Békés Márton: Kívülről irányított ellenzék

Azzal, hogy 2020–21 fordulóján egyetlen nemzetközi párttá állt össze az ellenzék a magyar kormánnyal szemben, a hazai történelemből immár száz éve jól ismert mintázat tért vissza. A magyarországi progresszív erők (radikális liberálisok és velük szövetkező baloldaliak) 1918 óta külföldi érdekeket kiszolgáló, kívülről irányított, egységes csoportot képeznek. A 20. század során több alkalommal is koalícióra léptek egymással, hogy keleti vagy éppen nyugati irányból várva az utasításokat, a nemzeti érdeket alárendeljék a mintául választott égtáj akaratának, amelyet a mindenkori „haladás” aktuális hordozójának véltek. Szövetségük legújabb változata arra készül, hogy 2022-től ezt a hagyományt folytassa.

(tovább…)

Schmidt Mária: Önlobotómia

Amikor a nyolcvanas években, akkor még szamizdatban, először olvastam Orwell 1984-című, nálunk tiltott könyvét, arra a szovjet típusú kommunista rendszerre ismertem rá benne, amiben éltem.

(tovább…)

Kosztur András: Harc a világuralomért

A „történelem vége” helyett a korábbiaknál is élesebb geopolitikai küzdelem és egy új hidegháború időszaka következik. (tovább…)

A progresszív napirend hatalmi célokat szolgál

A progresszivizmus a marxizmushoz hasonlóan névleg az egyenlőségért küzd, terminológiájában ragaszkodik az elnyomó-elnyomott dichotómiához, de a merev gazdasági aspektuson alapuló marxizmusba olyan dimenziókat emel be, mint a nemiség, szexuális orientáció és rassz kérdése. Az elmélet követői szerint társadalom szélére szorult csoportok „felszabadítása” elhozza a társadalmi egyenlőség utópiáját is. A progresszív ideológia valójában a társadalom alapjául szolgáló norma- és értékrendszer lebontására, a család és a nemzetállam dekonstruálására törekszik. Annak ellenére, hogy a progresszivizmust az „uralmi struktúrák” megdöntésének hevülete jellemzi és támogatói az elnyomott csoportok felszabadítását propagálják, az akadémiai szféra, a filmipar, a Szilícium-völgy és a multinacionális vállalatok nagy része is az ő narratívájukat képviseli. (tovább…)

Oltásellenesség: a baloldal újabb súlyos baklövése

A koronavírus-járvány magyarországi megjelenése óta kizárólag aktuálpolitikai szempontok motiválják a baloldali politikusokat, emiatt folytattak politikai hecckampányt a keleti oltóanyagokkal szemben is – mondta videóelemzésében Deák Dániel. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte: míg egyes baloldali pártok kitartanak az oltásellenes hangulatkeltés mellett, addig többen közülük ma már úgy tesznek, mintha ők mindig is támogatták volna a kínai és orosz vakcinák beszerzését. Az elemző emlékeztetett: ugyanezt a múlttagadó taktikát választotta a baloldal egy része a migrációs válság során is, hiszen míg 2015-ben ellenezték például a déli határkerítést, a 2018-as választási kampányban néhányan egyenesen már azt állították, hogy ők mindig is támogatták annak a felépítését. Deák Dániel hozzátette: az ilyen kommunikációs pálfordulások általában nem érik el a kívánt hatást, a baloldalra ugyanúgy ráragadhat az oltásellenes bélyeg, mint ahogyan korábban a bevándorláspárti jelző. Megjegyezte, ennek hatása már látszik is a közvélemény-kutatásokban. (tovább…)

Nagy Ervin: Hahó, Jourová asszony!

Ki tudja hangosabban megfenyegetni az Orbán-kormányt? Ki képes jobban megrémiszteni a jobboldali újságírókat? Ki hirdet nagyobb terrort? Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter vagy Fekete-Győr András? (tovább…)

Frank Füredi: Nem minden terrorizmus, ami nem tetszik

A terrorizmus nem játék. Aki mindenfajta erőszakot terrorizmusnak nevez, tréfát űz belőle. (tovább…)

Velünk élő forradalmak

1848 öröksége időtállónak bizonyult: a márciusi ifjak szabadságvágya és az áprilisi törvények szilárd erkölcsi iránytűként állnak ma is előttünk. Az azóta eltelt több, mint százhetven év alatt számos dicső, avagy dicstelen fordulópontja volt történelmünknek, amely magán hordozta a nemzeti–nemzetközi törésvonalat, a forradalmiság „morális többletét” azonban mindig a 48-asok szellemisége, azaz a szuverenitásért való küzdelem adta. Így volt ez 1956-ban és ezt vártuk a rendszerváltoztatás alkotmányos forradalmától is. Ezzel szemben a baloldali forradalmak, habár az egyenlőség és a társadalmi igazságosság eszméjét hirdették, rendre nemzetközi érdekeket szolgáltak ki. Ma Európa és Magyarország egy forradalmi lázban égő civilizáció kellős közepén áll: míg a nemzetközi baloldal permanens forradalmat hirdet az egyenlőségért, térségünkben úgynevezett „színes forradalmak” robbannak ki, addig a jobboldal a normalitás nevében lázad a liberális hegemónia ellen. Az Orbán-kormány egy évtized alatt lebontotta a posztkommunizmust, így forradalmi jelentőségű korszakváltást éltünk át, szuverenitásunkért azonban ma is ’48 szellemében kell megküzdenünk. (tovább…)

Nagy Ervin: Gyurcsány és a többiek

A legtöbbet a Jobbik veszített, és azt tagadni, hogy ennek az identitás feladásához nincs köze, önáltatás lenne Jakabék részéről. (tovább…)