terjedő koronavírus-járvány természetesen az egykori szovjet tagállamok vezetői számára is komoly kihívást jelent, amellyel eltérő felkészültséggel néznek szembe s ennek megfelelően eltérő válaszokat is adnak rá. Miközben a térségben is folyamatosan nő az észlelt fertőzések száma, Türkmenisztán és Tádzsikisztán révén két ország is itt található azon kevesek közül, ahol – hivatalosan legalábbis – nincs jelen a COVID-19. Eközben más közép-ázsiai országok, mint Kazahsztán vagy Kirigizisztán rendkívüli állapotot is kénytelenek voltak hirdetni a vírus terjedése miatt. Szintén nyíltan beszél a fertőzés terjedéséről Belarusz, azonban eltérően a legtöbb szomszédjától, eddig csak mérsékelt korlátozó intézkedéseket tett. Az alábbiakban a XXI. Század Intézet körképe következik az eurázsiai térség fontosabb államainak járványkezelési gyakorlatairól. (tovább…)

A XXI. Század Intézet Eurázsiai Figyelő címmel havi rendszerességgel rövid összefoglalót közöl az eurázsiai (posztszovjet) térségben lezajlott fontosabb eseményekről. Márciusban természetesen a koronavírusé volt a főszerep, és úgy tűnik, hosszabb távon is hatással lesz a régió politikai és gazdasági helyzetére. (tovább…)