Jogállamiságot sért a kötelező bevándorlási kvóta

A Bel- és Igazságügyi Tanács múlt heti ülésén többségi szavazással döntve hivatalos felhatalmazást adott a svéd elnökség számára, hogy támogassa a kötelező bevándorlási kvóták bevezetését az Európai Unióban. A kötelező elosztási rendszer mellett az is a megállapodás részét képezi, hogy minden elutasított bevándorló után 20 ezer euró összeg megfizetésére kötelesek a tagállamok. Borsos fejkvótát számol fel tehát Brüsszel azért, hogy a tagállamok nemzeti szuverenitásukat gyakorolva visszautasíthassák a migránsok befogadását, pedig az külön ellentételezés nélkül is a jogukban áll. (tovább…)

Békés Márton: Posztliberális szintézis

A 21. század első negyede kellő bizonyítékát fogja szolgáltatja annak, hogy az államszervezési alapelvek és a társadalomszerveződési formák, nem is beszélve a gazdaságirányítás mikéntjéről és a politikai képviselet módjáról, egytől egyig gyökeres megújulásért kiáltanak. Nem lehetséges azonban a visszatérés a 20. század valamely gondolkodásához, különösen nem mindenestül elavult gyakorlatához, hiszen „a 21. század nem a 20. század folytatása” (Schmidt Mária). Új korszellemre van szükség, és minden attól terhes, hogy az a Régi Rend lidércnyomása lesz-e, afféle zombiideológiákkal és a hanyatló egypólusú világrend mögött álló haldokló eszmerendszer feltámasztásával, vagy pedig a készülődő Új Erők rátalálnak arra a Zeitgeistre, amely szintézist teremt. Az eljövendő korszak szellemének nevét és politikai rendjét keressük tehát. (tovább…)

„Tényleg volt egy túlnövése az SZDSZ-nek”

A Szabad Demokraták Szövetségének megalakulása a „demokratikus ellenzék” és lapja, a Beszélő párttá szerveződését jelentette, amelyre vezetői a „szürkeállomány pártjaként” hivatkoztak, pártprogramjának pedig egyszerűen A rendszerváltás programja címet adták. 1990-ben az SZDSZ még a szavazatok több mint ötödét kapta, 1998-tól azonban tartósan tíz százalék alatt maradt a támogatottsága, 2010-ben pedig kiesett a parlamentből. Három ciklusban vitte a kisebbik koalíciós partner szerepét, de fő erőssége a kulturális hatalom volt. Az SZDSZ történetéről szólt a Mozgásban, amelynek vendégei ezúttal Fodor Gábor, az SZDSZ 2008–2009 közötti elnöke, valamint Horn Gábor, az SZDSZ 2002–2009 közötti kampányfőnöke voltak. (tovább…)

Új kiadványaink a 94. Ünnepi Könyvhéten

Négy egyedülálló kötettel jelentkezik az idei Ünnepi Könyvhéten a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány.  Ajánlott könyveink válaszokat adnak az egyes hazai, globális politikai és társadalomtudományi kérdésekre, illetve segítségükkel  az amerikai külpolitika és a magyar irodalomtörténet egy-egy különös időszakába is betekintést nyerhetnek az olvasók. (tovább…)

Békés Márton: Az „Orbán-korszak”

A jobboldal sorrendben negyedik, kétharmados felhatalmazást eredményező választási győzelme után, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tizenharmadik évében, politikai értelemben egészen biztosan Orbán-korszakról kell beszélnünk. Ez pártpolitikai értelemben két dolgot jelent. A nemzeti-konzervatív tábor számára, amelyet a Fidesz–KDNP-pártszövetség képvisel, kétségtelenül azt, hogy adott a kulturális korszakformálás történelmi lehetősége és felelőssége, hogy minél többeket vonjon be a nemzeti konszenzusba. A baloldal számára pedig az az egyetlen esély, ha feladja a „sima” kormányellenzékiség kedvéért a zsákutcába került rendszerellenzékiséget, amely hosszú évek óta bizonyítja, hogy politikai és szellemi értelemben egyaránt terméketlen. A legutóbbi választás alkalmával ugyanis egyértelművé vált, hogy a magyar társadalom végleg elfogadta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, mint a mögöttünk hagyott és az előttünk álló évtized társadalmi-politikai keretét.  (tovább…)

Kazahsztáni napló, 4. rész

A félmilliós Karaganda Kazahsztán ötödik legnagyobb városa, és egy Magyarországnál kétszer nagyobb területű megye központja. A XXI. Század Intézetet is kötelékében tudó Közép-és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, valamint a Karagandai Buketov Állami Egyetem együttműködésének köszönhetően intézetünk vezető kutatója, Kosztur András közel egy hónapot tölt – a XX. Század Intézet kutatójával, Dudás Bertalannal együtt – a szinte Kazahsztán közepén elhelyezkedő városban, és hétről-hétre jelentkező beszámolóival próbálja közelebb hozni e (nem is olyan) távoli országot. (tovább…)

Teljesen kifulladtak a baloldali tüntetések

Az elmúlt napokban volt olyan baloldali megmozdulás, amelyen csupán 30-40 ember vett részt annak ellenére, hogy a balliberális politikusok heteken át hirdetik ezeket az eseményeket a közösségi oldalaikon és a sajtóban. Mindez azt jelzi, hogy teljesen kifulladtak a destabilizációs próbálkozások, a külföldről finanszírozott politikai csoportok a szintén külföldről elsajátított forgatókönyveikkel kudarcot vallottak – mondta legújabb videóelemzésében Deák Dániel. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte: a napokban elkezdődött a nyári szezon, ami szintén rontja az esélyét a sikeres tüntetésszervezésnek. (tovább…)

Magyarország az uniós jelentések célkeresztjében

Május közepén hazánkban járt az Európai Parlament Költségvetés Ellenőrző Bizottságának küldöttsége, alig egy héttel később pedig vizsgálódásaik egyes megállapításaira a Magyarországról szóló 2023. évi európai szemeszter országjelentés már tényként hivatkozik. A jelenség több szempontból is számos kérdést vet fel: Milyen felhatalmazás alapján utazik hazánkba egy európai parlamenti küldöttség, hogy olyan kérdéseket vizsgáljon, amelyekre az Európai Parlamentnek nincs hatásköre és miként alakult át a gazdasági kormányzás egyik puha eszköze politikai zsarolásra is alkalmazható kötelező jogállamisági verdiktté? Sőt felvetődik a kérdés, hogy hová tart az unió, amikor saját tagállamai és polgárai ellen cselekszik? (tovább…)

Erős felhatalmazást kapott Erdoğan

A Török Köztársaság megalakulásának százéves évfordulóján tartottak az elmúlt hónapban választásokat az országban, aminek szimbolikus és gyakorlati jelentősége egyaránt van. A vasárnapi köztársasági elnökválasztás eredményének következtében Recep Tayyip Erdoğan újabb öt évig vezetheti Törökországot, miután 52–48 arányban győzelmet aratott ellenzéki kihívója, Kemal Kılıçdaroğlu felett. Az már az elnökválasztás első fordulójában világossá, hogy a hatpárti ellenzéki szivárványkoalíció az „Erdoğan-korszak lebontásának” ígéretén túl nem tud alternatívát nyújtani a török népnek, ami a parlamenti választás során is megmutatkozott: a regnáló elnök által vezetett választási szövetség 322 székkel többséget szerzett a 600 fős parlamentben. Mindez egyben nem csak azt jelenti, hogy stabil kormány alakul Törökországban, hanem azt is, hogy a köztársaság történetének lassan egynegyede Erdoğan regnálásával kapcsolódik össze, ami mögött hatalmas politikai teljesítmény áll. Ennek következménye, hogy az Erdoğan-korszak jelentősége egyre inkább árnyékot vet Mustafa Kemal Atatürk, a „törökök atyjának” kultuszára is. (tovább…)