Keresési eredmények erre: Soros

Már hosszú ideje attól hangos a balliberális sajtó, hogy az ellenzéki politikusok esetleges hatalomra kerülésükett követően feles parlamenti többséggel módosítanának kétharmados törvényeket, sőt az Alaptörvényt is eltörölnék – hívta fel a figyelmet Deák Dániel legújabb videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője ezzel kapcsolatosan kiemelte: az alkotmánypuccs kilátásba helyezése csupán azt a célt szolgálja, hogy radikalizálják az ellenzéki szavazókat, az ország békéjét pedig megtörjék, jogállami keretek között ugyanis ilyen típusú lépésekre nem lenne lehetőségük. Az elemző hangsúlyozta: a „puha puccs” és a zavarkeltés nem ismeretlen eszköz, a legtöbb esetben az amerikai diplomácia és a Soros-hálózatok szoros együttműködése volt megfigyelhető az ilyen típusú beavatkozások során az utóbbi évtizedekben. Mindezek fényében nem meglepő, hogy az elmúlt napokban Karácsony Gergely látványos gesztusokat tett az amerikai milliárdosnak, amikor a CEU-n beszédet tartott. (tovább…)

A XXI. Század Intézet 400 oldalas ténykönyvet adott ki nyár végén Soros György közép- és kelet-európai tevékenységéről, amely a nemzetközi tőzsdespekuláns 1984 és 2020 közötti, nyílt és közvetett regionális befolyásszerzését vizsgálja. A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában című kötet összesen 18 országra terjed ki, amelyhez szerzői egy éven keresztül 12 nyelven gyűjtötték és elemezték a forrásokat. A közép-ázsiai és amerikai kitekintéssel kiegészített regionális körkép nyilvános adatok alapján bizonyítja, hogy Soros György tevékenysége elsősorban a nemzetállamok destabilizálására irányul. (tovább…)

A magyar kormány szuverenitásvédő harca 2015-ben ütközött igen látványosan a Soros-birodalom ellenállásába, amikor az illegális migrációt az Orbán-kabinet határvédő intézkedésekkel tartóztatta fel. Majd következett a bevándorlással kapcsolatos népszavazás kiírása, az átláthatatlanul működő „civil” szervezetek transzparenssé tételéről szóló törvény elfogadása és a Közép-európai Egyetemnek (CEU) a hazai felsősoktatási szabályok elfogadására való rábírása. Azóta Soros hadban áll Magyarországgal. A küzdelem azonban jóval korábbra megy vissza: Antall Józsefnek, sőt Horn Gyulának is meggyűlt vele a baja, de földrajzilag is jóval szélesebb a frontvonal, hiszen a „Soros-birodalom”, ahogyan imperátora nevezi, egész Közép- és Kelet-Európát be akarja kebelezni. Immár lassan 40 éve. (tovább…)

(tovább…)

George Soros tudatosan készül arra az időre, amikor ő már nem lesz. (tovább…)

Nem tettem semmi mást, csak a „hivatalos” Facebook-oldalamon kitettem egy 2000-ben megjelent Soros-könyvből vett idézetet.

(tovább…)

A nyílt társadalom hívei számára a nemzeti közösség szétrobbantásra ítéltetett, míg a nemzetállam egy lebontandó akadály.

(tovább…)

Soros György hosszú évtizedeken keresztül a jótékony filantróp szerepében tetszelgett, azonban a 2015-ös migrációs válság óta kijött a fényre és saját maga árulta el, hogy valójában egy olyan milliárdos spekuláns, aki előszeretettel avatkozik be egyes országok belpolitikai folyamataiba, illetve még az Európai Unió döntéseit is képes befolyásolni. Magyarán láthatóvá tette a láthatatlant – mondta Deák Dániel élő videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte: a nyíltan Magyarország és Lengyelország megbüntetését követelő legújabb írásával Soros egyértelművé tette, hogy az ő támogatásával erőltetik Brüsszelben az úgynevezett „jogállamisági” mechanizmust. Hozzátette: ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a mechanizmust megalapozó jogállami jelentésben a 12 külső hivatkozásból tizenegy Soros által támogatott szervezethez kötődik. Mindezek ellenére az elemző szerint a december 10-i uniós csúcsra megszülethet egy olyan kompromisszumos megállapodás, amely tartalmazza a magyarok és lengyelek elvárásait. (tovább…)

A 2010-es évek közepe óta megfigyelhető, hogy Soros György fokozottan a közép-európai, önrendelkezésüket védő, nemzeti kormányok ellen használja NGO-hálózatát és lobbitevékenységét, vagy ahogy ő nevezi: „politikai filantrópiáját”. A 2010 óta kormányzó Fidesz–KDNP-kormány, a 2015-ben hatalomra került PiS-kabinet, és a kettő tengelyén nyugvó visegrádi együttműködés, valamint a V4-ek felé gravitáló szlovén és szerb jobboldali kormányzatok által formált, markánsan bevándorlás-ellenes közép-európai blokk ellehetetlenítése a nemzetközi tőzsdespekuláns legújabb törekvése. Soros szerint a „nyílt társadalom” kialakulását napjainkban fenyegető legnagyobb veszély az EU-s költségvetés megszavazása ellen emelt magyar–lengyel vétó, amit Budapest és Varsó a „jogállami kritériumokra” hivatkozó brüsszeli nyomásgyakorlás ellenében alkalmazna – feltéve, ha rákényszerítik. (tovább…)

Soros György immár közel harminc éve tevékeny szerepet vállal a posztszovjet térség politikai folyamataiban. Bár a milliárdos tevékenysége Ukrajnában a leglátványosabb, a Szovjetunió felbomlása után mind Oroszország, mind Grúzia, mind pedig Kirgizisztán esetében is komoly szervezeti hálót tudott kiépíteni az elmúlt harminc évben, amelynek segítségével a posztszovjet térség „színes forradalmaiban” is fontos szerepet játszott. Ezáltal Soros olyan helyzetek előidézésében vállalt kulcsszerepet a térség országaiban, amelyek több esetben is komoly politikai válságot eredményeztek. Bár a milliárdossal szembeni ellenállás folyamatosan növekszik a térségben, a grúziai, moldovai és kirgizisztáni tevékenységének köszönhetően Soros személye több országban továbbra is felbukkan a politikai fordulatok mögött. (tovább…)

Nem meglepő, hogy a Soros-hálózat minden eszközt bevetett a felsőoktatási törvény 2017-es módosításával szemben, hiszen Soros György a közép-európai befolyásszerzésének egyik ékköveként tekintett a Közép-európai Egyetemre – mondta Deák Dániel legújabb videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte, a Soros Alapítvány vezetői a 90-es évek elején nyíltan beszéltek arról, hogy egy olyan politikai elitet akarnak létrehozni, amely szembeszáll a nacionalizmussal, a nemzeti alapú felfogással. Soros György egyebek mellett a CEU-nak köszönhetően a politika közvetett vagy akár közvetlen befolyásolására nagyszerűen alkalmas kultúra területén kulcspozíciókat szerzett, illetőleg biztosított a „nyílt társadalom” helyi támogatói számára – tette hozzá Deák Dániel. Elmondta, az Európai Unió Bíróságának döntése ellenére nem várható, hogy a Soros-birodalom befolyása ismét növekedésnek indulna Magyarországon. (tovább…)

Míg korábban – hosszú évtizedeken keresztül – a jószándékú, titokzatos filantróp szerepében tetszelgett Soros György, a 2015-ös migrációs válság óta ő és a hálózata kijött a fényre, megmutatta valódi énjét – mondta Deák Dániel élő videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte, az amerikai tőzsdespekuláns 1984 óta építi a birodalmát a közép-európai térségben és ma már kiterjedtebb szervezeti hálóval rendelkezik a világban, mint amekkora külképviseleti intézményrendszert (nagykövetségeket, konzulátusokat) egy közepes méretű európai ország működtet. Ennek megfelelően Soros György saját külpolitikával is rendelkezik, aktívan beavatkozik egyes demokratikusan megválasztott kormányok tevékenységébe, sőt bizonyos országoknak a teljes gazdasági és politikai elitjét behálózta és irányítja. A vezető elemző szerint annak köszönhetően, hogy ma már nem marad fedve a Soros-birodalom működése, sokkal könnyebben meg lehet akadályozni azt az antidemokratikus befolyásszerzést, amely hosszú évtizedeken át jellemezte ezt a hálózatot. (tovább…)

Soros György nyugat-balkáni terjeszkedése kétségkívül a mai Észak-Macedónia területén mondható a leglátványosabbnak. Azonban amennyiben megvizsgáljuk a térség többi államát, akkor láthatjuk, hogy mind Szerbia, mind Albánia, mind pedig Románia esetében komoly szervezeti hálót tudott kiépíteni a milliárdos az elmúlt harminc évben, melynek segítségével még ma is jelen van az említett országokban. Bár kétségtelen, hogy Soros György ezekben az országokban a szervezetei révén számos hasznos és közérdekű programot is támogat, 1990 óta a „filantróp” spekuláns több olyan eseményhez is köthető, amelyek komoly politikai válságot okoztak az említett országokban és ezáltal elősegítették az egész régió destabilizálását. (tovább…)

Soros György közép-európai tevékenységének központja kétségkívül Magyarország, ugyanakkor a milliárdos jelenléte az elmúlt harminc évben a környező országokban is folyamatosnak mondható. Bár Csehország, Lengyelország és Szlovákia esetében Soros tevékenysége nem olyan látványos, mint például Ukrajnában és Észak-Macedóniában, a kiépített szervezeti hálóján keresztül a milliárdos rendre beavatkozik az említett országok politikai folyamataiba. Soros a szervezetein keresztül alkalmazott indirekt befolyásszerzési akciónak köszönhetően sikeresen tudta elfoglalni azokat a kulcspozíciókat, amelyek segítségével a mai napig jelentős befolyással bír az említett országokban. Az elmúlt harminc év alatt létrehozott szervezetek, valamint az azok által támogatott politikusok segítségével Soros olyan helyzeteket tudott előidézni, amelyek több esetben is komoly politikai válságot eredményeztek. (tovább…)

A Soros György körüli hálózatok befolyásának kérdése főleg az elmúlt egy évben került az ukrajnai sajtó figyelmének középpontjába, azonban az amerikai milliárdos immár harminc éve tevékeny szerepet vállal az ukrán közéletben. Az 1990. április 8-án alapított Nemzetközi Újjászületés Alapítvány (International Renessaince Foundation, avagy Mizsnarodnij Fond Vidrodzsennya) eddig több mint 310 millió dollárt költött közel 10 ezer projektre, azzal a céllal, hogy Ukrajnában is felépítse a „nyílt társadalmat”. Az ukrajnai Soros-alapítvány és partnerei időről időre jelentős befolyáshoz jutottak az egymást váltó ukrán elnökök és kormányok mellett. Más országokhoz hasonlóan a Soros-hálózatok ukrajnai tevékenységét is kettősség jellemzi, amelyben a vitathatatlanul hasznos – például egészségügyi vagy kutatási – projektek finanszírozása együtt jár a politikai küzdelmekbe való olykor egészen nyílt beavatkozással és az országon belüli ellentétek kiélezésének szándékával. (tovább…)

Morton Abramowitz, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért elnöke, egy 1994-es interjú során úgy vélekedett Soros Györgyről, hogy ő „az egyetlen ember az Egyesült Államokban, akinek saját külpolitikája van, és érvényre is tudja juttatni azt”. Szavait jól tükrözi, hogy a milliárdos 1993-ra – alig tíz év alatt – 23 országra tudta kiterjeszteni befolyását, amelyekben szervezetei több mint 300 millió dollárt költöttek a „nyílt társadalom” építésére, és amellyel Soros alig pár év alatt megkerülhetetlen személlyé vált a közép- és kelet-európai térségben. A balkáni országok közül a leglátványosabb befolyásszerzés egyértelműen a mai Észak-Macedónia esetében történt, ahol a tőzsdespekuláns a ’90-es évek elején könnyedén tudta elfoglalni azokat a kulcspozíciókat, amelyeket kihasználva még ma is döntően befolyásolni tudja az ország politikai és gazdasági folyamatait. Az „Európa kapujaként” emlegetett országot már hosszú idő óta komoly belső etnikai és politikai feszültségek teszik instabillá, amit rendre kihasznál vagy éppen súlyosbít, sőt elő is idéz az elmúlt harminc évben felépített „Soros-birodalom” élén álló milliárdos. Soros György több olyan konfliktusban is kulcsszerepet játszott, amelyek nagymértékben alakították Macedónia belpolitikai folyamatait.   (tovább…)

1993 végén Bukarestben Soros György a következőt mondta a „kelet-európai birtokán” tett többhetes körutazására őt elkísérő amerikai riporternek: „Nyugodtan írja csak azt, hogy ami egykor szovjet birodalom volt, az Soros-birodalom lett.” A terepszemlét novemberben kezdte Prágában, utána Szarajevó következett, ahonnét Horvátországba utazott, hogy pár nappal később Budapesten landoljon. Az újságíró összesen hat napot töltött együtt Sorossal, amikor ezt követően végigjárták délkelet-európai „hátsókertjét”, melynek állomáshelyei a következők voltak: Temesvár, Bukarest, Kisinyov (Chișinau), Szófia, Tirana. Soros mindenütt felkereste helyi alapítványa irodáját, tárgyalt támogatóival és azokkal, akiket ő támogatott, fogadta az újságírókat vagy éppen őt fogadták állami vezetők (Horvátországban és a Moldovai Köztársaságban egyenesen az államfő, bár előbbi emlékei szerint addigi élete legrosszabb találkozója volt). Albániából az eredeti tervek szerint Bécsbe ment volna, de hirtelen irányváltással londoni fuvart kért a pilótától.1993 legvégén, amikor szemléje befejeződött, egy másik projekt is lezárult: a Soros-birodalom létrehozásának első, tízéves szakasza ugyanis befejeződött. 1994-ben Soros György győztesnek nyilvánította a közép- és kelet-európai rendszerváltoztatással párhuzamosan véghezvitt, térségbeli tevékenységét, de kevesellte annak eredményét. Az első tíz évben a Soros-projekt kitüntetett, modellértékűnek szánt, úttörő vállalkozása Magyarországon volt. (tovább…)

A legfrissebb, 2021-es tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetközi nemkormányzati szervezetek (NGO-k) egymással összefonódó, önálló hatalmi komplexumként lépnek fel Magyarország ellen. A Pegasus-művelet volt az első alkalom, amikor egyértelmű bizonyítékot kaptunk arra, hogy Magyarország megtámadása egy globális hálózat nemállami eszközeivel megy végbe, amelyet vagy saját akaratából alkalmaz, vagy megbízásra dolgozva, kiszervezik neki. De bárhogy is legyen, annyi biztos: a Pegasus-művelet egy olyan titkosszolgálati manőver volt, amelyet nemzetközi nemkormányzati (fedő)szervezetek hajtottak végre. (tovább…)

Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt aspiránsok vitájának nevezett kampányeseményen minden aspiráns világossá tette, hogy egy esetleges választási győzelem után semmilyen jogfolytonosság nem lesz akadálya a kormányzásnak. Ha szükséges, akkor egyszerű többséggel vonják vissza a kétharmados törvényeket, illetve – „kreatív módszereket” használva – az alkotmányos rendet megkerülve írják át az Alaptörvényt. Kiderült továbbá az is, hogy a baloldal vezetői előbbre valónak gondolják saját, önkényes politikai céljaikat a jogállamiságnál, hisz egy lehetséges kormányváltás után felfüggeszthetőnek tartják a jog uralmát (rule of law). Mindezek mellett megfigyelhető volt, hogy a miniszterelnök-jelölt-jelöltek az eddigieknél is radikálisabb politikai leszámolással fenyegetőznek és olyan félelemkeltésre alkalmas kijelentéseket tesznek, ami veszélyezteti a jogbiztonságot és a társadalmi békét. A külföldi politikai csoportok támogatásával az elmúlt években megszervezett destabilizációs kísérletek és a bolsevik mozgalmak logikáját követő baloldali ígéretek polgárháborús viszonyokat okozhatnak, amitől a hazai mellett a nemzetközi baloldal is az Orbán-kormány bukását reméli. (tovább…)

Magyarország a 2022-es választások előtt végérvényesen műveleti területté vált. Az immár több mint évtizedes, a nemzeti szuverenitást és a demokratikus önrendelkezést egyszerre védő, sőt bővítő kormányzás ellenében számos alkalommal igyekeztek az ellenérdekelt felek fellépni. Míg a 2010-es évek elején ezek leginkább államok voltak, amelyeknek ellenükre volt magyarországi gazdasági befolyásuk mérséklése, addig az elmúlt évtized második felében többnyire az Európai Unió testületei és a Soros-birodalom felől érkezett fenyegetés. (tovább…)

A balliberális sajtótermékek sokszor aposztrofálták magukat függetlennek és objektívnek, az elmúlt években azonban egyre kevésbé ügyeltek a látszatra: átvették a pártok szerepét, kijelölik az ellenzéki politikusok számára az irányt, aktívan részt vesznek a baloldali miniszterelnök-jelölt kiválasztásában is. Gulyás Márton, politikai aktivista 2018-ban például nyíltan bevallotta: új stratégiát dolgoz ki az ellenzéki győzelem érdekében, ennek része a Partizán nevű Youtube-csatorna, amely sajtótermékként jelenik meg a nyilvánosságban, de valójában aktív politizálást folytat. A baloldali előválasztási kampány szekértolóinak számító sajtótermékek emellett sorra készítik a portrévideókat és interjúkat a balliberális politikusokkal, a legnagyobb Magyarországon működő, de külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi csatorna pedig két előválasztási estet is rendez. Mindez Magyarországon egy viszonylag új, de egyben igen veszélyes jelenség, hiszen a senki által meg nem választott médiatulajdonosok és médiamunkások válnak politikai szereplőkké, akik a választott politikusok helyett alakítják a politikát. (tovább…)

A 2015-ös migrációs válság minden korábbinál jobban polarizálta az európai politikai közvéleményt. Amíg kezdetben az Európai Unió nyugati tagállamai a Wilkommenskultur szellemében az ellenőrizetlenül beérkezett, idegen kultúrájú tömegek befogadását propagálták, a közép-európai tagállamok – Magyarország vezetésével – következetes migrációellenes politikát folytattak. Noha a koronavírus-járvány megtörte az Európába vándorolni kívánó tömegek lendületét, az elmúlt év során újra felerősödött a migrációs tendencia. Ez permanens veszélyeket rejt magában, hiszen Európa szomszédságában egyre több olyan válsággóc jelenik meg, amelyek újabb, bármikor bekövetkezhető migrációs krízisbe torkollhatnak. (tovább…)

A jövő évi választások idején már elmondhatjuk, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak fele Orbán Viktor kormányzásával telt. A miniszterelnök a magyar politikatörténet nagy csúcstartói, azaz Bethlen István és Tisza Kálmán kormányon töltött idejét már ma meghaladja, akár ha egybefüggő három ciklusa vagy pedig az ehhez minden joggal hozzászámított első kormányzása felől nézzük. Ezt a rekordot ráadásul demokratikus viszonyok között érte el, sőt éppenséggel a népszuverenitás hatókörének kibővítése révén. A hazai, jobboldali történelmi blokk szilárdságát az fogja bizonyítani, amikor az idehaza köré szőtt hegemónia kulturális természetűvé válik. (tovább…)

Az elmúlt egy évben a nyugat-eurázsiai térség, azaz a volt Szovjetunió nyugati része gyakran került a nemzetközi híradások figyelmének középpontjába. Az eseménydús időszakhoz a régió sajátosságain és belső viszonyain túl az a küzdelem is hozzájárult, amelyet a nyugati hatalmak és Oroszország folytatnak a térség feletti ellenőrzésért. Bár a Nyugat lépett fel proaktívabb szereplőként, komolyabb eredményeket nem igazán tudott elkönyvelni. A status quo megmaradása azonban csalóka lehet, az elmúlt év eseményei ugyanis könnyen jelentős változások kiindulópontjává válhatnak. (tovább…)

A 2019-es önkormányzati választások után a főváros irányítását – a főpolgármester ígéretével szemben – nem egy új politikusi generáció, hanem a Gyurcsány-kormányok meghatározó tagjai és háttéremberei vették át. A többpárti koalíció instabilitása, átláthatatlan működése és a politikai alapon kinevezett tisztségviselők hozzá nem értése mára a hatékony politikai cselekvés akadályává vált. Az elmúlt másfél évben elmaradtak a valós városfejlesztések, ezzel szemben olyan szimbolikus döntések születtek, amelyektől Karácsony stábja országos politikai hasznot, az ellenzéki szavazók körében pedig népszerűség-növekedést remélt. A főpolgármester a parlamenti választásokra eredményeket akar felmutatni, így a főváros hatáskörébe tartozó fejlesztéseket mostanra kapkodás jellemzi. A nagyobb felújítások az eddigi késlekedések miatt időben egybecsúsztak, ami miatt mára összeomlott a főváros autós- és tömegközlekedése. (tovább…)

Orbán Viktor számára ellenzékben is fontos volt az egyetértési pontok létrehozása az emberekkel, 2005-ben indította újtának az első nemzeti konzultációt, a 2010-es kormányváltás után pedig immáron tizenegyedik alkalommal él ezzel a sikeres kapcsolatteremtési eszközzel. Ennek a társadalmi támogatásnak köszönhetően jött létre az önálló magyar modell, a konzultációk során ugyanis a választóknak egyebek mellett olyan sorskérdésekben volt döntési lehetősége, mint például a szuverén gazdaságpolitika alapjainak megteremtése, a családtámogatási rendszer bővítése vagy az illegális migráció elleni magyar küzdelem. A most induló, a járvány utáni életünkről szóló nemzeti konzultáció főként gazdasági fókuszú, de ugyancsak kiemelt téma benne a fokozódó migrációs nyomás elleni fellépés. A baloldal kezdetben felesleges pénzkidobásnak tartotta a konzultációt, mostanra azonban már ők is próbálkoznak hasonló indításával, ám az ő témafelvetéseik rendre érdektelenségbe fulladnak. (tovább…)

Az Európai Unió nem fog magától megjavulni, nekünk kell visszavezetni a helyes ösvényre – mondta Orbán Viktor a Magyar Függetlenség Napján. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány konferenciáján a miniszterelnök megfogalmazta azokat a téziseket, melyekkel a magyar kormány hozzájárul az összeurópai vitához, ami az unió jövőjéről szól. „Mi, nemzeti alapon álló demokraták állunk szembe a birodalom építőivel” – fogalmazott a kormányfő. A Pesti Vigadóban tartott eseményen Orbán Viktor miniszterelnök mellett Schmidt Mária, a „30 éve szabadon emlékév” kormánybiztosa, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Varga Judit igazságügyi miniszter is beszédet mondott a magyar függetlenség napja alkalmából. (tovább…)

Magyarország nemzetstratégiai érdeke, hogy minden nagyhatalommal kölcsönösen hasznos, egymás szuverenitását tiszteletben tartó kapcsolatokat építsen. Az Orbán-kormány ennek szellemében olyan érdekalapú külpolitikát folytatott az elmúlt évtizedben, amely növelte az ország politikai–gazdasági mozgásterét, így Magyarország mára Közép- és Kelet-Európa mintaországává vált. Ezzel szemben az ellenzék kizárólagosan nyugati elkötelezettségű, ezért is igyekszik a nagyhatalmak közötti konfliktusokat ideológián alapuló belpolitikai viták tárgyává tenni. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Fudan Egyetem elleni tüntetés is, amely esetében olyan kényszerpályára került az ellenzék, hogy már nem lehetséges normalizálni kapcsolatait Kínával. Egy esetleges kormányváltás esetében, miután az ellenzék két nagyhatalmat (Kína, Oroszország) is magára haragított, az Egyesült Államok felé pedig egyoldalúan elköteleződött, az ország szuverenitása kerülne veszélybe. (tovább…)

Az elmúlt húsz évben a posztszovjet térségben számos olyan sikeres és sikertelen tömegmegmozdulás történt, amelyeket „színes forradalmak” gyűjtőnéven ismert meg a világ. Ezek a hasonló forgatókönyv alapján zajló, az alkalmazott szimbólumok színe alapján elkülönített, manipulatív technikákkal elért rezsimváltások gyakran nem kis részben külső (állami, nemzetközi, nagyvállalati) érdekeket is szolgáltak, így egyáltalán nem meglepő, hogy végrehajtóik közül sokan egyetlen nemzetközi hálózatba ágyazódtak be, mondhatni, egy „színes forradalmi internacionálét” alkottak, sőt alkotnak mai napig. (tovább…)

A 2010 előtti balliberális kormányok kommunikációs kormányzást folytattak, így az első igazi válsághelyzet hatására politikai és gazdasági szempontból is súlyos helyzetbe került hazánk: az IMF és más nemzetközi hitelezők segítségére szorult és még a miniszterelnök is megbukott. 2010-ben fordulat állt be: Orbán Viktor miniszterelnökként számos lokális és globális krízishelyzettel vette fel sikeresen a küzdelmet, politikája több esetben is iránymutatóvá vált Európában, legyen szó akár a 2015-ös migrációs krízisről vagy a koronavírus elleni oltásokról. A magyar gazdaság ráadásul válságálló lett, amelyet a legfrissebb GDP-adatok is alátámasztanak. A ma ugyancsak Gyurcsány Ferenc által dominált és fragmentált baloldal továbbra sem lenne képes egy ilyen teljesítményt nyújtó kormányzat felállítására, sőt: maga a hatpárti szivárványkoalíció idézne elő egy politikai krízist, amivel az ország válságállóságát sodornák veszélybe. (tovább…)

A Biden-adminisztráció nemzetközi feszültségkeltése, ennek nyomán a közvetlen lekötelezettjének számító Ukrajna háborús készülődése, valamint az unió föderációpárti erőinek támadásba lendülése fellelkesítették, vagy egyenesen feladattal látták el a hazai ellenzéket. Washington és Brüsszel offenzívájának árnyékában helyi klienseik szintén mozgolódnak, amelyre számos alkalmuk kínálkozik: a keleti vakcinák ellenzésétől kezdve az infrastrukturális, energetikai és felsőoktatási beruházások elutasításáig. Céljuk a geopolitikai konfliktusok Magyarországra importálása, ezzel pedig a zavarkeltés, a destabilizáció és a kormány cselekvőképességének akadályozása. A régi leninista stratégiát alkalmazzák, mely szerint „minél rosszabb, annál jobb”. (tovább…)

Az európai politika a II. világháború óta a versengő szuperhatalmak árnyékában vegetál. Németország (látszólag) lemondott arról, hogy Európa vezető kulturális és katonai hatalma legyen, cserében a II. világháború óta nem látott gazdasági fölényre tett szert. Olykor felbukkantak államférfiak, akik önálló utat kívántak járni Európában (Charles De Gaulle), de az európai politika végül mindig besimult a szuperhatalmak elvárásrendszerébe. (tovább…)

A XXI. Század Intézet könyvsorozata, az Új Idők hazai szerzők gondolataival újítja meg a magyar politikai gondolkodást. A nyitódarab G. Fodor Gábor „Orbán-szabályról” írott könyve. A könyvről Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója készített recenziót.

(tovább…)

A posztszovjet térség számos országában külföldről támogatott politikai csoportosulások hálózata alakult ki, amelyek az elmúlt hónapokban több helyen is megpróbálták megingatni vagy megdönteni a fennálló kormányokat. Az orosz és belarusz „rendszeren kívüli ellenzék” törekvéseit nyíltan támogatják idegen országok kormányai, Moldovában, Ukrajnában és Grúziában a politikai helyzet destabilizálódásához is hozzájáruló hálózatok mögött elsősorban „civil”, alapítványi struktúrák állnak. (tovább…)

Történelmi találkozó volt múlt héten. Morawiecki, Salvini és Orbán Viktor letette az új jobboldal alapjait Budapesten. (tovább…)

A külföldről támogatott médiumok száma az elmúlt években nagymértékben megemelkedett Magyarországon, aminek köszönhetően ezek mára a tömegtájékoztatás jelentős hányadát birtokolják az országban. Az indirekt befolyásszerzés egyik leghatékonyabb eszközeként számontartott, rendszerint a donorszervezetek érdekeit szem előtt tartó, külföldről finanszírozott újságok, rádiók és internetes hírportálok ennek köszönhetően ma már napi több milliós eléréssel rendelkeznek, így komoly befolyásoló erővel bírnak az ország belpolitikai folyamataira. (tovább…)

Azzal, hogy 2020–21 fordulóján egyetlen nemzetközi párttá állt össze az ellenzék a magyar kormánnyal szemben, a hazai történelemből immár száz éve jól ismert mintázat tért vissza. A magyarországi progresszív erők (radikális liberálisok és velük szövetkező baloldaliak) 1918 óta külföldi érdekeket kiszolgáló, kívülről irányított, egységes csoportot képeznek. A 20. század során több alkalommal is koalícióra léptek egymással, hogy keleti vagy éppen nyugati irányból várva az utasításokat, a nemzeti érdeket alárendeljék a mintául választott égtáj akaratának, amelyet a mindenkori „haladás” aktuális hordozójának véltek. Szövetségük legújabb változata arra készül, hogy 2022-től ezt a hagyományt folytassa.

(tovább…)

1848 öröksége időtállónak bizonyult: a márciusi ifjak szabadságvágya és az áprilisi törvények szilárd erkölcsi iránytűként állnak ma is előttünk. Az azóta eltelt több, mint százhetven év alatt számos dicső, avagy dicstelen fordulópontja volt történelmünknek, amely magán hordozta a nemzeti–nemzetközi törésvonalat, a forradalmiság „morális többletét” azonban mindig a 48-asok szellemisége, azaz a szuverenitásért való küzdelem adta. Így volt ez 1956-ban és ezt vártuk a rendszerváltoztatás alkotmányos forradalmától is. Ezzel szemben a baloldali forradalmak, habár az egyenlőség és a társadalmi igazságosság eszméjét hirdették, rendre nemzetközi érdekeket szolgáltak ki. Ma Európa és Magyarország egy forradalmi lázban égő civilizáció kellős közepén áll: míg a nemzetközi baloldal permanens forradalmat hirdet az egyenlőségért, térségünkben úgynevezett „színes forradalmak” robbannak ki, addig a jobboldal a normalitás nevében lázad a liberális hegemónia ellen. Az Orbán-kormány egy évtized alatt lebontotta a posztkommunizmust, így forradalmi jelentőségű korszakváltást éltünk át, szuverenitásunkért azonban ma is ’48 szellemében kell megküzdenünk. (tovább…)

A posztszovjet térség államain az elmúlt hónapokban destabilizációs hullám söpört végig, a különböző szintű választásokat követően számos országban elhúzódó politikai válság kezdődött. Grúziában az ellenzék bojkottálja a parlament munkáját, Moldovában az új elnök oszlatná fel a parlamentet, Örményországban a hadsereg követeli a miniszterelnök távozását. A válságok kialakulásában a Soros-hálózatok helyi érdekeltségei is felbukkannak, amelyek már Ukrajnában is visszakapaszkodnának a hatalomba. (tovább…)

A különféle válsághelyzetekben nagy szerepe van annak, hogy az egyes politikai erők miként reagálnak az ország előtt álló kihívásokra, hiszen a válságkezelés következményei hosszú éveken, sőt évtizedeken át befolyásolhatják az életünket. Már a 2008-as gazdasági világválságot megelőzően – az európai konjunktúra ellenére – jelentősen romlottak hazánk gazdasági és társadalmi mutatói, Magyarország nem rendelkezett semmilyen tartalékkal a válság negatív hatásainak kivédésére, így a baloldali Gyurcsány-Bajnai-kormányok megszorítócsomagok tucatjait hajtották végre. Miután a 2008-as gazdasági világválságot félrekezelték, a 2015-ös migrációs krízis során a már ellenzékben lévő baloldal politikusokra ugyancsak nem lehetett számítani: az emberek akaratával szemben politizáltak, a Soros-hálózathoz hasonlóan bevándorláspárti álláspontot képviseltek. A 2020-ban megjelenő koronavírus-járvány újabb komoly kihívás elé állította Magyarországot. A hazai baloldal ugyanakkor a koronavírus-járvány magyarországi megjelenése óta megállás nélkül támadja a kormány intézkedéseit, álhíreket terjeszt, sőt nemzetközi médiaháborút is indított Magyarországgal szemben. (tovább…)

2021-re felálltak a belpolitikai frontvonalak: a nemzeti erők, amelyeket a Fidesz–KDNP parlamenti többsége és az Orbán-kormány képvisel, állnak szemben a sokféle összetevőből álló, kívülről irányított nemzetközi erőkkel. Míg a nemzeti erők egy hosszú történeti és politikai fejlődés eredményeképpen, széles társadalmi felhatalmazással, az elmúlt tíz évben önálló, magyar modellt hoztak létre, addig utóbbiak 2018 óta egyre inkább egy több frakcióból álló „nemzetközi párttá” álltak össze. Mindez annak a világméretű küzdelemnek a keretében helyezkedik el, amely az egymásnak feszülő globális és lokális erők között folyik, más szavakkal az internacionalista érdekek és a nemzetállami értékek konfliktusát jelenti. (tovább…)

A 2020-as év egyértelműen a koronavírus-járványról szólt, de még a pandémia sem tántorította el a Soros-hálózat által is támogatott globalista balliberális köröket attól, hogy támadják a nemzetállami szuverenitásukért kiálló országokat – mondta Deák Dániel évzáró videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint ennek lehettünk a szemtanúi az úgynevezett „jogállamisági” mechanizmus kapcsán is, ezzel az eszközzel akarták rávenni Magyarországot egyebek mellett a szuverén bevándorláspolitikájának feladására. Kiemelte, ez a törekvése a baloldalnak nem jött össze, az uniós csúcson a magyar-lengyel álláspont győzött, azonban a balliberális politikai körök újabbnál újabb eszközöket fognak keresni a szuverén magyar politika megtörése érdekében. Hozzátette: a küzdelem tehát 2021-ben tovább folytatódik, az Európai Parlament balliberális többsége máris szembeszállt az Európai Tanácsban született megállapodással, az Európai Bizottság pedig újabb bevándorláspárti elképzeléseket akar ráerőltetni az uniós tagállamokra, amellyel állampolgárságot, így szavazati jogot adna több tízmillió bevándorlónak. (tovább…)

A közvetett befolyásszerzés, a diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlás, valamint az amerikai erőt a maga érdekkijárójának használó Birodalom praktikái térhetnek vissza. (tovább…)

Az elmúlt időszakban Ukrajnában és Romániában is tapasztalható volt a magyarellenes megnyilvánulások fokozódása, miközben mindkét ország vezetése politikai gondokkal küzd. Romániában gyakorlatilag állandó jelenséggé vált a kormányválság, Ukrajnában pedig a tavaly kirívó győzelmet arató Nép Szolgája párt népszerűsége szakadt be. Ezzel szemben Szerbiában és Szlovákiában, ahol korábban szintén erősen jelent volt a magyarellenesség, a magyarok elleni atrocitások számának csökkenése figyelhető meg, bizonyára nem függetlenül attól, hogy a két ország Budapesttel való viszonya is sokat javult az elmúlt években. (tovább…)

Magyarország számos kérdésben irányadóvá vált 2010 óta az Európai Unióban, ráadásul egy olyan közép-európai szövetségépítésbe kezdett, amelynek köszönhetően térségünk mára képes szembeszállni akár Európa legnagyobb hatalmaival is – mondta Deák Dániel élő videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte, az uniós tárgyalások ugyan még zajlanak, de már most látni, hogy a balliberális többségű Európai Parlament szinte mindent elveszíthet, amit november elején beleírt a „jogállamisági mechanizmusnak” nevezett törvénytervezetbe, Magyarország és Lengyelország pedig elérte a tárgyalásokon azt, amit szeretett volna. Mindez azt mutatja, hogy megéri Magyarországnak kiállnia a nemzeti szuverenitásáért, hiszen így még az ilyen erős politikai nyomásgyakorlásnak is ellen tud állni – tette hozzá. Hangsúlyozta azt is, hiába próbálták a tárgyalások során megosztani a magyar-lengyel együttműködést, ez nem sikerült. (tovább…)

A lengyel és magyar miniszterelnök világossá tette: csak akkor írják alá az uniós megállapodást, ha az mindkét országnak elfogadható, így Brüsszelnek engednie kell, jogi garanciákat kell nyújtania. (tovább…)